nos, azt hittem, innen már könnyebb lesz a dolog, de a tegnapi nap is tartogatott meglepetéseket. kedvesem kerti sütögetős partit szervezett, de a rossz idő miatt itthon, a lakásban tartottuk a bulit. a bevásárolt grillkolbász és szalonna így aztán a konyhában kötött ki, és míg a fiúk a teraszon iszogattak, ketten lányok nekiláttunk kisütni a szalonnát, kolbászt, hagymát, sztéket egy serpenyőben.. mmmm. úgy másfélóra után már nem nagyon kaptunk levegőt a vághatóvá sűrűsödött füsttől, aztán végülis lejutottunk a többiekhez mi is. nem mondom, hogy a legjobb formámat hoztam, őszintén szólva azt hiszem, elég morcos voltam már akkor. ücsörögtem még velük pár órát, aztán lefeküdtem aludni.
közben és később is azon gondolkodtam, mitől vagyok ilyen dacos. idegesített minden hülyeség. ez különben is jellemző, szeretnék is róla leszokni.. mégis megijesztett, hogy már egy bulit sem tudok élvezni. persze igaz, nem az én barátaim jöttek, meg a böjt, meg mittudomén.. de ez azért nem ilyen egyszerű. azt hiszem, az okozza igazán a feszültséget, hogy két szék közé kerültem. régen sokat buliztam, ettem ittam a többiekkel, és ez hozzá tartozott egy bulihoz. a régi, felszabadult énem pedig hiányzik. néha úgy tűnik, csak egyre jobban korlátok közé szorítom magam, és ahelyett, hogy ezzel javítanék a helyzetemen, csak megnezehítem a dolgom, és elszakítom magam a világtól.
böjt van, és ilyenkor kiélezett a helyzet, de amióta egyre tisztábban eszem, egyre kevésbé tolerálom az alkoholt is. ez talán egészséges, de szintén elszakít a társaságtól, amit sok esetben - milyen hülye szokás - az evés-ivás kovácsol össze..
talán csak az a baj, hogy éppen középúton vagyok, és ha már természetessé, a sajátommá válik ez az életmód, és egy kicsi toleranciát is magamra szedek, már nem okoz gondot, hogy jól érezzem magam egy hagyományos buliban sem. persze nem lesz már olyan vonzó a dolog, jó ideje nem az, de a társaság kedvéért néha akkor is elmegy az ember (például jövő szerdán.. ahh és ráadásul nem nálam lesz, nem az én konyhám fog tocsogni a zsírtól, nem az én lakásomat kell hónapokig szellőztetni, és nem az én vécémet hugyozzák körbe :)
ami a böjtöt illeti, tegnap sem voltam futni, és ma se csattanok ki az energiától, de azért nem vagyok nagyon gyönge sem.
tegnap alma-zeller levet csináltam, és mmmmmmm de finom volt, délután pedig uborkát paradicsommal.
ma a biopiac kimaradt a buli miatt, így egy ananász levét ittam délelőtt (igen, szezonális, helyi és bio.. de nem vagyok benne biztos, hogy rosszabb, mint a délafrikai dinnye vagy a török barack.. ) meglepően friss, érett és édes volt :)
Szerintem ahogy változunk, változnak az igényeink is. Más okoz örömet. más emel fel. Általában nem egyszerre változunk a környezetünkkel. De ez nem baj. Csak először mindig furcsa elengedni régi dolgokat, régi barátokat. Elősordul, hogy erőltetni akarjuk a kapcsolatok fenntartását, pedig már nincs is mit mondanunk egymásnak. El kell engedni azt a környezetet minden alkatrészével együtt. A szeretetünk attól még nem szűnik meg emberek vagy dolgok iránt. Egyszerűsítve pl. sokszor kérdezik tőlem, hogy szeretem-e ezt vagy azt az ételt. Azt nem mondom, hogy nem szeretem, mert szeretem, de már túl vagyok rajta, nem kell. Szeretem, de nem eszem, nem iszom. Már megkóstoltam, itt van bennem az ízélmény, és ha jó, bizonyára köthető valamilyen más élményhez, érzéshez, hangulathoz is.
VálaszTörlésEz emberekkel is így van. Egy idejig együtt haladunk, egy úton. Aztán másfelé visz az élet. Elválnak útjaink. De a másik iránti szeretetem attól még nem változik. A szeretethez nem kell naponta telefonálni, felszínes beszélgetéseket folytatni.
Az szerintem teljesen normális, hogy már nem kívánja a szervezeted az alkoholt. Én mindig rácsodálkozom milyen fantasztikus a szervezet, hogyan változik.
Ügyes vagy!!
Sajnos nem tudok menni a partira, mert épp nyaralunk. Pedig nagyon jó lett volna!
:) igen, így van. de elég gyors és nagy most a változás ahhoz, hogy megijesszen. illetve gondolkodóba estem, mert nemcsak régi barátokról, dolgokról van szó, tulajdonképpen az egész (megszokott) társasági élet az evés-ivás körül forog. és mondjuk az még oké, hogy nem eszem, vagy nem iszom, de hogy mindekettő..
VálaszTörléspersze ez sem egy áthidalhatatlan korlát, csak rajtam múlik, hogyan kezelem.
és valóban, jönnek új dolgok is, én jó ideje inkább természethez vonzódom, és mászás, túrázás közben barátokkal együtt lenni is egészen más.
és köszi, hogy írtál, nagyon jól esett :)
sajnálom, hogy nem tudsz jönni, de majd legközelebb! jó nyaralást!! hová mentek?
Norka milyen szépen megfogalmaztad!! Igen, így van, változunk és tovább haladunk. Pár hónapja én is hasonlóan éreztem magam, ahogy most Te. Aztán arra gondoltam, hogy nem baj, majd új barátok jönnek! És jöttetek is: Ti! :) Ettől persze a régieket is szeretem, csak már nem tudnak magukkal húzni oda, ahová régen igen.
VálaszTörlésAmúgy az alkoholt én se kívánom, bár sosem szerettem különösebben. Eufórikus hangulatba tudok alkohol nélkül is kerülni egy jó társaságban. Emiatt még irigyelnek is! A szalonna és a kolbász sem csábítana már el, viszont a sütis táltól nem ülnék messze azt hiszem :D Van még hova fejlődni.
Én is a természethez vonzódom már jobban és bizony van barátom, aki a városban érzi jól magát bulizva... ettől még bírjuk egymást, bár néha az az érzésem, hogy furának tartanak... De nem zavar :D
bizony, nektek örülök nagyon :)
VálaszTörlésvicces volt ez a szalonna-kolbász ügy. napok óta nem vágyom másra, csak gyümölcsre, és akkor itt az a rengeteg kenyér meg szalonna meg kolbász.. a látványt sem bírom, a szagokról nem is beszélve (és a címkéket meg sem néztem). a másik felemben viszont felsejlettek a régi emlékek, szalonnasütés, bulik.. vastag szelet fehér kenyér tocsogós szenes atom sós szalonnazsírral.. és megfordult a fejemben, hogy hagyom ezt az egészet a francba, és teletömöm magam zsíroskenyérrel. aztán a gondolattól egy kicsit felfordult a gyomrom.. :) hehe
Olaszországba, Amalfi partra megyünk, amit egy blogbejegyzés alapján választottunk, elég hirtelen (http://renidani.blogspot.com/2010/06/napfenyes-amalfi-part.html)
VálaszTörlésNehéz harmóniába hozni a lelkemet és az étkezésemet. Hol ez, hol az zökkent ki, és húzza magával a másikat. De még mindig nem akarom magam ostorozni, mert inkább az elfogadást és elengedést gyakorlom. Nem akarok negatív energiákat tárolni magamban. Amikor valami hülyeséget eszem (mondjuk szalonna meg ilyesmi szóba sem jöhetne, már a szagától is felfordul a gyomrom, a húsokon meg csak dögszagot érzek, amúgy sem nagyon szeretem. Egyedül a fasírt illata kellemes, de abban is a fűszerezés), egyből érzem, hogy milyen nehézséget okoz a testemnek, és nem épp energiát biztosít, max. elvesz. De nehezen tanul az ember. Mindenestre figyelek. Néha túlságosan is jár az agyam. Mozgolódnak a felszín alatt a dolgok, csak nehéz türelemmel kivárni, hogy kibújjanak már azok a csírák.
Panni! Tartozom még egy mail-lel:)
Én is nagyon örülök Nektek! Fél éve még nem hittem volna, hogy ott tartok majd, ahol most. Sőt, ennyi nyers dolgot sem ettem, úgyhogy inkább azt kell nézni, hogy félig teli a pohár, nem pedig azt, hogy félig üres.
Én is egyre inkább érzem magamban a természet dinamikus lüktetését, körforgását. Fantasztikus! Nyilván nem véletlen viszont, hogy nem a Himalája tetején ébredek reggelente, hanem egy olyan környezetben, ahol nehezen fogadják el a dolgaimat, folyamatos a lehúzás. Ez is része a házi feladatnak.
Üdvözlettel!
:D
VálaszTörlésírhatnátok helyettem a blogomat..
VálaszTörléswow.. nem rossz hely :) jó pihenést!!
VálaszTörlésMost már inkább a sajátomra kéne írnom :)) Kicsit el vagyok maradva.
VálaszTörlésHiányoznak beszélgetések... Egyszer összehozhatnánk egy hármasat. A múltkori Annipannival nagyon jól sikerült.
Bár most lenne alkalom, csakhát én lemaradok:(
benne vagyok! mikor?
VálaszTörlésElőbb elutazom, aztán hazajövök, aztán jelentkezem :))
VálaszTörlésJó mulatást Nektek!!