ASZALÓÓÓÓÓ

elkészült az aszalógépem! elmesélem a sztorit.
egyszer volt hol nem volt, elhatároztam hogy kell egy aszaló. lehet ugyan élni nélküle még nyersen is, de a mindenféle aszalt ételcsodák láttán az emberben felébred a fékezhetetlen alkotási vágy.. :) és az aszalt ételek javára kell írni azt is hogy segítenek átállni a nyers ételekre. ez egy elég nagy váltás, az ember úgy érzi hogy szinte semmit nem eszik amit megszokott.. és ez nem mindig könnyű. az ízek persze így sem lesznek ugyanolyanok (ez nem is cél) de már az is sokat segít hogy állagra, küllemre emlékeztetnek valami megszokottra.
nem gondolom hogy az aszalót hosszú távon mindennapi ételek készítésére kellene használni, az elsődleges cél a természetesség és ebbe beletartozik az ételek eredeti állapota, nedvességtartalma is. ezt persze elképzelni és leírni szép, mégsem tudunk váltani egyik napról a másikra. a lényeg inkább a természetes felé mozdulás, a fejlődés. ezért tartom mégis jó dolognak az aszalót, amellett hogy az ember lánya továbbra is kedvére kreatívkodhat a konyhában :)
szóval felmerült bennem egy aszaló birtoklása iránti olthatlan vágy. hosszas kutakodásomnak két nagyon unszimpatikus lehetőség lett az eredménye (egy olcsó de a célnak nem megfelelő vagy egy tökéletes de megfizethetetlen darab) így maradt a b terv: a csináld magad akció. az egyszerűbb aszalók ugyanis alulról fűtik-fújják a rácsokat, ami miatt csak darabos gyümölcsöt lehet rajtuk aszalni, pépet nem. ezzel szemben az excalibur nevű masina oldalról fújja a tálcákra a meleg levegőt, így gyakorlatilag bármit bele lehet tenni. ez annyira egyszerűnek tűnt hogy márcsak azért sem venném meg drágáért.. így aztán uccu neki, szétkaptunk egy villanymelegítőt, beletettük egy dobozba és kész is volt. na persze a dolog nem volt ilyen egyszerű, a kedvesem molyolt egy darabig mire megcsinálta az általam megálmodott "dobozt" ..de szerintem hamarosan ő is rájön majd hogy megérte :)
a fenti képen az első aszalt süteményem: gyümölcslapok kesudiós illetve mákos krémmel töltve, csokimázasan.