a böjt utáni első két nap meglepően jól sikerült. a tegnapiban volt még némi nehezítés: kötelező családi banzáj halomnyi sütivel, ami csábító volt, de lehetőséget adott a szituáció tudatos megfigyelésére is. szemtől szembe a sütikkel alaposan megvizsgáltam őket, milyen lehet az alja, a teteje, a krémje.. aztán megállapítottam hogy a többséget az elmegy kategóriába sorolnám. amiket még mindig szivesen megkóstoltam volna, elengedtem egy 'majd eszem valami hasonló (de sokkal jobb) reformsütit' gondolattal. persze már azt sem kívánom, de ha a 'mostantól csak nyers' gondolattal próbálkoztam volna, talán kétségbeesésemben befaltam volna az összes sütit.
aztán itthon a valódi, tudatos elengedésen kezdtem gondolkodni, mert ez a módszer inkább arrébb tolásnak tűnik, bár kétségtelenül hatásos. az elméletben kiebrudalt dolgokhoz ugyanis makacsul tudunk ragaszkodni valahol belül. (ha pl. azt mondom magamnak, semmi értelme nincsen sütiket enni, a cukor, a fehér liszt, a tejtermékek, a tojás.. érvek sorai hogy miért ne, meg aztán függök is tőle, és még hízlal is.. az eszem megérti, de annak a valaminek ott belül hiába magyarázom: azt kérdezi, de akkor most tényleg soha többet nem kaphatok ? tényleg? soseee? és akkor a többiek miért igen? stb.. ha ott belül nem engedem el, itt marad a vágy is, a függőség is. teljesen mindegy, hogy a belső kis hang jogosan és érthetően hisztizik. sokszor megyőzött már, de most arra jöttem rá, ezen kell továbblépni. elfogadni, vállalni, elengedni.. és megszakad az ördögi kör.)
önként kell vállalnom a sorsom, tovább kell lépnem (de nem át).
nem ragaszkodom többé a vágyaimhoz.
a menü
tegnap reggel egy alma, majd zöld turmix két almából és mángoldbol, uzsira és vacsorára megint egy-egy alma volt. ma narancsos zöld turmixal indítottam, aztán 2 banán, egy alma uzsira és két narancs. mmmmm jól is esett, elég is volt.
újra és újra csodálattal tölt el a természet. ettől a kevés gyümölcstől annyi energiám lett hirtelen, hogy majd kiugrom a bőrömből. este mászásra is futotta, holnap ha belefér, futni megyek reggel.
Áhh ismerős ez a sütifüggőség, a süti valahogy "szent", és "jár" az embernek :) de hajráhajrá, én is úgy szoktam lebeszélni magam az egészségtelen kajákról, hogy megnézem a címkéjén/beegondolok mi minden van benne (cukor, fehér liszt, transzzsír, sok adalékanyag) és máris nem kívánom annyira :D mondhatni megundorodom tőle...
VálaszTörlésÉrdekes tükrök ezek a családi evészetek. De kinek is? Vagy ki nem akar tükörbe nézni? Én is átestem rajta hétfőn, és vicces, ahogy unszolnak, aztán rosszul érzik magukat az emberek.
VálaszTörlésEgyetértek a belső elengedéssel. Ez böjt után valahogy magától megy. Ahogy közelebb kerül Önmagához az ember, levet jnéhány sallangot .
Évi, nagyon klasszul csinálod! Így tovább! Érdekes, hogy én meg megengedőbb lettem magammal szemben (bár nem a cukor terén) és jól esik ez a szabadság. Ebből is látszik, hogy mindenkinek más az útja :)
VálaszTörlésÉvi, nagyon jól csinálod! Szuperul eszel, a szervezeted meg fogja hálálni!
VálaszTörlésA süti témában pedig szívemből szóltál és jó tudni, hogy mennyien vagyunk így vele, mert ahogy olvasgatom a nyers blogokat, mindig az az érzésem, hogy csak én vagyok ennyire gyenge, hogy nekem nem megy.
Norka, tényleg olyan furcsa, hogy mennyire rosszul vannak ettől az emberek és mennyire nem tudják elfogadni, ha nem eszel a cukros, tojásos sütieikből! Anyósom is teljesen kikészül, ha nem kóstolom meg a sütijét, amit direkt nekem csinált, mert már nem 6, hanem csak 4 tojásból készítette a piskótát. Direkt nekem! Nem értik, hogy úgysem eszem meg, de azért saját házi készítésű sütiket még pusztítok, bár egyre kevesebbet.
hehe. direkt nekem a legjobb alkotás egy cukkinitorta volt: rengeteg tojással.. ja és csúszott bele némi sokna is :D
VálaszTörlésa süti témát meg éppen ezért írtam, de főleg mert úgy érzem, megtaláltam egy kifele vezető ajtót.
VálaszTörlésde Anna, én nem érzem hogy szigorúbb lennék. éppen ellenkezőleg, az elengedést gyakorlom. nem szeretnék magamra kényszeríteni semmit, a sütinemevéssel is ez volt a gond. hogy ráparancsoltam magamra, amit ha erős voltam, betartottam, ha gyönge akkor nem. de ez egy huzavona, és nem folytatom tovább.
nem a sütihez ragaszkodunk valójában, hanem a vágyainkhoz, az álmainkhoz, az elképzeléseinkez. a magunk igazához, hogy ez igenis jár. hát most ezeket engedgetem el.
(persze most erős vagyok. de kapaszkodókat gyűjtök a nehéz időkre)
Én is sokáig szigorú voltam magamhoz, de valóban nem működik, csak egy ideig. Jól mondod, hogy nem a sütiről, megevéséről vagy tiltásáról szól a történet. (Mi pedig kocsonyát kaptunk, ami nem húsból, hanem disznólábból!! készült!!! Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek.)
VálaszTörlés