táplálkozás-elméletek

éppen edwar howel könyvét olvasom az enzimtáplálkozásról. rengeteg hasznos információ van benne, mégis.. kicsit elvakultnak érzem. és így van ezzel az öszes általam ismert teória: az életet egyetlen nézőpontból, egyetlen oldaláról vizsgálják.
a megismerésnek két formája van, az egyik a kutatás. ha felboncoljuk, ízekre szerjük azt, amit meg szeretnénk ismerni. de vajon valójában megismerjük? kétségkívül megtudunk egy sor információt, tudományosan bizonyíthatunk tényeket, és talán úgy érezzük, közelebb kerültünk a megértéséhez. egyre apróbb részletekre boncoljuk alanyunkat és közben nem vesszük észre, az egésznek milyen apró részére koncentrálunk. egy ponton azt kell mondanunk, a dolgok működése végtelenül öszzetett, valóban áttekinteni és megérteni lehetetlen.

a megismerés másik módja a szeretet. ha valaki szeret valamit vagy valakit, odafigyel rá. megfigyeli mitől boldog, mitől szép, mitől az, ami. nyitott és kiváncsi a létezésére..

honnan is tudhatánk, mire van szüksége a szervezetünknek? honnan is tudhatnánk, mitől, hogyan működik? a létezés csoda, ajándék. erre újra és újra ráeszmélek, és csak csodálattal, alázattal figyelem a világot.
azt hiszem, ez az alázat a kulcs az egészségünkhöz is. nem használhatjuk ki és fordíthatjuk fel a természetet. hogy könnyebb legyen az életünk autóval járunk - rohanunk, nem figyelünk a világra - miközben rengeteg energiát pazarlunk, eltávolodunk a természettől, és agyonfeldolgozott ételeket eszünk. de valóban jobb lesz így az élet?

sokat olvastam már az egészségről, egészséges táplálkozásról (a lényegesebb dolgokat egyszer el is kezdem majd összeszedni itt) de végül mindig arra a következtetésre jutok, hogy minden tudományosság egyoldalú. az egész valahogy többnyire figyelmen kívül marad. pedig ahelyett hogy apró részleteket vizsgálunk, arra kellene figyelnünk hogy megtaláljuk a harmódiát, az egységet az élet minden területén.
szükséges például a légkondiért, az új autóért, telefonért, telefonszámláért, csipszért, csokiért, cigiért, alkoholért, hatalmas villanyszámláért halálra dolgozni magunkat? élhetnénk szerényebben, dolgozhatnánk kevesebbet. a vicc az, hogy éppen ezek a dolgok teszik tökre az életünket, egészségünket. az, amit őrült hajszával érünk el. végül boldogtalanok, fáradtak, ingerültek és betegek vagyunk, ahelyett hogy megelégednénk kevesebbel és jutna időnk odafigyelni a világra, egymásra.

mit jelent ez a táplálkozásban? ételeinket agyonfőzzük, finomítjuk, tartósítjuk, vegyszerezzük, mindezt lustaságból és kényelemből, a másik oldalon nyereségvágyból. közben vajon seki sem veszi észre, milyen messze kerültünk a természettől, hogy valójában szemetet eszünk, hogy ez az egész mennyire korcs? nincs szükség tudományos kísérletekre, csak józan paraszti észre, hogy az ember ráeszméljen erre és megoldást találjon. (együk azt, ami természetünknél fogva táplálékunk, a lehető legkevésbé feldolgozva és nem kényelmi szempontokat szem előtt tartva. hazugság, hogy ezt bárki ne engedhetné meg magának. persze amit itt most leírok, szintén egyoldalúvá válik.. így inkább nyitva, és abbahagyom a dolgot. válaszokat senki sem adhat vagy kaphat, egyedül kérdéseket tehetünk fel. de vajon elég, és megfelelő kérdést teszünk fel?)

a civilizációtól sajnos nem tudunk elmenekülni, alkalmazkodnunk kell. de ezt tehetjük ésszel is, odafigyelve. kérlek lassíts egy pillanatra, és figyelj oda te is.