gyerekkori szitokszavaim közé is sorolhatnám a kelkáposztafőzeléket (a tökfőzelékkel és a lecsóval együtt) és ezzel talán nem is vagyok egyedül. még mindig nem hangzik valami jól, valljuk be, de annyi mégis változott időközben hogy elsősorban zöldségeken élek. a zöldségek nagyrésze pedig nagyonis adja magát hogy főzelékféle legyen belőle. márcsak azért is, mert hihetetlenül egyszerűen és gyorsan elkészül, néha semmi kedvem kreatívkodni, és egyébként csakúgy önmagukban is szeretem a zöldségek ízét.
a hagyományos értelembe vett főzeléktől viszont sikerült kissé eltávolodni.. egyrészt nem főzöm órákig a zöldségeket, másrészt nem rántok és nem habarok, csak néha sürítek egy pici lisztes szójatejjel. (és azt hiszem lassan már fogalmam sincs milyen egy hagyományos főzelék)
szóval ma összevagdostam két kisebb fej kelkáposztát és két pici felkockázott krumplival feltettem főni. került bele még só, egy kis gerzd fokhagyma, kevés majoranna és (elég sok)őrölt kömény. most a szokásosnál tovább főztem, kb negyedórát. a kel egy részét összeturmixoltam a főzőlével, ebből lett a szósz amihez a végén kevertem egy kis tahinát - szezámkrémet- is, attól még jobb lett. hát.. ez sem tartott sokáig..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése