saláták

beleestem abba a hibába hogy mindenféle ételkölteményeket meg édességeket pakolok ide és az egyszerű - persze talán nem túl érdekes - hétköznapok rejtve maradnak..

az efféle saláták például:
fél fej lollo saláta
napraforgócsíra
mézes tahina öntet

a tegnapi salátámba brokkoli szára is került, máskor uborka, cukkini, zellezszár, lila lollo vagy tölgylevél saláta, petrezselyem.. ami épp van itthon. öntetnek néha csak pár csepp citromlevet, pici sót, ritkán tök- vagy lenmagolajat használok.

spenótos körteturmix

nem tudom lenne-e értelme befotózni még egy zöld turmixot, de momentán idôt sem találnék rá. hogy mégse felejtôdjön el a mai: 2 körte, sok spenót, negyed citrom (kikanalazva).

zserbó

néha igencsak sajnálom egy-két remek régi receptemet, ilyen volt a reform zserbó is. azért csak volt, mert ez sokkal finomabb!! a tésztáján még lehet fonomítnai: így egy kicsit gyümölcsös amitől még nem teljesen zserbós, de a töltelék és a máz minden kétséget kizáróan telitalálat.

a tészta egyelőre a szokásos alma-banán lap, "zserbósabb" változat később

a krém (egy 4 felé vágott lap megtöltéséhez):
nagy marék áztatott dió
5-6 szem aszalt sárgabarack beáztatva, levével együtt*
esetleg kevés víz

a máz:
kókuszvaj
méz
kakaópor

a diót és a beáztatott sárgabarackot összeturmixoltam, megtöltöttem vele a lapokat. a kókuszvajat megolvasztottam: meleg vizet engedtem a mosogatóba, ebbe állítottam a keverőtálat. hozzákevertem nagyjából ugyanannyi mézet (nem lesz homogén de nem árt minél jobban összekutyulni) ebbe kevertem annyi kakaóport hogy jól kenhető krém legyen a végeredmény. a legjobb végig meleg vizes fürdőben kavarászni akkor szép sima lesz és könnyebb vele dolgozni.
egy éjszakát hagytam pihenni hogy a lapok megpuhuljanak azután szeleteltem.

* aszalt sárgabarackból érdemes biot venni, teljesen más az íze (én a hagyományos narancssárgát nem is szeretem)

avokádós uborkasaláta

kép nélkül mert nem valami fotogén.. de annál finomabb. most ő a sztár!

hozzávalók:
egy közepes uborka
egy avokádó
cirtomlé
só

az uborkát lereszeltem (lehet kicsi vagy nagylyukú reszelőn is) rákanalaztam az avokádót. megsóztam, rácsavartam majdnem egy fél citrom levét.. és ennyi. valószínűleg turmixolva, krémnek sem lenne rossz.

cukkinipalacsinta no2

ugyanaz a tészta feltekerés előtt avokádóval, aszalt paradicsommal megrakva. pici citromlé és só került még rá. legközelebb natúr tésztát gyártok - bár most sem dominál benne a masala de ha semleges, jobban variálható.. nem mindegy mert egyszerre praktikus legalább ekkora adagot készíteni és elraktározni. a végeredmény reményeim szerint valami hasonló lesz mint a valódi palacsinta: édessel, sóssal, bármivel lehet tölteni vagy pitaféleként használni.
az aszalással kapcsoltaban pedig nem árt tudni, a szervezetnek sokkal könnyebb dolga van az eredeti állapotú étkekkel ezért érdemes az aszalt ínyencségeket csak kiegészítésként enni.. a legutóbbi 3 palacsinta például érezhetően nehezebb ebédnek bizonyult egy salátánál.

indiai cukkinipalacsinta

nem tudom az indiai jelzőhöz mit szólnának indiában, de ha nem is autentikus azért van benne valami india (egy kevés eredeti, indiából kapott garam masala biztosan).
a sós aszalt palacsintalap első próbálkozás és talán csiszolgatom még egy kicsit, de alapjában véve jó lett. hajszálvékony, könnyű, mutatós. ki fogom próbálni álánátúr és más fűszerezéssel is..

hozzávalók:
kb 0.5 kg cukkini
3 ek olivaolaj
1.5 ek citromlé
csipet garam masala
1 tk só
5 ek lenmag őrölve

ezeket a lenmagliszt kivételével összeturmixoltam (a cukkinit nem hámoztam le, sőt egy adag cukkinirizsből maradt héjat is beletettem ugyanis sajnálom kidobni. és nemcsak spórolásiból: a zöldekben rengeteg jó dolog van, ma már a sárgarépa és a zeller levelét is felhasználom). masalából több is mehet, én nem szeretem a csípőset ezért voltam vele óvatos. a végén adtam hozzá a lenmagot, ettől szépen besűrűsödött a massza. tapadásmentes lapra terítettem és megaszaltam, ez az adag két tálcára elég.

a töltelék abszolút hasraütéses és 'lássuk mi van a hűtőben' alapon készült, ennek ellenére jó lett. egy indiai étteremben ettem egyszer egy sós-édes-fűszeres töltött krumplit, azóta emlegetem és valami ahhoz hasonlót szerettem volna kreálni. volt benne kesudió, kandírozott gyümölcsök és talán római kömény (és gondolom más is.. de nem sikerült kideríteni)

4 közepes csicsóka
egy marék kesudió
3-4 tk tahina (szezámkrém)
só
1-2 tk római kömény
csipet fahéj
pár csepp citromlé
egy marék mazsola

a csicsókát meghámoztam, összeturmixoltam a kesudióval. ízesítettem a tahinával és a többivel - kóstolgatva, a pontos mennyiségeket a fene tudja. alaposan összeturmixoltam az egészet és a végén hozzáadtam a mazsolát. ezutóbbit érdemes előre beáztatni vagy hagyni a krémben állni hogy megpuhuljon.

a lapokat 4felé vágtam, (2 db 31x36-os lapom lett) a krém a felére tehát 2 palacsintára volt elég. érdemes úgy töteni hogy a kölső réteg duplán maradjon, így nem ázik el a "tészta" és nem esik szét. érdemes egy félórát pihentetni hogy megpuhuljon, összeálljon.

díjat kaptam!

köszönöm Gitta! :) igyekszem megfelelni a titulusnak, készülnek is a karácsonyi ínyencségek, csak legyen időm feltenni őket!
a továbbadással kicsit gondban vagyok: Gitta már kilőtte a nyers kedvenceket nameg saját magát, de itt van még Brigi és Siccike, náluk is szívesen olvasgatok. nektek küldöm szeretettel ezt a díjat!

nemtejbenemrizs

avagy édes cukkinirizs
mégha a tejberizsre nem is hasonlít annyira mint Gittáé, ez a cukkinis mákony is nagyon finom, a kedves is letesztelte. kicsit zavart a kesudiós változatban hogy jó sok maggal készül, vaniliaporom sincs itthon (hol lehet beszerezni?).. Gitta még dobott egy kicsit a tűzre a felhívással, hát ez lett belőle:

az alap:
egy zsenge cukkini rizsre aprítva
aszalt sárgabarack
és datolya apró darabokban
fél alma kis kockákban

a cukkinit pillanatok alatt rizsszemnyi darabkákra aprítottam így: hosszában bevagdostam a cukkinit és összefogva a vágásokra merőlegesen reszeltem le nagylyukú reszelőn. fontos hogy zsenge legyen mert ha már puha, magos a belseje, nem lesz olyan jó.

az öntet:
kb 3 ek mandula (egy ájszakát áztatva, meghámozva)
kb 3 ekcsíráztatott hajdina
fél alma (nem lehet túl sok mert nem lesz krémes az öntet, meg egy kicsit barnítja is de most nem akartam mézet használni)
pici víz
fahéj
kevés reszelt citromhéj
pár csepp stévia

a mandulát és a hajdinát krémesre turmixoltam aztán kóstolgatva édesítettem, fűszereztem. jó nagy adag lett, picit sok is volt egy cukkinire.

hajdinagolyók

egyértelműen a parfé alapja ihlette ezeket a golyókat sőt, tulajdonképpen egyazegyben erről van szó.. annyira ízlett a torta alapja hogy meg kellett csinálnom magában. nem olyan tömény mint a korábbi magos golyók, a fahéj meg annyira megy a datolyával hogy nem bírtam vele betelni :) nálam most különben is fahéjszezon van..

aprítóba be:
datolya
csíráztatott hajdina (minél kisebbek a csírák annál kevésbé intenzív az íze)
kevés kesudió
fahéj
a mennyiségekre nem emlékszem de nem is fontos.. annyi datolya kell bele hogy elég édes legyen, a kesudiótól meg nem lesz olyan markánsan hajdinás

először a nagyja hajdinát aprítottam krémesre aztán tovább kaszaboltam a datolyával. a végén a maradék hajdina és kesu következett amit már nem daráltam olyan sokat hogy legyen benne valami darabos is.

brokkoli és tökmagolaj..

az előző két bejegyzés után elindultam valami ebédet készíteni, és annyira jó lett hogy fel kell tennem ezt is.. meg aztán azért is, mert a brokkoli nagyon finom és nagyon egészséges, de nyersen eddig csak a magszószos verzió ment, és mostanában kicsit sok magot eszem így ki kellett találni valami mást. az olajnak sem vagyok nagy barátja (tulajdonképpen a magokat használom helyette, tekintetbe vége a táplálékok eredeti állapotát és azt hogy talán így mégis kevesebb zsiradékot veszek magamhoz. ez végül mégsincs így, mert rengeteg olajos magot eszem) az olajjal most azért tettem kivételt, mert kaptam egy üveg saját készítésű tökmagolajat az unokatesómtól (köszi Dani!). nagyon erős illata és aromája van, így egészen kevés is elég belőle..

hozzávalók:
brokkoli
cukkini (elhagyható)
kevés áztatott dió (ezt perverz módon képes vagyok megpuceválni a vékony barna héjától is ami rengeteg időt vesz igénybe de nagyon finom!!!)
szójaszósz vagy só
tökmagolaj

a brokkolit apró darabokra vágtam. az egészen vastag szárát is bele szoktam tenni - karalábé íze van, komolyan! - vékonyan meghámozva. a cukkinit kis kockákra vágtam, és szórtam rá egy picike apróra tört diót (tökmaggal, napraforgómaggal is finom). végül megöntöztem egy pici tökmagolajjal. aki nem bánja mehet rá több is, én ehelyett egy kevés szójaszószt tettem még hozzá. nem kevertem össze előre, így hol a szójaszósos, hol a tökmagolajos íz volt erősebb.

kivi-banán-sóska turmix

elfogyott miközben az előző bejegyzést írtam.. így most fotó nélkül :)
2 nagy marék sóska
2 kivi
1 banán
mmm...

szülinapi parfé

sikerült meggyőzni édesanyámat hogy szülinapomra valami olyan torta legyen - ha már mindenképpen ünnepelni kell - amit én is szívesen megeszem. persze azért segédkeznem kellet a dologban, így nem volt meglepetés, de így is nagyon örültem neki. hihetetlenül finom lett!!
a receptet Gittától nyúltam, de a mennyiségeken kicsit változtatni kellett hogy egy normál (26 cm) csatos tortaformát megtöltsön..
közzéteszem ezt a verziót, ami ráadásul (véletlenül) időtakarékosra is sikerült: a trükk az volt hogy Gittával ellentétben eleve fagyasztott gyümölcsöket használtunk, így nem kellett megvárni amíg egyenként megfagynak a rétegek. ettől valószínűleg puhább is lett, mert így nem fagynak össze a jégkristályok. (valójában csak az eper volt fagyasztott, lévén hogy nincs éppen eperszezon így ez igazából a véletlen és a sietség műve, de legközelebb a babánt is előre le fogom fagyasztani.. vagy a bármilyen más gyümölcsöt amit majd használok)

tortaalap:
15 magozott datolya
7 ek csíráztatott hajdina
1 marék kesudió
fahéj (ez nagyon jót tett neki!)
ezeket aprítóban összedolgoztuk, picit jó ha darabos marad. lehet akár többet is csinálni hogy vastagabb legyen a réteg.. mert nagyon finom

epres krém:
2x 400 gr fagyasztott eper
2x 1 ek méz
esetleg pici citromlé

banános krém:
2x 3 banán (legközelebb ezt is előre lefagyasztom)
2x 2 ek méz
kb 2x 1ek kesudió
vanilia

a krémeket összedolgoztuk az aprítóban és eper-banán-eper-banán rétegeket kentünk az alapra. (azért írtam 2x a menniységeket, mert egyszerre a fele fért az aprítóba így aztán egy-egy réteg krémet csináltunk sorban egymás után, alaposan kikotorva az edényt hogy ne színezzék össze egymást) nagyon gyorsan elkészült és tényleg naaagyon finom!! köszi Gitta, köszi mama!

ASZALÓÓÓÓÓ

elkészült az aszalógépem! elmesélem a sztorit.
egyszer volt hol nem volt, elhatároztam hogy kell egy aszaló. lehet ugyan élni nélküle még nyersen is, de a mindenféle aszalt ételcsodák láttán az emberben felébred a fékezhetetlen alkotási vágy.. :) és az aszalt ételek javára kell írni azt is hogy segítenek átállni a nyers ételekre. ez egy elég nagy váltás, az ember úgy érzi hogy szinte semmit nem eszik amit megszokott.. és ez nem mindig könnyű. az ízek persze így sem lesznek ugyanolyanok (ez nem is cél) de már az is sokat segít hogy állagra, küllemre emlékeztetnek valami megszokottra.
nem gondolom hogy az aszalót hosszú távon mindennapi ételek készítésére kellene használni, az elsődleges cél a természetesség és ebbe beletartozik az ételek eredeti állapota, nedvességtartalma is. ezt persze elképzelni és leírni szép, mégsem tudunk váltani egyik napról a másikra. a lényeg inkább a természetes felé mozdulás, a fejlődés. ezért tartom mégis jó dolognak az aszalót, amellett hogy az ember lánya továbbra is kedvére kreatívkodhat a konyhában :)
szóval felmerült bennem egy aszaló birtoklása iránti olthatlan vágy. hosszas kutakodásomnak két nagyon unszimpatikus lehetőség lett az eredménye (egy olcsó de a célnak nem megfelelő vagy egy tökéletes de megfizethetetlen darab) így maradt a b terv: a csináld magad akció. az egyszerűbb aszalók ugyanis alulról fűtik-fújják a rácsokat, ami miatt csak darabos gyümölcsöt lehet rajtuk aszalni, pépet nem. ezzel szemben az excalibur nevű masina oldalról fújja a tálcákra a meleg levegőt, így gyakorlatilag bármit bele lehet tenni. ez annyira egyszerűnek tűnt hogy márcsak azért sem venném meg drágáért.. így aztán uccu neki, szétkaptunk egy villanymelegítőt, beletettük egy dobozba és kész is volt. na persze a dolog nem volt ilyen egyszerű, a kedvesem molyolt egy darabig mire megcsinálta az általam megálmodott "dobozt" ..de szerintem hamarosan ő is rájön majd hogy megérte :)
a fenti képen az első aszalt süteményem: gyümölcslapok kesudiós illetve mákos krémmel töltve, csokimázasan.

zellerleveles körte-madársaláta turmix

azon kaptam magam hogy egyre több zöld kerül a turmixokba. egyre kevesebb gyümölcsre van szükség hogy "csússzanak a levelek", egyre jobban élvezem a zöld ízeket.
eddig kicsit bizarrnak tűnt zellert gyülölccsel párosítani, de most rászántam magam.. és nem bántam meg. a zeller elég karakteres maradt és nagyon jól passzol az édes körtéhez!
ezennel felvettem a repertoárba a zellerszárat. (csak a levelét tettem a turmixba, a szára majd a salátába megy)

nem is nagyon kell részletezni:
szárzeller levele (szép nagy marék)
madársaláta (talán kétszerannyi)
4 körte

petrezselymes karfiol, fokhagymás mártás

ez is a potluckra készült és rég készülök már feltenni, de eddig nem sikerült használható fotót csinálnom. ez is épp elmegy de ki tudja mikor lesz legközelebb időm..

szóval:
egy fej karfiol
két csokor petrezselyem

a mártás:
kesudió
víz
olajban áztatott fokhagyma (kábé két-három hónapja ázik. lassan elmegy a csípőssége és a sült fokhagymához lesz hasonló. lehet nyerset is használni, de én nem bírom)
só

a karfiolt kicsi rózsákra szedtem, a szárát is nyugodtam bele lehet vagdosni. összekevertem az apróra vágott petrezselyemmel. magában is finom, de jóljön hozzá még valami krémes: kesudiót összeturmixoltam egy kis vízzel, sóval és két gerezd fokhagymával.

datolyás kesugolyócskák

ez a történet elég régre nyúlik vissza és ezt a posztot is rég trevezem már.. de mostanában valahogy nem volt golyószezon. hát most végre.
annó a kiindulópont a marcipán alternatívája volt mandulával és kevés datolyával, aztán elszabadultak a fantáziamanók és mindenféle mag-aszaltgyümülcs variációban készültek golyócskák.

a mostani:
kesudió
datolya
narancsolaj (vagy bio narancshéj)

először a magokat daráltam krémesre aprítóval, ezután tettem csak hozzá az aszalt gyümölcsöket, mert a ragacsos cucc miatt az aprító már csak az edény falára keni és nem darálja tovább a magokat. lehet persze darabosra is hagyni csak nálam egyrészt a marcipán volt a kiindulópont ezért eszembe sem jutott.. másrészt meg így szeretem.
a potluckra sok datolyával készítettem, akkor lesz ilyen sötét barna. először csak pár szem datolyát tettem sok maghoz, úgy világosabb és kevésbé édes, érdemes kóstolgatva készíteni vagy ilyet is olyat is.

és még pár bevált változat:
(hámozott) mandula, datolya
mandula, méz, indiai fűszerek (teafűszer/ gyömbér, kardomom..)
kókuszreszelék (szintén krémesre darálva), aszalt sárgabarack
a többi meg nem jut eszembe..

mangó "mánóttal"

újabb felfedezést tettem: senemspenót-senemmángoldot találtam a biopiacon. nem tudtam eldönteni melyik lehet a kettő közül aztán kiderült hogy egyik sem, hanem mindkettő.. vagyis öszvér (állítólag). nagyon finom. nincs olyan erős íze mint a spenótnak, viszont a mángold erős, szálas leveleivel sem bír. legyen az a neve hogy mánót, egyébként nem tudom hogy hívják..
ma összemixeltem pár nagy maréknyit belőle egy kicsi mangóval, mmmm.. nem volt túl édes (lehetett volna édesebb ha jobb mangót kapok, de ezt ma speciel nem bántam) viszont vagyon finom krémes lett és még ilyen kevés gyümölccsel sem volt zavaróan zöldíze! mmm

szőlő-madársaláta turmix

szőlő és madársaláta, a címnél nem is kell sokkal többet írjak. jó sok zöld került bele, turmixolva nagyjából ugyanannyi mint gyümölcs és még így is jó édes volt..

brokkoli fehér mártásban

az ígért nagysikerű újra az étlapra került. kicsit más mártással, így most kettőt is leírhatok. a brokkoli elkészítésének leírásától nem fog elkopni a billentyűzetem: feldaraboltam (szárával együtt)

a múltheti mártás kendermajonéz volt:
kendermagból
vízzel
sok citromlével
mézzel
sóval összemixelve

a mai kesumártás pedig:
nagy marék kesudióból
egy közepes gerezd olajban áztatott fokhagymával
vízzel
kevés sóval készült

a második talán még jobb lett mint az előző, arra pedig csak buzdítnai tudok mindenkit hogy kóstolja meg a brokklit nyersen, nem is értem eddig miért főztem meg..

körtés petrezselymes no2

nem hagyhatom ki hogy bejegyezzem a ma reggeli változatot, talán még jobb mint az előző. az is javára válik hogy kevesebb összetevőből áll, nem vagyok híve a sokmindenféle összekeverésének, sem egészség sem íz szempontból. a kevesebb most is több, a körte-petrezselyem párosítás íze pl sokkal erősebb, élénkebb magában mint egy halom mindenféle társaságában. a mángoldot azért használom szívesen, mert elég semleges ízű és a vaskos méregzöld levelek jó adag zöldet adnak a napra.

tehát (két adag):
4 nagy körte
1 csokor petrezselyem (száráról lecsipkedve)
1 nagy marék mángolt (összenyomva, vastag levélerek nélkül, eredetileg kb kétszer-háromszor ennyi volt)
esetleg kevés víz

és még pár nagysikerű nyers nemsokára ha majd újra elkészítem őket, a nagy rohanásban örültem hogy valamit sikerült egyáltalán összehozni (most a kedvesemnek is "főzök" és ez - mármint a reggeli, ebéd, vacsora kitalálása és elkészítése nyersben - elég sok időt igénybevesz egyelőre, megspékelve azzal hogy bár elhatározta hogy nyerkosztol, fél hogy le fog fogyni ami nem is alaptalan, mivel nyers nem nyers, nem nagyon jut eszébe az evés. napi három finom, laktató és tápláló (sőt, hízlaló!!) nyers étel összehozása nem is olyan egyszerű feladat, semmiképp nem annyira, mint azt mondani ha sietek: csak találok valami gyümölcsöt ha nagyon éhes leszek :) ..intenzív improvizációs készségfejlesztő tréning)

körtés petrezselymes turmix

a ma reggeli zöld

1 banán
2 körte
nagy marék mángold
fél marék petrezselyem
kevés citromlé
forrásvíz

egyre több a zöld, az eredmény mégsem vad..

kiviturmix sóskával

most ehhez sem fűzök többet: érdemes kipróbálni. a sóska-kivi-alma párosítás éppen eléggé édes, éppen eléggé savanyú.. nagyon jól kiegészítik, kiemelik egymást.

hozzávalók:
egy marék sóska
2 közepes alma
2 kivi
kevés forrásvíz

először a sóskát és az almát simára turmixoltam, a kivit csak a gyorsan a végén mert a péppé mixelt magok nem túl guszták..

mángoldos banánturmix

hát tessék, zöld turmix nálam is.. először kételkedtem, aztán jött és tarolt. talán később kicsit részletesebben, most csak gyorsan két kedvenc.

hozzávalók, amiket összeturmixoltam:
egy marék mángold
egy banán
egy nagyobb alma
víz
ja, és került bele egy kicsi petrezselyem is..

alma máköntettel

egyszerű és nagyszerű.

az almához nem kell kommentár, a máköntet pedig:
nagyon finomra darált mák
kevés víz
méz
pár csepp citrom/narancsolaj (vagy héja reszelve)

salátaöntet

kép nélkül, gyorsan. ezt az öntetet én rukkolával vagy endiviával szeretem talán a legjobban (de most elárulom, méltatlanul kevés salátát ismerek.. úgyhogy ez nem jelent semmit) midnenesetre főleg levelekkel tudom elképzelni ezt az öntetet, de ez senkit ne akadályozzon meg a kísérletezésben. csak annyit fűzök még hozzá hogy ez is nagy kedvenc, "nem vagyok kecske hogy ilyeneket egyek" hozzáállásúak megingatója.

akkor hát:
tahina (vagyis szezámkrém, amiből én a sötétebbik, hántolatlan magokból készült verziót szeretem. az sem baj, ha enyhén sós)
méz
citromlé

a hozzávalókat kábé 1:1 arányban (vagy ízlés szerint, néha picit több citromlével) összekeverem. szokott kelleni hozzá egy kis víz is, mert nagyon öszesűrűsödik, főleg ha kicsit áll az öntet.

uborkaszezon vége

no comment. katiék kiszedték az uborkákat, idén nincs több. paradicsom szintén jövő nyáron jön legközelebb (sárga tuti de azt hiszem pirosat sem veszek télen)
tehát most sárgaparadicsomleves uborkával, márcsak a színe miatt is.

és jön a dió, a sütőtök, alma, körte, szőlő.. saját is.

nyers

igen, azt hiszem a nyersdömping egy kis magyarázatra szolrul.
sosem főztem hagyományosan. nem emlékszem, hogy egyszer is pontosan követtem volna egy receptet, és például félóráig főztem volna egy főzeléket vagy zöldséglevest, ahogy azt édesanyám teszi. a vízben főzés, méginkább a lé eldobása vagy a jelentősebb mennyiségű olajban párolás is kimaradt (ha pároltam, egyszerűen annyi vizet löttyintettem alá, ami elforr mialatt a zöldség megpuhil kicsit). a hús, hal, tojás és tejermékkerülés, címkeolvasgatás, biománia és a többi mellett néha már úgy éreztem, eléggé kilógok a sorból. étterem kizárva, családi ebéd szintén necces, vendégségben meg az ember utál magyarázkodni.. brr.. szóval nem véletlen, hogy bár már többször sajnáltam megfőzni a nyersen is finom cukkinit, sütőtököt, répát céklát és társait (még olyan "éppehogycsak" is) mégiscsak megfőztem. végülis az a normális, már így sem vagyok teljesen az, gondolhattam. amikor először találkoztam a nyersevéssel kiröhögtem.. nna, ennyire azért én sem vagyok fanatikus, hogy lehet mindent nyersen enni??! persze azért érdekelt a dolog, olvasgattam. viszonylag sokat olvastam/tanultam már az egészséges életmódról, tudtam hogy jobb a zöldség-gyümölcs nyersen. de ennyire? mégiscsak a "főtt étel a rendes étel", ahogy azt szépen mindenkibe belenevelik. azt gondoltam, na ezt azért én tuti nem. (igen, pontosan ezt gondoltam a vegákról pár éve. okéoké, igen, értem én hogy szegény állatok, meg nem is nagyon szeretem a húst.. de kizárni..) hát, most elérkeztem ide, elkezdtem nyersen enni. egyelőre kísérleti szándékkal ..és kicsit tisztító szándékkal is mert rengeteg szemetet összezabáltam a kiállítás körüli felfordulásban. (most teljesen nyerssel próbálkozom, különben valószínűleg nem menne, mert egy-egy gyöngébb/stresszesebb pillanatomban megengednék egy kis kenyeret.. sütit.. aztán rávetném magam a csokira és társaira is..)

ja, de hogy miért is. talán főleg azért, amiért a húsevést hagytam abba: ez esik jól. mindig kóstolgattam, csentem el a nyerseket főzés-sütés előtt.. azt hiszem leginkább szokásból főztem. aztán itt vannak az enzimek, vitaminok (és még ki tudja mik amikről nem tudunk) amiket elvesztünk ha főzzük az ételeket. az is érdekes, hogy a nyers zöldségekhez szinte egyáltalán nem kívánom a sót. de talán a legnyomósabb érv ami a nyers mellett szól, hogy tulajdonképpen fogalmunk sincs hogyan működünk. fogalmunk sincs, mitől lehetünk egészségesek. azóta kutatjuk a hosszú fiatalság titkát, mióta úgy döntöttünk hogy a saját utunkat járjuk és nem hallgatunk a természet törvényeire.. de a titok egyetlen őzrője a természet. nem követek egyetlen elméletet vagy teóriát sem, egyszerűen arra megyek amit közelebb érzek a természeteshez.
ez most elég nagy váltás. nem döntöttem el, hogy végleg nyers leszek, inkább csak.. majd meglátjuk.

paradicsomszósz, hajdina

ez a szósz pontosan olyan lett mint a főtt paradicsomszósz. csíráztatott hajdinát tettem bele, de bármi mással is mehetne.

hozzávalók:
3 fél aszalt paradicsom vízbe áztatva
2 fél aszalt paradicsom (olajban)
3 piros paradicsom
1 sárga paradicsom
oregano, bazsalikom, csöpp méz

a beáztatott és az olajos paradicsomokat kicsit kinyomkodtam és összeturmixoltam a többivel. ízesítettem fűszerekkel és egy pici mézzel hogy ne legyen olyan savanyú. egy pici olajban áztatott fokhagyma még mehetett volna bele, de az most nem volt kéznél.

táplálkozás-elméletek

éppen edwar howel könyvét olvasom az enzimtáplálkozásról. rengeteg hasznos információ van benne, mégis.. kicsit elvakultnak érzem. és így van ezzel az öszes általam ismert teória: az életet egyetlen nézőpontból, egyetlen oldaláról vizsgálják.
a megismerésnek két formája van, az egyik a kutatás. ha felboncoljuk, ízekre szerjük azt, amit meg szeretnénk ismerni. de vajon valójában megismerjük? kétségkívül megtudunk egy sor információt, tudományosan bizonyíthatunk tényeket, és talán úgy érezzük, közelebb kerültünk a megértéséhez. egyre apróbb részletekre boncoljuk alanyunkat és közben nem vesszük észre, az egésznek milyen apró részére koncentrálunk. egy ponton azt kell mondanunk, a dolgok működése végtelenül öszzetett, valóban áttekinteni és megérteni lehetetlen.

a megismerés másik módja a szeretet. ha valaki szeret valamit vagy valakit, odafigyel rá. megfigyeli mitől boldog, mitől szép, mitől az, ami. nyitott és kiváncsi a létezésére..

honnan is tudhatánk, mire van szüksége a szervezetünknek? honnan is tudhatnánk, mitől, hogyan működik? a létezés csoda, ajándék. erre újra és újra ráeszmélek, és csak csodálattal, alázattal figyelem a világot.
azt hiszem, ez az alázat a kulcs az egészségünkhöz is. nem használhatjuk ki és fordíthatjuk fel a természetet. hogy könnyebb legyen az életünk autóval járunk - rohanunk, nem figyelünk a világra - miközben rengeteg energiát pazarlunk, eltávolodunk a természettől, és agyonfeldolgozott ételeket eszünk. de valóban jobb lesz így az élet?

sokat olvastam már az egészségről, egészséges táplálkozásról (a lényegesebb dolgokat egyszer el is kezdem majd összeszedni itt) de végül mindig arra a következtetésre jutok, hogy minden tudományosság egyoldalú. az egész valahogy többnyire figyelmen kívül marad. pedig ahelyett hogy apró részleteket vizsgálunk, arra kellene figyelnünk hogy megtaláljuk a harmódiát, az egységet az élet minden területén.
szükséges például a légkondiért, az új autóért, telefonért, telefonszámláért, csipszért, csokiért, cigiért, alkoholért, hatalmas villanyszámláért halálra dolgozni magunkat? élhetnénk szerényebben, dolgozhatnánk kevesebbet. a vicc az, hogy éppen ezek a dolgok teszik tökre az életünket, egészségünket. az, amit őrült hajszával érünk el. végül boldogtalanok, fáradtak, ingerültek és betegek vagyunk, ahelyett hogy megelégednénk kevesebbel és jutna időnk odafigyelni a világra, egymásra.

mit jelent ez a táplálkozásban? ételeinket agyonfőzzük, finomítjuk, tartósítjuk, vegyszerezzük, mindezt lustaságból és kényelemből, a másik oldalon nyereségvágyból. közben vajon seki sem veszi észre, milyen messze kerültünk a természettől, hogy valójában szemetet eszünk, hogy ez az egész mennyire korcs? nincs szükség tudományos kísérletekre, csak józan paraszti észre, hogy az ember ráeszméljen erre és megoldást találjon. (együk azt, ami természetünknél fogva táplálékunk, a lehető legkevésbé feldolgozva és nem kényelmi szempontokat szem előtt tartva. hazugság, hogy ezt bárki ne engedhetné meg magának. persze amit itt most leírok, szintén egyoldalúvá válik.. így inkább nyitva, és abbahagyom a dolgot. válaszokat senki sem adhat vagy kaphat, egyedül kérdéseket tehetünk fel. de vajon elég, és megfelelő kérdést teszünk fel?)

a civilizációtól sajnos nem tudunk elmenekülni, alkalmazkodnunk kell. de ezt tehetjük ésszel is, odafigyelve. kérlek lassíts egy pillanatra, és figyelj oda te is.

céklasaláta

letudtam a kiállítást. a zizi és rohanás után most fellélegezve molyolok a konyhában. többnyire nyersen.

hozzávalók:
1 közepes cékla
2 alma
citromlé
2 kk tahina

a nyers ételeknek megvan az az előnye, hogy még az eddigi minimál kajáknál is gyorsabban elkészülnek:
a céklát és az egyik almát ledaráltam a mixer aprítójában, azután kozzákevertem a citromlevet, a tahinát és a másik almát felkockázva.

hajdinakása máköntettel

két éve kísérletezgetek csíráztatással, de a hajdina még nem jutott eszembe. a lucerna, a napraforgó és a retek bevált, viszonylag jól bírják a strapát és finomak is. a hajdina viszont.. egyszerűen tarolt! egy nap alatt mindenféle különösebb pesztrálás nélkül kicsírázik, finom és rengetegféleképpen használható. tökéletes.

hozzávalók:
1 bögre hajdina
1 alma
mák
méz
aszaltszilva beáztatva és összeturmixolva
bio narancsolaj vagy narancshéj

egy bögre hajdinát beáztattam egy órára. csíráztatótálba tettem és néha leöblítettem - nyálkás valami oldódik ki belőle, ami nagyon praktikus, mert nem szárad ki. egy nap után már fogyasztható. egy keveset félretettem, a többit összeturmixoltam egy almával. a máköntethez finomra daráltam a mákot, összekevertem egy kicsi mézzel, pár csepp narancsolajjal, aszaltszilvalekvárral és egy kis vízzel. a kása tetejére öntöttem, megszórtam az egészben hagyott hajdinával és kész is.

rozsos kenyér 2

annyiban más ez a mostani kenyér, hogy pár olyan dolgot is megváltoztattam benne, amit eddig nem mertem. mindig furdal a kiváncsiság, így most egészen átgyúrtam a "receptet" amit már eddigis elég rugalmasan kezeltem..

felfuttattam 2 csomag élesztőt barnacukros, langyos vízben (kábé egy kiló lisztre számolva, de azt hiszem több lett végül). összekevertem rozs és tönkölylisztet, utóbbiból most világos is került bele, viszont tésztaliszt, ami elméletileg nem jó kenyérsütéshez. került bele még só, lenmag és dió aztán egy kis langyos víz, egy lötty olivaolaj és az élesztő. a tészta most elég lágyra sikerült, ettől kicsit ragacsos volt a gyúrás, de mintha jobban kelt volna a kenyér..

tanulságok:
1: a búzacsíra kihagyható (nem mintha okom lenne kihagyni, csak ha épp nincs ne essek pánikba)
2: jobbnak tűnik a lágy tészta
3: működik a tésztaliszt is

cukkinispagetti

az inspiráció gittától jött - a nyershullám okáról kicsit később.. de ez a "spagetti" ok nélkül is megállja a helyét. a tésztafélék sosem tartoztak a kedvenceim közé, a nyes cukkinit viszont mindigis szerettem.

hozzávalók:
2 kicsi cukkini
mandula és fenyőmag
aszalt paradicsom

a cukkinit megpucoltam és - csíkosan-hámozó-csodakütyü hiányában - vékony szeleteket vágtam a széléből, amit csíkokra vágtam. a magos belseje így megmaradt, amit összeturmixoltam kb 3 kiskanálnyi finomra darált mandulával és egy kicsi fenyőmaggal: ebből lett a szósz. a só nem véletlenül maradt ki, egyszerűen nem hiányzott. az aszalt paradicsom különben is sós egy picit, most olajos-fűszerest használtam.

almás pite

ő az abszolút kedvenc. azt szeretem benne a legjobban, hogy bár teljes értékű étekké reformálódott az évek során és még könnyű is, ez mit sem vont le gasztronómiai értékéből. annyira nem, hogy már több megrögzött amláspite-utálót sikerült meghatni vele.

a tészta:
kb 400 gr teljes tönkölyliszt
50 gr bio margarin
csipet só
a reszelt alma kinyomkodott leve + egy kis víz

a töltelék:
kb 1 kg hámozott, reszelt alma (a legjobb savanykás nyári almából)
kb 10dkg dió durvára törve

a tetejére: kevés barna cukor vízzel elkeverve

megpucoltam és lereszeltem az almát, hagytam hogy levet engedjen. közben a lisztet a sóval és a hideg margarinnal gyorsan összemorzsoltam és eltettem a hűtőbe. kicsit kinyomkodtam az almát és a levével meg egy kevés vízzel összegyúrtam a tésztát - gyorsan hogy ne melegedjen fel, aztán visszatettem a hűtőbe. mozsárban összetörtem a diót, előmelegítettem a sütőt és kibéleltem egy tepsit sütőpapírral. a tészta egyik felét kinyújtottam, rápakoltam az almát, megszórtam a dióval és beborítottam a másik fele tésztával. villával megszurkáltam és ment is a sütőbe. 150-180 fokon sült. félkészen kentem a tetejére egy kis cukros vizet (tojás helyett hogy szép fénye legyen).

sárgarépasaláta

nem hangzik valami bonyolultan, nem is tartott órákig elkészíteni. az íze viszont egyszerűsége ellenére is különleges.

3 nagy répa
fél citrom leve
1/2 kisnalál méz
hántolatlan szezámmag

a répát finomra reszeltem és leöntöttem a mézes citromlével, gyorsan, nehogy megbarnuljon. elég kevésnek tűnt a szósz, de így nem nyomta el a répa ízét. a kesernyés, roppanós szezám a ráadás.

nyers paradicsomleves

avagy gazpacho után szabadon. ugyanis valahogy nem volt szívem a gyönyörű domonyvölgyi bioparadicsomokhoz és uborkához bolti paprikát turmixolni, aztánmeg a fokhagymát is inkább kihagynám.. és a só is csak rontott az ízén már a múltkor is, olajat meg egyébként sem teszek bele. ígyaztán eléggé eltávolodtam a gazpachotól. ráadásul került bele sárga paradicsom is, hogy kompenzálja a pirosat, amit egyébként nem nagyon tudok megenni, mert nekem túl savanyú (vagy nem tudom miért, de nem bírom)

egy adaghoz (kb fél liter):
1 sárga paradicsom
2 piros paradicsom
1 közepes (kovászolni való) uborka

a paradicsomokat meghámoztam - a forróvizes macera nélkül is ment - felkockáztam az ubival együtt és leturmixoltam az egészet. a mai vezrióban már csak a paradicsomokat turmixoltam, az uborkakockák egészben kerültek bele. így a színe is szebb lett, nem szürkítette el az uborha héja amit nem volt szívem lehámozni ..és az ízhatása is egészem más, külön uborka, külön édes paradicsom.. mmm

egyszerűen kelkáposztafőzelék

gyerekkori szitokszavaim közé is sorolhatnám a kelkáposztafőzeléket (a tökfőzelékkel és a lecsóval együtt) és ezzel talán nem is vagyok egyedül. még mindig nem hangzik valami jól, valljuk be, de annyi mégis változott időközben hogy elsősorban zöldségeken élek. a zöldségek nagyrésze pedig nagyonis adja magát hogy főzelékféle legyen belőle. márcsak azért is, mert hihetetlenül egyszerűen és gyorsan elkészül, néha semmi kedvem kreatívkodni, és egyébként csakúgy önmagukban is szeretem a zöldségek ízét.
a hagyományos értelembe vett főzeléktől viszont sikerült kissé eltávolodni.. egyrészt nem főzöm órákig a zöldségeket, másrészt nem rántok és nem habarok, csak néha sürítek egy pici lisztes szójatejjel. (és azt hiszem lassan már fogalmam sincs milyen egy hagyományos főzelék)

szóval ma összevagdostam két kisebb fej kelkáposztát és két pici felkockázott krumplival feltettem főni. került bele még só, egy kis gerzd fokhagyma, kevés majoranna és (elég sok)őrölt kömény. most a szokásosnál tovább főztem, kb negyedórát. a kel egy részét összeturmixoltam a főzőlével, ebből lett a szósz amihez a végén kevertem egy kis tahinát - szezámkrémet- is, attól még jobb lett. hát.. ez sem tartott sokáig..

tiramisu!!!

kezdjük ott, hogy amikor elkezdtem a tej és tojás nemevést azt azért leszögeztem, a tiramisu kivételt képez. persze nem akármiféle tiramisu, mert -ahogy a legtöbb dologban- ebben is elég kritikus vagyok. mindezek után is azt kell mondjam: ez brutálisan finom lett! és meglepően tiramisuízű.. tej és tojás nélkül (majdnem)!
az ötlet siccikétől ered, és bár régóta készülök a mascarpone és a tojás elleni merényletre, ez megadta a végső lökést. köszönet érte! és nem utolsósorban azért is, mert ez a verzió milliószor lájtosabb is mint az eredeti :)

krém:
fél liter natúr szójatej
1 ek fehér liszt
2 ek kukoricakeményítő
szójatejszín
rizsszirup, méz (vagy hasonló)
vaniliakivonat*

a szójatejet a liszttel, a keményítővel és a vaniliakivonattal sűrű puding állagúra főztem. a rizsszirupot még főzés közben tettem bele, aztán még egy kis mézet** a végén, amikor már kihűlt. a szójatejszín is a végére maradt, miután a hűlő krémet kóstolgatva megállapítottam hogy pudingnak nagyon finom.. de a tiramisuhoz nem sok köze van (még jobb lett volna habosan beletenni, de felverhető növényi tejszín még nem akadt az utamba). ettől sokkal krémesebb lett és még mindig fényévekkel lájtosabb a mascarpone+tojásnál. egy maradék féldoboznyi került bele, de elbírna 200milit is. nem csináltam túl édesre a krémet, a piskóta úgyis lök még egyet a cukorszinten. nem akartam teljesen elszállni reformosítás téren, így a kávé, a kakaó és bizony a bolti (jól bevált manner) piskóta is maradt - ami persze nem volt tojásmentes, de ezügyben még nem zártam le a kísérletezést.
szóval lefőztem egy nagy adag kávét és jött a mártogatás, rétegelés. a tetejére holland kakaópor került, aztán irány a hűtű.. az egynapos pihenést persze a fele se érte meg.
és itt megragadom az alkalmat hogy megjegyezzem, reformokoskodás ide vagy oda, nem vagyok ellene néha egy kis csokinak, kakaónak vagy kávénak. a dolog lényege nem a teljes megvonás hanem az egyensúly megtalálása és a túlzások kerülése.. és hát néha még az sem sikerül, na bumm. próbálkozom.

*vaniliakivonat chili és vanilia tippje után szabadon: 4-5 vaniliarúd jó ideje egy kis barna csatösüveg vodkában pihen a spájzomban. általában egy kiskanálnyit használok belőle per süti. (eléggé gazdaságos)

**egy: a mézet nem ajánlott sütni-főzni, sőt forró teába tenni sem, mert - ugyan a tudományos magyarázatot most nem tudom idézni - de több forrásból megerősített tényként kezelem hogy az egészségre káros anyagok keletkeznek benne ilyenkor. ezért csak olyan édességekhez használom, ahol a végén, langyos állapotban tudom hozzákevezni (pl pudingok krémek). kettő: a tiramisut két okból sem csinálnám csak mézzel. az egyik hogy túl karakteresen mézízű lenne, a másik hogy ha a végén teszem a krémhez, túlzotan felhigítaná.

sárgarépaleves gyömbérrel, korianderrel

a répa igazán sokoldalú zöldség. mindig meglep, milyen sokféle és különleges levesek lesznek belőle. egyéb fogásokról nem is beszélve, de ez a terep még felfedezésre vár.. pedig azon túl hogy milyen olcsó és egészséges a répa, méltán kerülhetne a gasztronómia bűvkörébe, mégis mintha csúnyán háttérbe lenne szorítva. ráadásul ilyenkor nyáron fokozottan jól jön a napozók bőrének is a bétakarotin, télen meg mondanom sem kell..
a fotózással most kivételesen nem szórakoztam, és nem is azért mert nem különösképpen a szépségéről híres ez a leves, de pont ugyanúgy néz ki mint a legutóbbi répalevesem. az íze viszont teljesen más, frissebb és nyáribb.. mmm ez most nagyon jól sikerült :)
és nem voltam hajlandó melegen enni ebben a forróságban, ilyenkor kész terrorakció egy meleg leves.. a folyadékpótlás viszont nagyon jól jön. tehát mint gyakran máskor, szobahőmérsékleten ettem, amivel nem is értem, mi kifogása van mindenkinek..

tehát hozzávalók:
sárgarépa
forrásvíz
friss gyömbér
koriandermag
só
frissen reszelt szerecsendió

a répát vékonyra karikáztam és pár percig főztem, épp hogy megpuhuljon kicsit. közben sóztam és hozátettem a mozsárban megtört koriandermagot és gyömbért (utóbbiból fél ujjpercnyi darabkát szeleteltem szálirányra merőlegesen vékony karikákra, majd mozsárban összenyomkodtam. reszeléssel nem szeretek vacakolni, ráadásul úgy megmaradnak az erős, hosszú szálacskák.) végül jött a turmixgép és a szerecsendió.

rakott zöldbab paradicsommal

ezt a mai ebédet közösen dobtuk össze édesanyámmal. ez már csak azért is ritkán fordul elő, mert teljesen más elképzelések szerint főzünk, ő például egy félóráig is főzte volna szerencsétlen zöldbabot sütés előtt - szóval nem egészen osztja a reformtörekvéseimet, a vegánokat végképp.. ráadásul a rakott zöldbabról is egészen más asszociációink lehettek, ennek ellenére a kaja nagyonis jól sikerült.

ez került bele:
zöldbab
pár szem paradicsom
prézli (teljesőrlésű bio)
szójatejföl (sojade)
szójatejszín (sojade)
bio levespor
olivaolaj

a szójatejfölt összekevertük tejszínnel (kb 2:1 arányban) és egy kis levesporral. a zöldbabot megpucoltuk, előfőztük (nos én inkább pároltam volna, azt is csak épphogy). a paradicsomot meghámoztuk, felkarikáztuk. ezután egy kiolajozott tepsit megszórtunk pirított prézlivel, erre került a zöldbab, a szósz, a paradicsomkarikák és végül megint prézli, aztán irány a sütő.

gasztrozófia avagy az étkezés bölcselete

a gasztronómia mellett nálam fontos a gasztrozófia, a tudatos táplálkozás is. most -részletekben- kíséletet teszek a lassan egy évtizednyi olvasgatásom, tanulmányaim és tapasztalataim összefoglalására, legalábbis a fontosabb dolgok összeszedésére. akár saját magamnak, akár abban a reményben hogy valaki másnak is hasznára válik.
(mindez persze nem azt jelenti, hogy mindig mindenhez tartom is magam és soha nem csábuok el.. de fontos hogy mienk legyen a választás, ne tudatlanságból kövessünk el hibát "minden gondolkozó embernek kötelessége megismerni az egészséges élet törvényeit. milton szerint az értelem pokollá teheti a mennyországot és mennyországgá a pokot" /gandhi)

ma újrafelfedeztem a könyvespolcon dr oláh andor - kállai klára - vadnai zsolt reformkonyháját(1985). sokmindent remekül összefoglal, úgyhogy eldöntöttem, közzéteszek ezt azt.

részemről mindenben a természet híve vagyok, így van ez a konyhával is. a mai étkezési szokások hihetetlenül eltávolodtak a természetestől, köszönhető ez a városi rohanásnak és az élelmiszeriparnak. sajnos ha szeretnénk is, sokszor szinte lehetetlen minden külső nyomással dacolni, és például frissen őrölt gabonából kenyeret sütni, frissen szedett biozöldségekből főzni. de mindenképpen meg kell próbálnunk minél kevésbé finomított, -feldolgozott, jó minőségű alapanyagokkal készíteni az ételeinket, ha sokáig egészségesek szeretnénk maradni.
ez az, amit szerintem nem lehet megcáfolni. sokféle élelmiszerről, diétáról, táplálkozási elvről keringenek érvek és ellenérvek, az ember sokszor nem tudja, minek higyjen. együnk-e húst, tejet, tojást, csokit, szóját, mit ehetünk mivel vagy mikor, satöbbi satöbbi. ha elfelejtjük ezt az egészet, és csak azzal foglalkozunk, hogy minél természetesebb formában szerezzük be az élelmiszereket és magunk készítsük el őket, azzal lépünk a legnagyobbat az egészségünk felé. a legtöbb civilizációs betegség ugyanis az agyonfeldolgozott, túlfinomítottt, vegyszerezett, tápanyagszegény és egyhangú ételek miatt alakul ki.

a könyv szerint számos betegségünk fő oka:
a túltápláltság: "1: szív- és érrendszeri betegségek: szívelégtelenség, koszorúér-betegségek, magas vérnyomás, agyi érbetegségek, visszérbetegségek, 2: szív- és légzési elégtelenség külömböző formái, 3: anyagcsere-betegségek: cukorbaj, hiperlipoproteinaemia, köszvény, 4: mozgásszervi degeneratív betegségek (artrózisok) 5: gyomor- és bélbetegségek, epekő, zsírmáj." valamint daganatos megbetegedések stb.
a cukor: "üres kalória", emellett betegségek közvetlen oka is lehet: cukorbetegség, fogszuvasodás, bőrbetegségek, látási zavarok stb. a cukrok gyors felszívódása akutan és egyenetlenül terheli a szervezetet, szemben az összetett szénhidrátokkal (pl teljes gabonafélékből készült ételek)
a túlzott húsfogyasztás: elsősorban szív- és érrendszeri, vérkeringési betegségeket segít elő. megnő a vérben és a vizeletben a húgysav mennyisége (ami például köszvény, vesekő rizikófaktor). meggondolandó az is hogy bármely heveny lázas fertő betegségben ajánlott az állati fehérje mentes diéta ("laboratóriumokban a baktériumok tenyésztésére az egyik legmegfelelőbb táptalaj a húsleves"). a túlzott mennyiségű állati fehérje a belekben rothadásnak indulhat, a keletkezett toxinok pedig a vérbe jutnak, gyengítve, mérgezve a szervezetet. mindezekre a nagyipari hústermelés a ráadás (az állattartás körülményei, vegyszerek, hormonok, antibiotikumok használata, satöbbi)
"ugyanakkor, midőn állatizsír- és -fehérje-, szénhidrát- (cukor- és fehérliszt-) túltápláltság áll fenn, hiányállapot is jellemző az iparilag fejlett országok és a magyarok táplálkozására. általános és elég jelentős a vas-, a kalcium-, a magnézium-, és a fluorhiány, valamint a C- és B-vitamin-hipovitaminózis, de más vitaminoké is."

a táplálkozással összefüggő betegségek száma negyven év felett egyre nagyobb (magas vérnyomás, érelmeszesedés, cukorbaj, hasnyálmirigy-betegség, epehólyag-gyulladás, epekő, májzsugorodás, gyomorhurut, gyomorfekély, székrekedés.. stb), pedig helyes táplálkozással lehetnénk egészségesek egész életünkben!
a helytelen táplálkozás tünetei nem szembetűnőek, a komolyabb következmények nem jeletkeznek rögtön, ezért is legyintenek sokan amikor egészséges táplálkozásról esik szó. de az évek alatt csökken a védekező- és teljesítőképesség, romlik a közérzet, aztán megjelennek a nyavaják és mindezt sokan a természet rendjének tudják be.. holott nem az

rengeteg betegség megelőzhető ha természetes étrenden élünk: sokféle friss idényzöldségen és -gyümölcsön, változatos teljesértékű gabonákon, dióféléken, minél kevesebb állati eredetű táplálékon; kerülve a cukrot, fehérlisztet, élelmiszeripari termékeket, ezeknél is jobban a tartósító-, ízfokozó-, színező-, édesítő-, állagjavító-.. stb szerekkel készülteket.
emellett fontos a lelki egyensúly és a mozgás is (de ez már egy külön fejezet).

szerintem ez a tudatos táplálkozás alapja, amit még rengeteg fontos dologgal lehet kiegészíteni.. folyt köv.

zöldborsópesztós gnocchi

kedvesem nemrégen költözött hozzám, ami a konyhai ténykedésem jelentős átalakulásával jár. nem elég már összedobni valami zöldséges levest, laktatóbb és -hagyományoshoz szokott halandónak- befogadhatóbb étkekkel kell előálljak. erre tett kísérlet a gnocchi, ami rendhagyó módon bolti, de mivel sikere volt, legközelebb beindítom a gnocchigyártó projektet is.

a zöldborsópesztó:
vízben megfőztem egy kis zöldborsót (kb másfél bögrényit) egy gerezd fokhagymával és félretéve pár evőkanálnyit, a maradékot leturmixoltam a levével. hozzákevertem egy fél üveg pestót, egy marék mozsárban összezúzott mandulát és fenyőmagot, a félretett borsót és a kifőtt nudlira borítottam az egészet. mandula és fenyőmag került a tetejére.

gazpacho

ez a leves 3 hónapos spanyol tartózkodásom alatt abszolut kedvenccé vált. egy forró nyári napon nem is kell több egy friss hideg levsnél, esetleg egy szelet kenyérrel..

hozzávalók:
1 kg paradicsom
1 nagyobb kígyóuborka
1-2 narancssárga vastaghúsú paprika
1 gerezd fokhagyma
olivaolaj
só

az uborkát, a paradicsomot, paprikát meghámoztam, a fokhagymát megpucoltam és az összes zöldséget leturmixoltam. a végén sót és egy csöpp olivaolajat adtam hozzá, ez ízlés kérdése - ahogy a fokhagyma is, én legközelebb kicsit kisebb gerezdet teszek bele.
a paradicsommagok bennemaradtak, ha nagyon extrát szeretnék átpasszíroznám, de most nem bíbelődtem vele.

sárgarépaleves provanszi fűszerekkel

a krémlevesőrület nálam a sárgarépával kezdődött pár évvel ezelőtt. sokáig csak az egyszerű leveskockás verzió készült, aztán jött a gyömbéres, a koriandermagos és legutóbb a provanszi. ma ez utóbbi győzött.
így készült:
a sárgarépát vékonyan felkarikáztam (minél vékonyabb/apróbb darabokban van a zöldség, annál rövidebb a főzési idő. általában nem főzök semmit 5 percnél tovább, de a répa lassabban fő, és minél keményebb marad, annál kevésbé lesz belőle homogén krém. a reszelésre is gondoltam már, de molyol vele a fene, meg a reszelőt is mosogatni kellene.. szóval egyszerűen hajszálvékonyra karikázom.) forrásvízzel és egy kis gerezd zúzott fokhagymával feltettem főni, sóztam, fűszereztem friss kakukkfűvel, majorannával, rozmaringgal (máskor provanszi fűszerkeverékkel). turmixoltam és szójatejjel krémesítettem, ezutóbbi helyettesíthető növényi tejszínnel is.
kevés krumplival - mint a többi krémleves is - tartalmasabb és krémesebb, de én általában kihagyom.

amarantos-pelyhes kása

ebbe a kásánkba -mely pár napja készült, de net hiányában csak most teszem közzé- ötgabonás pehelymix, amarant, 2 alma és mazsola került, egy kis őrölt kardamommal fűszerezve. tovább nem is részletezem, vízben puhára főztem az egészet. (darált mák és méz is kerülhet a tetejére)

spenót-brokkoli leves

ez a mármár bizarrul zöld leves is szerepel a kedvencek listáján. ennél általában sokkal erősebb zöld, de most kicsit több volt a brokkoli, kevesebb a spenót, ezért kicsit halovány lett.

hozzávalók:
kb fele fele brokkoli és spenót
1 gerezd fokhagyma
annyi forrásvíz, amiennyi éppen ellepi
só
frissen reszelt szerecsendió

a brokkolit feldaraboltam, feltettem főni sóval és a megpucolt, felszeletelt fokhagymával. közben megmostam a spenótot, azt is rádobtam, átkevertem és már el is zártam a gázt. a krémleveseket még rövidebb ideig főzöm mint a töbi ételt, épp csak annyira hogy könnyebben vigye a turmixgép. érdemes egészen apróra/vékony szeletekre darabolni a zöldségeket, az tovább rövidíti a főzési időt. a szerecsendiót a végén szoktam hozzáreszelni, ezt most kifelejtettem, de így is jó volt. brokkoli helyett szoktam cukkinivel is készíteni.

sütőtökös lepény

ez ugyebár nem éppen a sütőtök ideje. pár napja viszont kaptam egyet, "őszi.." hozzáfűzéssel. nem mondom hogy toppon volt, de mégis házi, és legalább próbáljuk meg alapon, ma nekiláttam hogy kreálok belőle valamit. csuda dolog a természet, a lassacskán egyéve szüretelt zöldségből még mindig finom ebéd született!

így készült:
a tököt félbevágtam, kimagoztam és egy tepsi víz kíséretében - amit a sütő aljába tettem hogy szegény tök ne száradjon tovább - megsütöttem. ezután kikanalaztam egy tálba és összekevertem frissen őrölt koriandermaggal és bio levesporral. adtam még hozzá pár evőkanál soyade yofut is, és az egészet beleöntöttem egy réteslapokkal kibélelt tortaformába. eredetileg le szerettem volna vágni a szélét, de végül ráhajtogattam. bedugtam a sütőbe míg egy kicsit megpirult a teteje és elkezdte bebarangolni a konyhát a koriander illata. yofuval, nemvegánok tejföllel vágtunk neki (bele is passzolna a tejföl, de részemről tejtermék-kerülő vagyok).

hozzávalók:
1 közepes sütőtök
1 kk koriandermag
2 kk bio levespor (vagy valami műanyagmentes vegetaféle)
soyade yofu
6 db réteslap

diós hajdinás kenyér

megint kenyérsütés, megint újítás, megint új kedvenc..

most ez került bele:
1/2 csomag szárított élesztő
1 kk barna nádcukor
2 csésze teljesôrlésű bio búzaliszt
1 csésze bio hajdinaliszt
fél csésze bio tönkölybúzacsíra
1/2 ek só
2 ek lenmag
1 csésze dió
1 ek bio olivaolaj
1/4 csésze langyos forrásvíz
kb 1 csésze meleg forrásvíz

az összeállítás és sütés ugyanúgy történt mint korábban, lásd például rozsos kenyér.

tárkonyos zöldbableves

levesdömping van. ma egy nagy adag zöldbab került feldolgozásra (végre, mert már napok óta várt rá) savanykásan, nyáriasan.

hozzávalók:
sok sok zöldbab
só, tárkony, zabtejszín és egy pici citromlé, ízlés szerint.

a zöldbabot pár perc alatt megfőztem, közben hozzáadtam a sót és a tárkonyt. végül zabtejszínnel krémesítettem, és kis citromot adtam hozzá.

banános hajdinakása

próbálok minél többféle gabonát csempészni az étrendünkbe, aminek remek lehetőséget adnak a reggeli kásák. mivel csak gyümölcsökkel édesítek, érezni minden gabona ízét, nem csak "valami édes gezemice" kerül minden nap az asztalra. így korántsem olyan unalmas a dolog mint amilyennek tűnik. aztán ott vannak még a különféle magok, gyümölcsök, fűszerek, szárnyalhat az ember ízfantáziája.
most a hajdina volt a soros, és mivel elég karaktetes, viszont kevésbé édes az íze, banánnal párosítottam. és ha már erősebb ízeknél tartunk, a babánkrémbe őrölt kardamom is került (tuti használom még a babán-kardamom párost, hihetetlen jó).

a hajdinát puhára főztem, leturmixoltam a banánokat (2 főre 3-at, hagyva pát szeletet a díszítéshez) és őrölt kardamommal fűszereztem. a kész kására rápakoltam a babánszeleteket és ráöntöttem a banánszószt. na, ez sem egy bolyolult kaja..

brokkolikrémleves

levesrajongó vagyok, pontosabban fogalmazva zöldségkrémleves-fan. a brokkoli is nagy kedvenc, ennek egyenes következménye a brokkolikrémleves. rendszeres látogatónk.

így készült:
a brokkolit szárastul feldaraboltam és pár perc alatt megfőztem annyi vízben amennyi ellepte. só és a végén frissen reszelt szerecsendió került még bele, plussz egy kis szójatej hogy krémesebb legyen. ezután jött a mixer, és kész. (még egy dolog amit imádok a krémlevesekben, hogy átlag 15 perc alatt készülök el velük a zöldségek pucolását-felaprítását is beleszámolva)

bizonyára sokakat kétségekkel tölt el, hogy a leveseket sem a szokásos "párolj olajon hagymát" metódussal indítom, sőt a zöldségeket sem párolom. ez egyszerűen azért van, mert szeretem érezni a zöldségek és fűszerek tiszta ízét (és mellesleg sem a hagymáért, sem az olajért nem rajongok), ettől a hagyományos indítástól meg kicsit mindennek ugyanolyan íze van. ezen kívül így nagyjából negyedannyi macerával és elkészítési idővel kell számoljak. nem mintha bajom lenne a konyhában molyolással, de a fölösleges dolgokat szeretem elhagyni. nem utolsósorban pedig egészségesebb is a kevesebb olaj és főzési idő.

fehérrépaleves

a fehérrépaleves ötlete chili és vaniliától származik, némiképp átalakítva. többször készítettem már, favorit.

a felkarikázott fehérrépát és a felkockázott almát a levesporral addig főztem, amíg a fehérrépa turmixolható keménységűre puhult (kb 5 perc). ezután jött a mixer a szerecsendió és a szójatej és már készem is voltam.

hozzávalók:
3 nagyobb szál fehérrépa
1 alma
1 kk bio levespor vagy bio zöldségleveskocka
frissen reszelt szerecsendió
1-2 dl szójatej
(az elején lehet hozzá krumplit is tenni, akkor krémesebb és sűrűbb, de én jobban szeretem könnyebben)

hajdinás kenyér

igen, megint kenyér. bár nem nagy kenyérpusztító a családom, a friss házi kenyér mégis gyorsabban fogy. most már kettőt sütöttem egyszerre, egy rozsosat és egy hajdinásat, nálam talán ez utóbbi most a kedvenc.
a procedúrát nem írom le újból, ugyanúgy készült, mint az előző rozsos (annyi különbséggel hogy nem volt már formám és tepsiben sült, szét is lapult kicsit.. amitől sok finom ropogós héja lett - mondom én aki elvileg nem is nem is szereti a kenyérhéjat. majd másfélórát sült, mert nagyobbra sikeredett ez is meg a rozsos párja is)

hozzávalók:
(most nagyobb csésze akadt a kezem ügyébe, kb 3 dl-s)
1/2 csomag szárított élesztő
1 kk barna nádcukor
1/4 csésze langyos forrásvíz
2 csésze teljesôrlésű bio tönkölyliszt
1 csésze bio hajdinaliszt
fél csésze bio tönkölybúzacsíra
3/4 ek só
lenmag (kb 2 ek)
tökmag (kb 3 ek)
1 ek bio olivaolaj
kb 1,5 csésze meleg forrásvíz

mákos-almás köleskrém

a mai reggeli osztatlan sikert aratott, szerintem desszertnek is simán elmegy.
a mák-köles kombinációt siccikétől lestem el, aztán - szokás szerint - ahogy jött és ami éppen volt itthon, az került hozzá. eredetileg kicsi mézet is tettem volna rá a végén - amit, mivel hevíteni nem ajánlott, mindig utólag adok az ételekhez - de mostanában valahogy bőven elég édesnek bizonyulnak a kásáink egy kevés almával vagy aszalt gyümölccsel, így a méz kimaradt.

így készült:
a kölest megmostam, feltettem főni. közben meghámoztam, felkockáztam az almát és a köleshez dobtam. még nem főtte el az összes vizet, amikor összeturmixoltam, a finomra darált mákkal és lenmaggal együtt. ezután jött a mazsola és pár perc pihenő, hogy az is megpuhuljon és összeérjen az egész.
a tetejére aszaltszilvakrém került, amit egyszer sos-szilvásderejetöltelékként ötlöttem ki, szilvalekvár híján. azóta szinte mindig van itthon..
az aszalt szilvát - ha lehet minél puhábbat és vegyszermenteset - beáztatom vízbe és leturmixolom. meglepően sok vizet vesz fel, de lehet fokozatosan adagolni, amíg a megfelelő állagot el nem éri.

hozzávalók:
1 kis bögre köles
forrásvíz
2 alma
1 kis bögre mák
1 ek lenmag
nagy marék mazsola
a tetejére:
aszalt szilva

mandulás golyócskák

hasonló kis golyócskákat rengeteg verzióban készítettem már, abból kiindulva hogy imádtam a marcipánt, de amióta kevesebb cukrosat eszem, ehetetlenül édesnek tűnik.. és miért is ne lehetne házilag, egészségesebb marcipánt készíteni? tehát egyszerűen krémesre daráltam a mandulát datojával vagy valami más aszalt gyümölccsel, esetleg fűszerekkel és golyókat gyúrtam belőle. nagyon finom így is, de vigyázni kell vele mert nagyon eteti magát és lévén a nagyrésze mandula, elég tömény. ezért kevertem most prézlivel, de a történetnek még nincs vége..

hozzávalók:
200 gr mandula
100 gr bio teljesőrlésű zsemlemorzsa
7 szem bio aszalt sárgabarack teljesen más ízű és sokkal édesebb, mint nem bio testvére!
1 kk őrölt kardamommag
esetleg juharszirup vagy méz

a megpucolt mandulát finomra daráltam majd először a sárgabarackkal, majd a többi hozzávalóval gyúrható, de nem túl lágy krémmé mixelem (a barack és a mandula olaja nekem elég volt - édességszempontból is - de ha nem áll össze, kevés juharsziruppal vagy mézzel lehet lazítani). ezután már csak a golyókat kellett megcsinálni, ami egy picit pepecs dolog.

spenótos pite

ezt a vegán tésztaalapot egyszer egy klasszikus tejfölös-vajas pitetésztából költöttem át. különféle tej és tejfölhelyettesítők végigpróbálgatása után végül a legegyszerűbb biomargarin és víz verzió győzött. megtölthető mindenféle zöldséggel szósszal vagy szósz nélkül, de akár édessel is ha kevésbé sós a tészta. plussz remek dolog, hogy a maradék (vagy mosr már inkább direkt túlméretezett) tésztából szintén a végtelenségig variálható sós kekszeket lehet sütni.




hozzávalók:
(egy 24cm-s tortaformához és egy tepsi kekszhez)
a tésztához
1/2 kg bio teljes tönkölyliszt
10dkg biomargarin és/vagy kókuzszsír
só
forrásvíz
a töltelékhez
1 zacskó bio mirelit spenót
pici liszt vagy dara
nagy marék bio mazsola
fenyőmag (most csak napraforgó volt itthon sajna)
kesudió
só

a lisztet és a sót gyorsan összemorzsoltam a hideg zsiradékkal majd még mindig gyorsan lágy tésztává gyúrtam hideg vízzel. amíg a hűtőben pihent (fóliában), elkészítettem a tölteléket: épphogy megpároltam a spenótot, sóztam és kevéske liszttel sűrítettem, turmixoltam. hozzákevertem a mazsolát és a magok egy részét, a többit félreteszettem a díszítéshez. ezután kinyújttam a tésztát és vékonyan kibéleltem vele a tortaformát. bedobtam a frigóba és a maradék (jókora) leeső darabot újra összegyúrtam, kinyújtottam és kiterítettem egy tepsibe. a tetejét megkentem vízzel, megszórtam szezámmaggal és felvagdostam derelyevágóval. előmelegített tepsiben ezt sütöttem meg először, de ha befért volna, egyszerre sütöm a pitével.
mielőtt a tésztát megtöltöttem, betoltam egy kicsit a sütőbe és félig megsütöttem. aztán bele a spenótot, rá a magokat (juhsajttal vagy juhtúróval még finomabb, de én már azt sem) és vissza a sütőbe, amíg a töltelék összeállt és a magok megpirultak.