sületlen ünnepek

szegény blogom még mindig a kispolcon várja, hogy elővegyem egyszer. minden időm, energiám a sületlenségekre fordítom, lassan nonstop a konyhában kavarok. sooooksoksoksok feladat és ötlet vár megvalósításra, csiszolgatásra, és rendelések elkészítésre.
így aztán blogkompatibilis recepttel megint nem, vagyis csak közvetve szolgálhatok: kreáltam egy fügepudingot, és a lányok is előrukkoltak 1-1 ünnepi recepttel, amit megtalálhattok a sületlenségek blogján.

ezen túl kb semmi mást nem készítek, ami nem azt jelenti, hogy desszerten élek, sőt: a hétköznapi ételek nagyon leegyszerűsödtek, nagyon ritkán kutyulok már valami "ételt" is. a reggeli zöld turmix után általában magukban, feldolgozás, ízesítés nélkül élvezem a gyömülcsök, levelek, zöldségek ízét. ez nyáron és ősszel még nagyon könnyen ment, itt volt a rengeteg szezonális gyümölcs és zőccség, főleg azon éltem rengeteg zölddel, salátával. de most télen kicsit gondban vagyok, ezen az éghajlaton nem sok ehető terem ilyenkor ami igazán jól is esne nyersen.. és főleg estefelé hiányzik valami. próbálkozom már néha a kenyérrel is, de az sem az igazi, keresem az utat.

az aszalt gyümölcsök siettek a segítségemre: magukban ugyan szárazak, áztatva meg leginkább a meztelencsiga jut róluk eszembe, hígabbra turmixolva viszont a friss turmixok téli változatai lehetnek. és érdekes módon (vagy nem is) szinte melengető hatásúak. a sűrűbb, esetleg fűszerezett változataik pedig desszertnek is elmennek, ebből született a fenti recept is.

áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok!

készülődés

változatlanul sok-sok tennivalónk van a sületlenségekkel, és a karácsony is egyre közeledik. nagyon élvezem a készülődést, és az ünnepi ötletek is csak jönnek-jönnek.. elkészültek az első bejglik, alakulóban a mézes és a szaloncukor. közben új bonbonvariációk is születtek, csináltam egy főszeres-répás, és egy csipkebogyós bonbont, és igen, azt hiszem nagyonis meg vagyok velük elégedve :D

a csipkésből pici levélformákat készítettem, ezt vittem kóstolóba, a tálka közepén pedig a répás bonbon látszik.
hogy végre valami sósat is készítsek, kétféle sósmandulás finomságot is kipróbáltam. az egyiket szójaszósszal, a másikat olasz fűszerekkel aszaltam meg, megérte a próbát!

recepteket egyelőre nem teszek közzé, de az összetevőket megtaláljátok a blogunkon, az árakkal együtt, ha kedvet kaptok a vásárlásra. hamarosan a bioboltok pultjaiba is kikerülnek a sületlenségek!
aztán igyekszem valami recepttel is előrukkolni végre.

sületlenségek

 




hogy nem blogolok az utóbbi időben, nem jelenti azt, hogy tétlen vagyok a konyhában.
norkával és pannival úgy döntöttünk, a konyháinkban készülő finomságokat másokkal is szeretnénk megosztani, és belefogtunk egy kis vállalkozásba. elindítottunk egy blogot is, ami még alakulóban van, de folyamatosan tesszük fel rá az infókat, és igyekszünk majd a termékeinken kívül mindenféle hasznos dolgot is összegyűjteni itt.
egyelőre eltarthatóbb desszerteket, édességeket készítünk, amiket bioboltokban és kávézókban, teázókban tervezünk forgalmazni. rendelésre friss tortákat és más nyers ételeket is készítünk, karácsonyra pedig szanolcukorral és fára is akasztható ünnepi sületlenségekkel készülünk majd. sós krékerek is jönnek, de rá kellett jönnünk, a sok sok ötlettől a megvalósításig (a kipróbált, sokszor végigkóstolt és tökéletesített finomságokig) hosszú út vezet.

egyelőre kétféle (nyers) linzert készítettem, az egyik mogyorós-kakaós a másik szilvalekváros. a felső képen pedig a már többször kipróbált mogyorós trüffel, ez is bekerült a repertoárba.

lehetőleg hazai alapanyagokkal dolgozunk, és igyekszünk helyi termelőktől vásárolni, vegyszermentes, bio terményeket használni. elkészítés közben pedig nemcsak a hőkezelésre (max 41º) és a jó minőségre figyelünk oda, hanem arra is, hogy szeretettel, jó energiákkal töltődjön, amit csinálunk, ne váljon "ipari" termékké.

életjel

ha egyszer valmai beindul..! rengeteg teendőm van mostanában, részben kajaügyek is, nemsokára jönnek a képek és a többi.

Gitta, köszönöm a díjat! nem fogom továbbítani, megmondom miért. kicsit olyanok ezek a díjak, mint a továbbküldős levelek, az ember sarokbaszorítva érzi magát tűlük. nem szeretem az ilyen helyzeteket, az olyasmiket amik kényszerítik az embert valamire, vagy félelmet, rossz érzéseket keltenek.

panninak, norkának, edinának, gittának, klárinak, annak, szaffinának, nahirának és neked, aki most olvasol, egy egyszerű dolgot szeretnék adni:   IGEN

mindannyian vándorok vagyunk. áldás legyen veletek az úton!

nem minden nap habos torta.. vagy mégis?

 nem, csalok. hiába egészségesebbek ezek a desszertek, nem árt mértéket tartani. sok zsiradékot tartalmaznak, ami nemcsak az alakunknak, de az egészségünknek is árt, ráadásul a magok és édes gyümölcsök (pláne friss gyümölcsök) együtt az emésztőrendszert is megdolgoztatják.

itt azért uralkodtak el mostanság a desszertek, mert - nagy örömömre - egyre többször jönnek "megrendelések". most egy családi vendégségre készültem ezekkel a tortákkal és kakaóbabos trüffelekkel.
a legutóbbi körtetortán elég sokat változtattam, egyrészt most mandulás-datolyás kosarakba került, másrészt a krémből kihagytam a gyömbért. ezen kívül nagyon figyeltem, hogy a körték elég érettek és puhák legyenek, mert a krém csak akkor lesz homogén, és elég édes. a kosárkák közepébe rejtett körtedarabkáknak is szinte olyan puhának kell lenni, mint a krém!




és kivételesen nem felejtettem el mérni..


alap 9 kosárkához:
1 csésze (2 dl) áztatott, hámozott majd teljesen kiszárított mandula
1 csésze magozott, darabolt datolya
pici só (elhagyható)


krém:
1 csésze kesudió
2 csésze érett, hámozott, felkockázott körte
2-3 ek kókuszolaj (ettől hűtőben megszilárdul a krém, de el is hagyható)
(a citromlét kifelejtettem, pedig terveztem bele.. de utólag nem hiányzott)

+ kb 1 csésze körte a kosárkák belsejébe

mivel a mixerem megint feladta a harcot, turmixgépben csináltam mindent. csodák csodája, remekül működött! először a mandulát daráltam finomra pulzáló módban, majd hozzáadtam a datolyát is, és addig aprítottam - az edény faláról időnként lekanalazva a cuccot - amíg gyúrható, de még könnyen szátmálló állagot értem el.
a krém hozzávalóit egyszerűen összeturmixoltam, teljesen homogénre. ez az adag kicsit több mint ami a kosárkákba fér, pont elég lett volna, ha a közepükből kihagyom a körtedarabokat. de nem érdemes kihagyni, mert jó kontrasztja a gazdag krémnek, és kicsit könnyebbé is teszi a desszertet. (a maradék krémet betettem a fagyasztóba 2 kis muffinformában)

* megjegyzés: csak a vacsorán teszteltem, de elégedett voltam az eredménnyel (és a vendégek is): a 2:1 gyümölcs:kesu arány + extra gyümölcs pont elég könnyű lett, mégis krémes és visszafogottan édes, amihez jól passzolt az édesebb alap.

szedres kosárka no2

hétvégén edináéknál jártam balatonon. egy maroknyi kedves ember, zöldebbnél zöldebb levek, rengeteg friss, helyi gyümölcs, zöldségek a kertből, jó beszélgetések, és persze az elmaradhatatlan: nyers édességek. málnás kosárkák is készültek, az eredeti tervtől persze megint eltérve, de ezt senki sem bánta. gondoltam, elkészítem újból a fotózás kedvéért, de a végeredmény megint más lett..
a málnás krémen könnyíteni szerettem volna egy kicsit, így a kesu-málna-kakaóvaj helyett először egy gyümölcsréteget csináltam, erre jött a szerdes kesukrém. a körtés gyömbéres kosárkák készítésekor megmaradt pár alapom, ezt használtam fel most.
összességében talán kicsit dominált a savanyú íz, ezért a bogyós desszertekhez inkább datolyás alapot fogok használni, a határozottabb mazsolás-kakaósat meghagyom a simább, lágyabb krémekhez.


 







alsó réteg:
az átpasszírozott szedret utifű maghéjjal kevertem el - 4 kosárkához kb 1-1.5 dl szederpép, 3 tk utifű maggal. (igen, ez nem egy hatalmas adag, de nem kell belőle sokat enni, másrészt az ilyesmi nem szeret sokáig a hűtőben állni, 1-2 nap után elszíneződik, bőrösödik a krém, frissen jó igazán. 4 kis kosárka pedig pontosan 4 főre elég, tehát nem is olyan kevés!)

felső réteg:
egy kis marék kesut néhány tk szederpéppel és egy tk kókuszvajjal kevertem sűrű krémmé, ezt simítottam a 4 kosárka tetejére. pici mézet is tettem hozzá, de ha elég édes a szeder, erre nincs szükség.

krékerek cukkinivel

ez a kréker abból az apropóból született, hogy sürgősgősen kezdenem kellett valamit a kertünkben gigantikusra nőtt cukkinivel. a kistestvérét bevágtam ebédre spagettiformában (az sem volt olyan kicsi), gazpacho öntettel, de ez akkora volt, hogy egyedül napokig ehettem volna, és a családban senki nem tartott rá igényt - pedig ha tudnák..! nem akartam, hogy tönkremenjen, hát csináltam belőle krékert.

és ha már itt tartok, jöjjön két korábban készült kréker is. nem vagyok nagy krékerpusztító, ezért készíteni sem nagyon szoktam, de most valahogy így alakult.

cukkinikréker:
a gigantikus cukkini leturmixolva (kivételesen hámozva) kb egy fél citrom levével, pici sóval, 1-2 marék kesudióval és/vagy mandulaliszttel. 2 tálcányi vákony kréker lett belőle.

fűszeres cukkinis-mandulás kréker:
kb fele-fele arányban volt benne mandula és cukkini, kevés sóval és zöldfűszerekkel (kakukkfű és rozmaring). sűrű krém lett belőle, amit vékonyan kentem el az aszaló lapján.


paradicsomos-mandulás kréker:
itt nagyjából 3:1 arányban használtam paradicsomot és mandulát az alaphoz, pici sóval. csak a tetejét szórtam meg bazsalikommal.

kerti parti nyers desszertekkel

jó ideje erre készülődetem: nagy kerti parti volt tegnap, ahová nyers desszerteket vittem. sokan voltunk, a hagyományos menüt és a kiszolgálást egy rendezvény szervíz biztosította, a nyers édességek csak érdekességképpen kerültek az asztalra.
vártam, hogy a hagyományos ízekhez szokott vendégek hogy fogadják majd ezeket a desszerteket, és nagy öröm volt, hogy sikert arattak :)

















körtés gyömbéres kosárkák, ebből vittem Norkához pénteken, ahol vele, Gittával, Annával és Craig Sommerssel töltöttünk egy csodálatos délutánt. Craig egy előadást tartott nálunk, ezért utazott ide - Gitta blogján bővebben olvashattok róla. örülök hogy megismerhettem, és hogy volt alkalmam egy jót beszélgetni vele és a lányokkal.
a képen még e80 kockák és mogyorós trüffel

barackpudingos kosárkák

narancsvirágos hógolyók

készültek még kakaóba forgatott kókuszgolyók is, de ezeket a nagy sürgés-forgásban nem sikerült lefotózni

nem tűnik hatalmas adagnak, de 3 napot dolgoztam és épphogy elkészültem az utolsó pillanatra. és hiába kísérleteztem, terveztem hetek óta, végül mégis rögtönöztem a recepteket, ráadásul meglehetős felfordulásban és összevisszaságban, tehát méregetésről szó sem lehetett. pedig terveztem, hogy ezt most szépen kimérem, és fotózok is közben, de ez megint nem jött össze. meglepő, hogy ezek után a végeredménnyel szinte tökéletesen elégedett voltam (ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól ugyanígy csinálok midnent :)

jobb, ha a körülbelüli recepteket leírom, aztán vagy lesz időm pontosítani, vagy nem..

barckos kosárka:
alap: kesudió és datolya kb 2:1 arányban
barack puding: barackok és utifű maghéj

körtés gyömbéres kosárka:
alap: törökmogyoró, mazsola, kakaópor
krém: kesudió és körte kb 2:3 arányban, gyömbér, méz és kevés utifű maghéj (a kókuszolaj kivételesen jobb lett volna, de ha számítani kell rá, hogy órákat áll majd a süti szobahőmérsélkleten, azt el lehet felejteni)
körtedarabok

E80RV kockák:
alap: hajdinacsíraliszt, mogyoró és datolya kb 1:1:1 arányban
csokikrém: datolyapaszta, kókuszolaj, mogyoró, kakaó
marcipán: mandula, mandulaliszt, méz
kávékrém: kesudió, eszpresszó, méz, víz és agar-agar (itt egy kicsit csaltam: sem a kávé, sem az agar-agar nem nyers, de mivel a mennyiségük nem számottevő, és egyémbént sem olyasmiről van szó, amit az ember naponta fogyaszt, ennyi azért beleférhet)
a tetejére kakaópor

mogyorós trüffel:
datolyakrém, kakaó és törökmogyoró, belül egy szem mogyoróval, aprított mogyoróba fogatva

narancsvirágos hógolyó:
ugyanaz, mint a rózsavizes, csak narancsvirágvízzel.

kókuszgolyó:
kókuszkrém és méz, kívül kakaópor

gianduiás-kakaóbabos trüffel, rózsavizes hógolyó

 nyers, egész kakaóbab, az új szerelem. a gianduia pedig a régi, és nem kell választanom a kettő között :)

belső réteg:
törökmogyoró (áztatva, szárítva, krémesre darálva)
méz

külső réteg:
törökmogyoró
kesudió
méz
nyers kakaó

kívül:
kakaóbabtöret

és egy leheletnyi keleti hangulat kedvéért: rózsavíz. hát jó, ez a poszt egy kicsit szentimentálisra sikerült..

hógolyók:
kókuszreszelék
kesudió (kb 1:2 arányban, krémmé őrölve)
méz
citromlé
rózsavíz
kókuszolaj és utifű maghéj
kókuszreszelék a forgatáshoz

sok citromot és rózsavizet használtam, hogy ezek az ízek domináljanak, de ettől elég híg lett a massza. egy kevés utifű maghéjtól és kókuszolajtól viszont szépen összeállt.

porcsin

 mostanában nem sokat voltam itthon, vagy éjjel-nappal dolgoztam (most is), így blog egy kicsit háttérbe szorult. egy gyors bejegyzést mégis megér ez a kis növény: a porcsin lédús, semleges ízű, és a turmix-zöld listám jelenlegi vezetője. őszibarackkal például isteni, próbáljátok ki!
szeretném meghonosítani a kertben, drukkolok neki, hogy gyökeret eresszen hajtásról is.

szedres-krémes tortácska

a gondolataim egyfoltában a nyers desszertcsodák világában kalandoznak, de a megvalósításuk korántsem tudja tartani az iramot az újabb és újabb ötletek dömpingjével. akkor sem menne, ha a nap 24 órájában ezzel foglalkoznék :)
türelem, türelem, türelem.. csak szépen sorjában..


kosárka:
datolya
mandulaliszt

krém:
kesudió
víz
méz
valilia
kurkuma (opcionális)
utifűmaghéj

és frissen szedett fekete szeder

a kosárkákhoz a datolyát a lehető legjobban összepépesítettem, víz nélkül. annyi mandulalisztetel gyúrtam össze, amíg egészen kemény, már majdnem morzsálódó tésztát kaptam. ezt nyomkodtam a kis szilikon formába. méregetni nem érdemes, mert a datolyák nedvességtartalma nagyon különböző lehet, mindig máshogy veszik fel a lisztet.
a mandulaliszt a mandulatej után visszamaradt "zacc" kiszárítva és - mivel elég csomósra szárad - kávédarálón finom porrá őrölve. ez a krémes, zsíros, egészben őrölt mandulához képest száraz, lisztszerű és nem ragad.

a krémhez a kesudióból és a vízből híg, tejszínszerű turmixot készítettem, mézzel, vaníliával ízesítettem és utifűmaghéjjal sürítettem puding állagúra. így legalább felére lehet csökkenteni az olajos mag arányt. a kurkumát a színe miatt használtam, de nyogodtan elhagyható. eredetileg máshoz készült a krém, amit nem akartam olyan fakóra, és csak elcsentem belőle egy keveset a tortácskákhoz.
pontosabb arányok majd jönnek később, de én általában csak csinálok egy tetszőlegesen zsíros/híg krémet, és addig adagolom hozzá az utifűmaghéjat, amíg a kívánt sűrűséget el nem érem (a hűtőben pár óra alatt még szilárdul kicsit a krém). az arányokkal a sűrű, vajas krém és a könnyű puding között lehet játszani.

összeállítás:
a kosárkák aljára pár szem fekete szedret nyomkodtam, erre jött a krém és a dísz-szedrecske. fél napnál tovább nem érdemes így tárolni, mert elkezd száradni a krém, és az nem olyan szép. ezért is nem készült félbevágott kép.. tegnap félbehagytam a fotózást, és estére terveztem a folytatást, nameg a kóstolást.. nem könnyen álltam meg, hogy kibírjam a fény megérkezéséig, erre ma ahogy elővettem, már nem volt fotogén állapotban.. de nagyon finom volt :)

zöld turmixok

egy ideje nem tettem fel turmixokat, de ez nem jelenti azt, hogy ne ezzel indulna minden reggel. addig halogattam ezt a bejegyzést, amíg lement a bogyós gyümik szezonja, pedig az egyik ok, amiért nem tettem közzé a a turmixokat, éppen a bogyósok gyümölcsök. vagyis inkább a színük. kezdődött az eperrel, aztán jött a ribizli, a fekete ribizni.. színtani ismeretek hiányában is sejthető, hogy zöld levelekkel összeturmixolva az eredmény nem lesz nagyon guszta. a szép zöld helyett a barna különböző árnyalatai jönnek létre, és hát.. na nem fotózgattam.

a tapasztalatok viszont gyűltek:
ami a zöld levelek mennyiségét illeti, minél több lenne a jó, de ha túl sok kerül a turmixba, valami gyomorforgató lesz a szaga, és pár korty után az íze is szörnyű, boá. (más is tapasztalta már ezt, vagy csak én?)
tapasztalat1: ezen sokat segít, ha nem turmixolva, hanem lé formájában használjuk a leveleket. léprésem még mindig nincs, nem is lesz, ezért turmixolás, szitán/molinón átszűrés a menet. így csont szárazra ki lehet nyokodni a zaccot, nem megy kárba semmi :)
tapasztalat2: ez a bogyós gyümiknél kapóra jön, mert bár az ízüket imádom, a sok mag miatt nem nagyon eszem őket és a turmixban is zavarnak. szóval a bogyós gyümit és a leveleket együtt turmixolom, passzírozom, és egészen nagymennyiségű levéllel is jó íze van (ld fotó). ha kicsit édesebbre vágyik az ember, a végén hozzá lehet csapni még egy kis gyümölcsöt, pl őszibarackot, almát. ezeket már nem szoktam passzírozni.
tapasztalat3: a bogyós+zöld lét lehet együtt turmixolni az édes gyümivel, de külön összeöntve szép koktélokat lehet belőle kreálni, ami kompenzálja a barna színeket. így akár a zöld színt is el lehet különíteni a pirostól, szépen rétegezve, de ezzel nem maceráztam.. nekem jó a barna trutyi is :)

saláta, édeskömény és banán

most, hogy egyre több a hazai gyümölcs, nem nagyon eszem már banánt, tulajdonképpen csak ha fagyit csinálok. de most ahogy álltam az édeskömény felett, milyen gyümölcsöt is tennék hozzá szívesen.. ez akadt a kezembe, és nem volt rossz választás.

egy kisebb édesköményhez hozzátépkedtem pár levél salátát, rászórtam a kömény zöldjét (jó sok volt) és csepegtettem rá egy kevés citromot. rákarikáztam 2 banánt - ennyihez mehetett volna nyugodtan több édeskömény és saláta is, de kevésbé zöldpártiaknak pont jó arány.

közben eszembe jutott, hogy keleti tanok szerint egy étkezés alatt minden alap íznek (édes, savanyú, sós, keserű) szerepelnie kell. véletlen egybeesés lenne, hogy ha az ember gyümölcsöt salátával eszik, ez is megvalósul (gyümölcsök: édes-savanyú, levelek: sós*-keserű)?

* a leveleket, zöldségeket egy idő után az ember önmagában sósnak érzi - a sóval is az ásványi agyagokat próbáljuk pótolni, ami a zöldfélékben tökéletes összetételben adott.

mai vacsorám..

leülni a földre egy nagy fej salátával és egy fél dinnyével.. mennyország! levélbe csomagolt kis falatkák, csöpögő dinnyelé: ott vagyok, ahol lennem kell.
nem tudom leírni, teljesen banális. élőnek érzem magam.

ettetek gyerekkorotokban meztelenül, kézzel-lábbal-harapdálva görögdinnyét a kertben? úgy hogy a lábujjatokig csorgott le a dinnyelé? na ez az.
tudjátok, milyen érzés évekig reménytelenül harcolni a manipulált, vegyszerezett, tisztított, finomított, ízesített, tartósított, sütött-főzőtt-szárított, csomagolt, szállított, tárolt (...) élelmiszerek ellen? és egy gondolattal eltörölni a háborút? na ez az.
elválaszthatatlan egységet érezni a természettel? hát ez az.

minden flanc és csicsa nélkül.. de annál nagyobb hálával.

dinnyesaláta

ehhez fűzök némi magyarázatot: nézegettem dr graham étrendmintáját, miheztartás és ötletmerítés végett. (a könyv címe 80/10/10, rövidítve 811. a böjti bejegyzésekben már említettem, de nem térek ki a részletekre, mert elég hosszadalmas lenne, és többen ismeritek is.. talán később, ha már lesznek gyakrolati tapasztalatok)
ám az egész könyv elolvasása után sem teljesen egyértelmű, hogy a zöld levél fogyasztás tulajdonképpen mit takar. mármint mennyiségileg. mert még engem is megdöbbentett, mennyire sokat.. kábé fél kiló zöld levelet naponta. ez mondjuk két nagy fej sajáta, vagy egy nagy zacskó spenót.

eddig azt gondoltam, a zöld szükségletemet kielégítik a reggeli turmixok. hát, eszerint körülbelül a negyedét. ha viszont a turmixban túl sok a zöld, kifejezetten pocsék íze lesz, akkora mennyiségű turmixot meg a fene akar meginni, amibe ennyi levél elfér.
az olajokat már rég kiebrudaltam a konyhából, és a 811 szerint az olajos magok mennyisége is olyan kevés, hogy a korábbi salátaönteteket nagyjából el is lehet felejteni.. de akkor mi legyen??!!
(azért ne kapjon senki a fejéhez, hogy fanatikus lettem.. a 811-et sem szándékozom birkamód követni, mindössze érdekel, működik-e. ehhez pedig nagyjából követni kell a kijelölt utat)

dr graham is használ gyömölcsöt a salátákban, így gondoltam, teszek egy próbát..
hát, mit mondjak. azt azért tényleg nem gondoltam volna, hogy a dinnye JOBB salátával, mint saláta nélkül! komolyan. két szelet dinnyével le is csúszott egy szép nagy fej sali.
a zsenge, roppanós, picit kesernyés saláta tökéletes párja az édes, lédús gyümölcsnek. mmm..
nem, nem kell lemondanom a gasztromániáról!!! :D

almás desszert

ma délután batyus bál (potluck) volt nálunk. szuper kis társaság jött össze, jókat beszélgettünk, finomakat ettünk.. naaaaaaagyon jól éreztem magam, és remélem a többiek is. azt hiszem, órákig tudnánk még beszélgetni :)

cukkinimetéltet készítettem curry mártással, és ezt az édességet.

hozzávalók:
sok alma
datolya
citrom leve és héja
gyömbér

a hámozott, kicsumázott almát a datolyával krémesre turmixoltam. a datolya pont felszívja az alma levét, nem kell beáztatni. citromlével, sok citromhéjjal, és kevés gyömbérrel ízesítettem.
az almát reszelve vagy darabosan is lehet hagyni, úgy kevésbé van bébipapi jellege, de én most direkt "pudingra" szerettem volna csinálni.

utolsó és első nap

ma véget ért a böjt, ebédre ettem fél sárgadinnyét. úgy döntöttem, egy darabig (2-3 hónap) kipróbálom a 811-et, tehát főleg gyümölcsöket eszem, levelekkel és zöldségekkel kiegészítve, minimális olajos maggal. ez remek folytatása a böjtnek is, így erről már nem fogok írni, csak a tapasztalatokról, idővel.

a böjt utolsó napján körte-alma és uborka-paradicsom levet ittam. annyira erőre kaptam, hogy délután mászni is elmentem, és bár nem voltam nagyon erős, egész jól bírtam. ma reggel pedig futni is voltam, és nagyon jól érzem magam.
nem volt könnyű ez a hét, de megérte! :)

hatodik nap

nos, azt hittem, innen már könnyebb lesz a dolog, de a tegnapi nap is tartogatott meglepetéseket. kedvesem kerti sütögetős partit szervezett, de a rossz idő miatt itthon, a lakásban tartottuk a bulit. a bevásárolt grillkolbász és szalonna így aztán a konyhában kötött ki, és míg a fiúk a teraszon iszogattak, ketten lányok nekiláttunk kisütni a szalonnát, kolbászt, hagymát, sztéket egy serpenyőben.. mmmm. úgy másfélóra után már nem nagyon kaptunk levegőt a vághatóvá sűrűsödött füsttől, aztán végülis lejutottunk a többiekhez mi is. nem mondom, hogy a legjobb formámat hoztam, őszintén szólva azt hiszem, elég morcos voltam már akkor. ücsörögtem még velük pár órát, aztán lefeküdtem aludni.
közben és később is azon gondolkodtam, mitől vagyok ilyen dacos. idegesített minden hülyeség. ez különben is jellemző, szeretnék is róla leszokni.. mégis megijesztett, hogy már egy bulit sem tudok élvezni. persze igaz, nem az én barátaim jöttek, meg a böjt, meg mittudomén.. de ez azért nem ilyen egyszerű. azt hiszem, az okozza igazán a feszültséget, hogy két szék közé kerültem. régen sokat buliztam, ettem ittam a többiekkel, és ez hozzá tartozott egy bulihoz. a régi, felszabadult énem pedig hiányzik. néha úgy tűnik, csak egyre jobban korlátok közé szorítom magam, és ahelyett, hogy ezzel javítanék a helyzetemen, csak megnezehítem a dolgom, és elszakítom magam a világtól.
böjt van, és ilyenkor kiélezett a helyzet, de amióta egyre tisztábban eszem, egyre kevésbé tolerálom az alkoholt is. ez talán egészséges, de szintén elszakít a társaságtól, amit sok esetben - milyen hülye szokás - az evés-ivás kovácsol össze..

talán csak az a baj, hogy éppen középúton vagyok, és ha már természetessé, a sajátommá válik ez az életmód, és egy kicsi toleranciát is magamra szedek, már nem okoz gondot, hogy jól érezzem magam egy hagyományos buliban sem. persze nem lesz már olyan vonzó a dolog, jó ideje nem az, de a társaság kedvéért néha akkor is elmegy az ember (például jövő szerdán.. ahh és ráadásul nem nálam lesz, nem az én konyhám fog tocsogni a zsírtól, nem az én lakásomat kell hónapokig szellőztetni, és nem az én vécémet hugyozzák körbe :)

ami a böjtöt illeti, tegnap sem voltam futni, és ma se csattanok ki az energiától, de azért nem vagyok nagyon gyönge sem.
tegnap alma-zeller levet csináltam, és mmmmmmm de finom volt, délután pedig uborkát paradicsommal.
ma a biopiac kimaradt a buli miatt, így egy ananász levét ittam délelőtt (igen, szezonális, helyi és bio.. de nem vagyok benne biztos, hogy rosszabb, mint a délafrikai dinnye vagy a török barack.. ) meglepően friss, érett és édes volt :)

negyedik nap

huhh.. azt hiszem, életemben nem voltam még olyan gyönge, mint az utóbbi három napban. pedig a legutóbbi három napos böjtöt, előtte pedig egy hetet is remekül bírtam csak vízzel, és most ittam leveket. ez még a kedvemet is elvette, mert úgy terveztem, így egy kicsi mozgás is belefér majd..
már arra gondoltam, ezt nem bírom tovább, inkább abbahagyom az egészet és elkezdek gyümölcsöt enni. egy csomó mindent akartam csinálni, de felkelni se volt erőm, és ettől megőrültem. szinte még az olvasás is nehezemre esett, aludni viszont már nem tudtam többet: éber hulla állapot.. :)

közben kiolvastam 80/10/10-et, és nagyon kiváncsi lettem. talán azért is érdekel a dolog, mert bár sok mindennel szimpatizálok a könyvben, azért mégis elég szélsőségesnek tűnik. mindig az egyszerű és a természetes felé húztam, ezért sosem értettem egyet a gyümölcsNEMevéssel például, az olajevéssel szintén nem. az olajos magok már más tészta, az nagy kihívás. mert a 10% hihetetlenül kevés (5 meg aztán végképp, ha beleszámoljuk a gyümölcsök, zöldségek zsírtartalmát is. negyed avokádó, vagy pár szem mandula egy nap!!). egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ez a normális, másrészt ez a nyers édességeket is kilövi.
főtt ételt már rég nem ettem, nem is hiányzik, és bár sajtot meg mindenféle nassot sikerült enni a diplomaidőszakban, arról sem lesz nagyon nehéz lemondani. a kenyér szokott hiányozni, részben ezért is terveztem, hogy legalább 2-3 hónapig nem eszem, hogy lássam, valóban hiányzik-e (a sajt egy hónap után már nem). az édességek helyett meg gondoltam, ott rengeteg nyers csoda, amik első kóstolásra kiütöttek minden hagyományosat.. de most úgy állunk, hogy azt sem kéne. dilemma. igaz ami igaz, ezek is letompítják az embert, és ugyanúgy függővé tesznek.. megint ott vagyunk, ahol a part szakad. nem függeni persze nagyon nehéz, de a célom mindigis ez volt. azt az egyensúlyt megtalálni, ahol az ember már nem önmegtartóztat azért, hogy ne függjön. és ez még az egészségnél, a szuper fizikai kondíciónál, az ideális testsúlynál is sokkal jobban vonz.
ha nem próbálom ki, sosem tudom meg működik-e.
hát itt a legjobb alkalom: böjt után egyébként is hosszú átállást terveztem, és kezdenek érni a finomabbnál finomabb gyümölcsök, zöldségek is! :) mmmm

vissza a böjthöz: ma erőre kaptam, tudtam dolgozni is, és a kedvem is jó. izegnék mozognék már nagyon, és bár futni azért még nem mentem, legalább a székből könnyen felpattanok, és teszek-veszek itthon. :) nem kellett feladni a böjtöt, folytatom tovább, bár még nem tudom, meddig is. talán vasárnapig..

a menü:
kedd este uborka-paradicsomlét csináltunk petrezselyemmel.
szerdán egres-alma-madársaláta volt, este uborka-spárga.
ma alma-spenót és paradicsom-uborka-petrezselyem. mmmmm

mivel Ági tegnap hazament, és a prést is elvitte, bár van valahol nekünk is, nem szedtem elő. sajnálom kidobni a maradékot, olyan sok lével meg pláne.. a sok mosogatás meg brrr. turmixot azért nem akartam inni, úgyhogy kézzel facsartam ki, molino kendőben. kicsit megnyugtatta a lelkem, hogy szinte száraz volt a maradék, ami a kukába ment, és mosogatni is alig kellett. ráadásul a lé sokkal kevésbé volt rostos, ami ilyenkor direkt jó.
vállveregetés.

böjt II

igen, igen, megint böjt. mesélek egy kicsit.

a legutóbb szép lassan sikerült visszaállnom a böjt után, de csak a stresszes diplomázós hétköznapokba kerültem vissza, és a végére rendesen elkapott a gépszíj. a másfél hónap asztal mellett ülést, és az ezzel, no meg a diplomával járó stresszt nem tudtam máshogy elviselni, mint hogy evéssel kárpótoltam a mozgást, és minden olyan tevékenységet, amit szerettem volna csinálni, de nem tehettem.
eddig menekülésnek gondoltam, de talán jobb ezeket a helyzeteket elkerülni. már inkább úgy érzem, a civilizációs életforma ugyanannyira nem normális, mint a civilizációs étkezés. persze teljesen elbújni nem is lehet és nem is szeretnék, de valamennyire szelektálni kell, helyére kell tenni, mi a fontos.
az egyensúly, a nyugalom, a mozgás, amit megeszünk és még sok-sok dolog ugyanúgy nélkülözhetetlen az egész-séghez, és ezeket elválasztani sem lehet, egyik is függ a másiktól.

álomvizsga óta már csak nyers áteleket ettem, egyre tisztábban és egyszerűbben. tegnap kezdtük a léböjtöt Ágival, aki nyitott a nyers és egészséges dolgok felé, de még inkább mindenevő. most pár napig nálam is lakik, hogy együtt tudjuk facsargatni a leveket, és persze pihenni, pihenni, olvasgatni és töltődni :)

korábban csak vizet ittam a böjt alatt, most kiváncsi vagyok rá, milyen lesz levekkel. konkrét tervek még nincsenek, leginkább azt szeretném csinálni, ami jól esik. lehet hogy beiktatok egy-két víznapot is.

tegnap:
reggeli-ebédre 4 alma és pár nagy levél mángold levét ittuk (ezt fotóztam le), vacsorára fél kg spárga és két kovászolni való uborka levét feleztük el.
ma:
kb 2 alma és kb fél kg ribizli került a présbe.
a gyümölcsleveket higítjuk, a zöldségleveket nem, vagy csak alig. emellett vizet és teát iszunk, amennyi jól esik.

folyt. köv..

szélesmetélt spárgával, kókuszos curry öntettel

az utóbbi időben nem sok időm maradt a konyhában ténykedni, de született azért pár finomság, amit most végre közzéteszek. még pár nap, és belevágok egy újabb böjtbe, az elmúlt időszak ugyanis nem kifejezetten az egészség és tudatosság jegyében telt (ámde van egy diplomám)

a metélt ötlete Norkától származik, és talán a spagettinál is nagyobb sztár lett. mmm.. és valahogy elegánsabb is :)
1 zsenge cukkinit krumplihámozóval addig kopasztottam (4 oldalról), amíg el nem értem a magos részt. ezt félre szoktam tenni későbbre, és belekockázom vagy -turmixolom valamibe.

pár szál átlósan vágott spárgát tettem hozzá, ezt néha magában használom penneként.

öntet:
kókuszreszelék (talán 2-3 ek)
2 paradicsom
citromlé
curry
pici só
mazsola




a kókuszt megőröltem, hogy a krém telejesen homogén legyen (ugyanabban a mixeres aprítóban, amiben az egész krémet, szóval nem kellett sokat takarítani). hozzádobtam a hámozott, darabolt paradicsomokat, a curryt, pici citromot, sót, és összeturmixoltam. a mazsolát csak a végén forgattam bele, hogy még darabos maradjon. nem kell előre beáztatni, picit összeaprítva pár perc alatt megpuhul, és nem is árt, ha felszív egy kis levet, akkor áll jól össze a krém - kezdetben több kókuszt használtam, akkor eleve elég sűrű lesz. ma kicsit hígabbra sikerült, mert nem akartam nagyon zsírosra.

csokipudingot vacsorára!

banán és eper. tökéletes vacsora. egy kanál kakaó- és karobporral pedig fennséges desszert.. imádom a nyerskonyhát!

ice cream cake contest

ezt a bejegyzést kivételesen angolul írom. Norka gyönyörű orgonatortája után az én verzióim is elkészültek Heather nyers fagylalt torta versenyére, és a nevezés feltétele többek közt egy blogbejegyzés a költemény(ek)ről.

Heather's mouth watering photos always make me wanna create something in the kitchen immediately :)
however i have no time at all these days, i couldn't help getting on her row vegan ice cream cake contest! i couldn't stop thinking about cakes, and few days ago i woke up with 2 variations in my mind i just had to prepare..

this white cake maybe looks simple, but after i tasted it's orange blossom cream, i only felt like adding a little sour crust and some ginger whipped cream on top, nothing more.
the recipe is based on Heather's raw ice cream cake book's vanilla ice cream, except that i used coconut pulp substituting the half of the cashews, added orange blossom water and a few drops of lemon juice, omitted the coconut oil and the vanilla.
for the crust i used sprouted, dried buckwheat, lime juice and honey.
to the whipped cream, i added a big piece of fresh ginger, to get a hot gingery taste (it's sooo good with the orange blossom cream!)

the other cake is made of poppy seed and banana layers as an ice cream cake version of my simple dessert.
for the poppy layers, i ground poppy seeds to a cream, and mixed it with orange oil drops, date paste and water.

csalános turmix

a csalán nagyon finoooooooom!!!!!

tegnap nem tudtam piacolni, így se mángold, se spenót, se zeller, nincs itthon semmi zöld.. és mama meglep egy csokor csalánnal! :)
már a múlt héten szerettem volna elkezdeni a piaci zöldeket a kertire, erdeire váltani, de a gaztudományom hiányossága miatt ez hosszas előkészületeket igényelne, és persze a környék alapos feltérképezését, amire nem biztos hogy a diplomahajrá vége a legalkalmasabb.

a csalánlevelek mellé a mai reggelibe 2 nancs és egy alma került.
mama nagyon köszönöm!!! :)

a tanulság: 1, a csalánnak nincs hülye zöld íze, helyette naaagyon finom különleges aromája. érdekes, hogy a teájának megint egészen más íze van (amit mostanában nem is szeretek annyira)
2, irány csalánt keresni!

moonie csapó 1

mogyorókrémes kockák

megint magos, megint édes, megint ...mmmmm
jönnek majd könnyebbek is, édesek, mert most erre forognak az ötletelős kerekek :)

mogyorós réteg:
krémesre őrölt mogyoró
méz

csokis réteg:
mogyorós krém
kókuszzsír
kakaópor

megőröltem a mogyorót (törökmogyoró beáztatva, megszárítva) és egy kevés mézzel édesítettem. a nagyrészét kiterítettem egy lapra, a többit tovább kevertem az aprítóban egy kevés kókuszzsírral és kakaóporral. így sűrűbb, kenhetőbb csokimázat kaptam, amivel először a mogyorós massza tetejét, majd amikor megdermedt, megfordítva a másik oldalát kentem meg.

kókuszos édes

nem is kommentálom.

belül:
kókuszreszelék
méz

kívül:
kókuszzsír
kakaópor
méz

a kókuszreszeléket megőröltem mert nem szeretem az állagát, de ez nem kötelező. így jóóóó krémes lesz, de a hűtőben kicsit megdermed és jól rá lehet kenni a mázat. ez utóbbihoz megolvasztottam és simára kevertem a többi hozzávalót. gyorsabban olvad mint a kakaóvajból készült csoki, így hűtőben kell tartani, de azt macerás beszerezni és drága is.. ez viszont legalább olyan finom :)

spagetti

a cukkiniről most nem zengek ódákat, a szezonja ugyan még várat magára, én megint rákaptam. kipróbáltam végre a Gittától kapott csíkosra hámozót, ezzel sokkal-sokkal jobb spagettit csináltam mint a legutóbb, ez valahogy spagettiszerűbb lett.. (pedig nem is szeretem a spagettit.. :) nade ez nem olyan vacak száraz izé)

eszembe sem jutottt meghámozni, ez egy gyönyörű, színes olasz tészta! :)

az öntet:
egy nagy sárga paprika
egy kicsi paradicsom
(sót ebbe sem tettem, lehet vele próbálkozni, de nekem nem kellett)



Anna narancsos paprikás öntetét szerettem volna kipróbálni már napok óta.. de valahogy sosem vitt rá a lélek hogy gyümölcsöt tegyek a zöldségbe, nem tudom miért. (na persze a paprika is gyümöcs, na meg a paradicsom is az.. sőt, szerintem a cukkini is de ezt most hagyjuk) azért előbb-utóbb az is sorra kerül.
a tetejére szórtam még olivabogyót, feldogba az édeskés szószt.

narancsos

végre legyen egy kép is :)

a narancsos turmix most nagyon kedvenc. általában mángoldot vagy spenótot használok hozzá, de most hatalmas zölddel vettem a zellerszárat, és azzal is kipróbáltam. wowww.
2 narancs, pár nagy levél mángold és kb ugyanannyi zellerzöld került bele.

most már nagyon zöldül minden, úgyhogy egyre sürgetőbbnek érzem az ehető gyomok megismerését. biopiac ide vagy oda, a legjobb mégis az ami vadon terem.. :) ráadásul reggelente az erdőben futok amikor csak tehetem és szedhetek frissen midnent!
van valakinek valami jó tippje, merre keresgéljek ezügyben?

böjt vége

megy szépen minden a rendes kerékvágásban.
a menetrend: reggel zöld turmix, ebédre valami zöldségféle, vacsira pár szem gyümölcs. terveztem a nyers édességek és a sós magok visszatérését is, de annyira nem hiányzik semmi, olyan jól esik ez a tiszta egyszerűség, hogy ez egyelőre várat magára.
tegnap ebédre kockára vágott cukkinit öntöttem nyakon pár szem áztatott dióval összemixolt paprikával, így az olajos magok is bekerültek a repertoárba. még mindig nem használtam sót, mert nem hiányzott. ma már igazán akartam azt is használni, de miután megkóstoltam a salátaöntetemet anélkül.. hát mégsem. főleg, hogy zellerszár is volt a salátalevelek között, aminek kicsit sós íze van. az öntet tahina volt vízzel és egy kis citrommal összekeverve.
mindez azért is érdekes, mert bár az ételeket régen is alig sóztam, a sós nasikat tömtem magamba rendesen.

ma volt még egy érdekes tapasztalatom: a mángold szára meglepően sós. nagyon. sokkal jobban, mint a zellerszár. most éppen zellersót gyártok (megaszalom és megőrlöm).. de lehet hogy legközelebb már mángoldsó lesz belőle :)

mostanában többször tettem fel magamnak a kérdést, vajon miért kezdett az ember olyan alacsony kalóriatartalmú ételekkel bíbelődni - amiket ráadásul rágni is macerásabb - mint a zöldségek. sokkal kézenfekvőbb dolog gyümölcsöket enni.. dehát elkezdenek hiányozni a sós ízek. de hogy jön az ember természetes étrendjébe a só?
az utóbbi pár nap rádöbbentett, hogy a zöldségek teljesen kielégítik ezt az igényt. a kör bezárult, minden a helyére került. a természet tökéletesen összehangolta a dolgokat, amiben eddig sem kételkedtem.. de újra és újra csodálattal tölt el.
kár, hogy a civilizáció éléskamrája ettől olyan messze áll. a cukros ételekkel pótoljuk a gyümölcsök utáni vágyunkat, a sósakkal pedig a zöldségeket-, levél-és szárféléket helyettesítjük. elég nevetségesen hangzik. ezen kívül ma az is megfordult a fejemben, hogy a só és a cukor (nem beszélve az aromákról és ízfokozókról) remekül megtévesztik az embert, és midnenféle össze nem illő kotyvalékot is ehető címkével ruháznak fel.
nélkülük az ember minden tudományosság nélkül tökéletesen válogatná és párosítaná össze az ételeit.

na elég a rizsából, lassan jönnek már a receptek is!

rádöbbentem

a szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek. egyáltalán nem szabadság például bármennyi sütit megenni. az a szabadság, ha bármi is történik, nem érzem magam korlátozva. például ha nem ehetek sütit.

már kicsit unalmas a napi menükről beszámolni, de tartom magam hozzá, hogy a böjt utáni napok nagyon fontosak, ezért mégiscsak megírom.
a harmadik nap még mindig gyümölcsnap volt, és Panni banános körtéjét kanalazva rájöttem milyen jó dolgom van: reggel délben este ehetek édességet főétkezésre! (ez komolyan felért egy tiramisuval, krémessel, brownie-val, mindennel egyszerre, köszi Anna! krémes is volt, ropogós is..)
ma délben avokádós édeskömény salátával vezettem be a zöldségeket és olajosakat, de még só nélkül. kicsit féletm tőle hogy hiányozni fog, de a sok édesség után olyan volt, mintha tényleg sós lenne.
ezeken kívül a reggeli zöld turmix, a vacsora pár szem gyümölcs volt.

hozzá kell hogy tegyem, ez egyáltalán nem kényszerből vagy vasakarattal megy, nagyon jól esik végre rendesen enni, testem lelkem napról napra egyre jobban fellélegzik, feltöltődik. kedden mászni mentem, tegnap futni, ma bringáztam az egyetemre ami kb 2 óra tekerést jelent. tele vagyok energiával, ugrálok mint egy bakkecske. persze a tavasz, a napsütés, az illatos levegő is rátesz egy lapáttal, de 3 napja nem férek a bőrömbe, időnként spontán szaladgálhatnékom támad :)

gyümölcsnapok

a böjt utáni első két nap meglepően jól sikerült. a tegnapiban volt még némi nehezítés: kötelező családi banzáj halomnyi sütivel, ami csábító volt, de lehetőséget adott a szituáció tudatos megfigyelésére is. szemtől szembe a sütikkel alaposan megvizsgáltam őket, milyen lehet az alja, a teteje, a krémje.. aztán megállapítottam hogy a többséget az elmegy kategóriába sorolnám. amiket még mindig szivesen megkóstoltam volna, elengedtem egy 'majd eszem valami hasonló (de sokkal jobb) reformsütit' gondolattal. persze már azt sem kívánom, de ha a 'mostantól csak nyers' gondolattal próbálkoztam volna, talán kétségbeesésemben befaltam volna az összes sütit.
aztán itthon a valódi, tudatos elengedésen kezdtem gondolkodni, mert ez a módszer inkább arrébb tolásnak tűnik, bár kétségtelenül hatásos. az elméletben kiebrudalt dolgokhoz ugyanis makacsul tudunk ragaszkodni valahol belül. (ha pl. azt mondom magamnak, semmi értelme nincsen sütiket enni, a cukor, a fehér liszt, a tejtermékek, a tojás.. érvek sorai hogy miért ne, meg aztán függök is tőle, és még hízlal is.. az eszem megérti, de annak a valaminek ott belül hiába magyarázom: azt kérdezi, de akkor most tényleg soha többet nem kaphatok ? tényleg? soseee? és akkor a többiek miért igen? stb.. ha ott belül nem engedem el, itt marad a vágy is, a függőség is. teljesen mindegy, hogy a belső kis hang jogosan és érthetően hisztizik. sokszor megyőzött már, de most arra jöttem rá, ezen kell továbblépni. elfogadni, vállalni, elengedni.. és megszakad az ördögi kör.)
önként kell vállalnom a sorsom, tovább kell lépnem (de nem át).
nem ragaszkodom többé a vágyaimhoz.

a menü
tegnap reggel egy alma, majd zöld turmix két almából és mángoldbol, uzsira és vacsorára megint egy-egy alma volt. ma narancsos zöld turmixal indítottam, aztán 2 banán, egy alma uzsira és két narancs. mmmmm jól is esett, elég is volt.

újra és újra csodálattal tölt el a természet. ettől a kevés gyümölcstől annyi energiám lett hirtelen, hogy majd kiugrom a bőrömből. este mászásra is futotta, holnap ha belefér, futni megyek reggel.

tapasztalatok félúton

ugyan ma elérkeztünk a tervezett böjtünk utolsó napjához, korántsem gondolom hogy itt a vége. a neheze talán csak most jön. simán kibírom hogy nem eszem pár napig, nem nagy ügy. de fokozatosan, odafigyelve elkezdeni enni, nem túlzásokba esni és egy új életet felépíteni valóban nagy erőt és tudatosságot igényel.

ez a harmadik böjti nap. a menü csalántea, citromos víz és kevés többször mágnesezett víz, aminek állítólag erős tisztító hatása van (huhh.. idő szűkében még mindig nem olvastam utána) összesen kábé 3-4 liter. léfacsarással nem akartam bíbelődni, bár most elgondolkodtam rajta hogy a következő böjtöt talán némi gyümölcslével kellene bővíteni (ha lesz olyan).
korábban többször böjtöltem már egy-egy napot, szeptemberben egy hetet. érdekes, hogy azt az egy hetet, bár még citromot sem tettem a vízbe/teába sokkal jobban bírtam. igaz, egy zen elvonulással kezdtem, és ráhangolódni is több időm volt, de nem vágyódtam semmi után, és semmiféle tünetem sem volt.
ehhez képest ez a mostani böjt nagyon hirtelen jött. eléggé beleástam magam a gondokba (és a nassolásba), aztán a dolgok sajnos lezáró fordulatot vettek és elhatároztam hogy már csak ezért is változtatnom kell. pont ekkor jött Panni az ötletével ami jó is így frissibe és nehéz is.
a böjtöm lelki oldala elég hiányosra sikerült, és bár volt mostanság bőven lelki alámerülés, az elvonulás és önmagamra figyelés nem volt kivitelezhető.. talán nincs is itt az ideje, talán jobb is így. ez persze azt jelenti, hogy sokkal nehezebben viseltem a nem evést, gyöngébb, fáradtabb vagyok, bár így utolsó nap már nem várom a végét, és le is csendesedtem kicsit.

első nap este vettem egy jó hosszú sós fürdőt. ez után hihetetlenül fáradtnak éreztem magam, bebújtam az ágyba, de reggel ugyanúgy ébredtem. furcsán melegnek is éreztem magam, ami délutánra átcsapott állandó fázásba. pénteken dolgoztam, szombaton rohangásztam, ráadásul a biopiacra is mennem kellett és nem mondom hogy nem kísértettek a mosolygó almák, körték, narancsok, banánok.. na meg a zöld turmix gondolata, hatalmas csokor zöldekkel a kosaramban. hirtelen ötlettől vezérelve csináltam egy beöntést is. nem terveztem, de jót tett. este vendégek jöttek, és bár már amikor jöttek legszívesebben elmentem volna aludni, végigültem a húsvéti vacsorát egészen éjjel egyig. ez eléggé fárasztó volt (és bár a sonkát, tojást, de még a bio kalácsot sem kívántam, azért a desszerttel kapcsolatban már nem voltam közömbös.. de vicces módon túl fáradt voltam igazán megkívánni). ma reggel viszont frissen ébredtem, jógáztam és egy jó nagyot sétáltunk Annával. most sokkal jobban érzem magam, már csak fáradt vagyok egy kicsit.

ez a 3 nap nem volt könnyű, talán a felkészülés hiánya, talán az elmúlt időszak nehézsége (és közelsége) miatt. mégis valamiért így alakult, és mégis örülök neki, mert nem hiszem, hogy mindig (mindennel) a megfelelő pillanara kell várni. az a bizonyos pillanat éppen most van, arra hogy változtassunk, hogy éljünk. a körülmények mindig ilyenek vagy olyanok, kifogások és akadályok mindig lesznek. az élet viszont elszalad és nem élünk úgy, ahogyan szeretnénk.. erre nincsenek kifogások.
ez a gondolat boldoggá tesz és megerősít abban, hogy a nehézségek ellenére legyek boldog, legyek kitartó, és legyen hitem abban, hogy amit csinálok, pontosan az, amit csinálnom kell. érzem a segítő kezet, ami vezet az utamon bármerre is megyek. nem vagyok egyedül és nem félek.
mi lehetnék más, mint boldog?

ettől függetlenül a következő időszak sem lesz könnyű. mindenkinek (böjtben és bármiben) sok erőt és kitartást kívánok. és szeretetet.


a böjt nyilvánosságával kapcsolatban (Norkára és Szamócára reagálva):

"Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük!" (Mt 6,16-18)
az én értelmezésemben ez azt jelenti, ne hirdessem mindnkinek hogy nézzétek böjtölök, mennyivel jobb vagyok nálatok. a böjt az én dolgom, az én utam, az én harcom, az én elengedésem, a böjt rólam szól. de ez nem azt jelenti hogy titkolni kellene és ne mutathatna jó példát, ne lehetne egy építő baszélgetés elindítója.

böjtölős

az elmúlt hónapban elég sokat sikerült (t)ennem magam ellen. erre részben találok kifogást, de nem vagyok benne biztos hogy lehetnek kifogások. nem vagyunk persze vasból és elgyöngülhetünk néha, de nem szeretnék abba a hibába esni hogy mindenféle kifogásoknak engedve elhagyjam magam és ne aszerint éljek amit helyesnek tartok, csak mert nehéz. hiába tudom és tapasztalom hogy jó, új úton járni nem könnyű, főleg ha látom a többieket a sztrádán suhanni.

pont. megelégeltem a dolgot. tervezgettem egy tisztítókúrát, mondjuk gyümölcshetet egy-két víz nappal. majd. valamikor. mindjárt..
Anna sietett a segítségemre, lelkendezve, milyen jó hogy Szamóca és Norka együtt böjtölnek. kaptam az alkalmon, bár tudtam volna még halogatni. úgy volt, kicsit későbbre is tesszük, mégis most jött el az ideje. hirtelen jött, csak úgy beleesetem.. megmaradt ez meg az a hűtőmben, csírázik a hajdina. de máris ráhangolódtam, és különben nem tudom, mikor szántam volna rá magam.

két napja csak nyers zöldséget, gyümölcsöt eszem (magokat sem), tegnap már sót és zöldséget sem. ma indul a tea-citromos víz kúra, terv szerint 3 napig. azután majd megint gyümölcsnapok, ameddig bírom és jól esik.

édeskömény saláta avokádóval

édeskömény salátával készültem a potluckra, meg is vettem a köményeket, de elmenni már nem jutott időm. megmaradt a csomó kömény, és szinte véletlenül született egy új recept, ami talám még jobb is mint az előző.. :)
időnek még mindig szűkében vagyok, a fotó is csak úgy sebtiben kattant el.. de előbb utóbb majd a művészkedésre is futja

hozzávalók:
1 nagyobb édeskömény gumó
1 kisebb puha avokádó
sok-sok-sok friss aprított kakukkfű
zellerszár (opcionális)
sok citromlé
só
esetleg pár csepp méz

az édesköményt tisztítás után félbe- a torzsáját pedig kivágtam, majd hosszában félujjnyi csíkokra, keresztben pedig vékony szeletekre vágtam (így apró vékony négyszögletes szeletkéket kaptam, ez a képen nem látszik olyan jól). alaposan meglocsoltam citrommal, rászórtam a felaprított zöldjét és a kakukkfüvet, megsóztam. zellerszárat is vágtam hozzá, de ennek most nem volt nagy jelentősége. rákanalaztam az avokádót és jól összekevertem, így az avokádó öntetfunkciót is kapott. pici méz is feldobja, de ez is elhagyható.

díjak, köszönet

kaptam két díjat is nemrég Annától és Gittától, nagyon köszönöm! sajnos most csak erre a röpke köszönömre futja, a közzétevés, magamról írás, továbbadás most meghaladja az időbeli kapacitásomat. remélem nem haragszotok meg érte.

kakukkfüves salátaöntet

ez az öntet is tahinával készül, tehát még mindig nem mag és olaj nélküli, de ez azért nem olyan hatalmas menniység.. viszont nagyon finom :)

hozzávalók (egy nagy adag salátátra, ami nekem főétel):
2 tk tahina
sok-sok morzsolt kakukkfű
citrom
víz
pici só

édeskömény saláta

ez a saláta megint magos öntettel készült (bár kevéssel) de így nálam kitesz egy főétkezést. az édesköményt nemrég fedeztem fel, és rögtön felvettem a repertoárba. friss, roppanós és lágy, finom aromája van.

hozzávalók:
1 kisebb édesköménygumó
1-2 nagyobb zellerszár
2 kk tahina
citrom
só
víz

az édesköményt megtisztítottam, levágtam a szárát és kivágtam a torzsáját. a zöldjét apróra vágtam és félre tettem, a gumót pedig nagyobb kockákra vágtam. rávagdostam a zellert is, ennél kicsit kevesebbet, de nagyon jól ment hozzá, legközelebb legalább 2 nagy szárat belevágok. meglocsoltam citromlével, és összekevertem a félretett zölddel (keveset meghagytam a tetejére dísznek). a tahinát összekevertem pár csepp citrommal és annyi vízzel hogy híg krém állagú legyen. tálalni lehet külön-külön vagy összekeverve is.

mákos banánfalatok

egy végtelenül egyszerű édesség következik, aszaló, sőt turmix nélkül. egyedül a mákot kell hozzá megdarálni (sosem veszek előre daráltat, mert egyrészt szinte krémszerűre szoktam darálni, másrészt a daráltan vett mák mindig keserű, mert hamar megavasodik. még érdekesebb, hogy most vettem először bio mákot és nem tudom miért, de teljesen más íze van, szinte édes!)

hozzávalók:
banán
mák
méz
pici víz

a krémesre darált mákot összekevertem egy pici mézzel (tényleg kevés kell!) és kevés vízzel kenhető állagúra dolgoztam. a banánt felszeleteltem és közé kentem a krémet.

töltött paprika

inkább nem is kommentálom.. ki kell próbálni!
a krém alap ötlete Gittától származik, emlékezetből és kicsit átalakítva, minimalizmusomnak megfelelően :)

hozzávalók:
1 vastag húsú paprika felkockázva
és nagyjából ugyananyi áztatott dió (amennyire sebtiben lehetett, leszedegettem a barna héját)
citromlé
pici só

összeturmixoltam és egy másik paprikába töltöttem a krémet. a színekkel lehet variálni, nagyon mutatós, és mondanom sem kell menniyre finom, bár nagyobb mennyiségben inkább paprikaszezonban érdemes csinálni :)