tapasztalatok félúton

ugyan ma elérkeztünk a tervezett böjtünk utolsó napjához, korántsem gondolom hogy itt a vége. a neheze talán csak most jön. simán kibírom hogy nem eszem pár napig, nem nagy ügy. de fokozatosan, odafigyelve elkezdeni enni, nem túlzásokba esni és egy új életet felépíteni valóban nagy erőt és tudatosságot igényel.

ez a harmadik böjti nap. a menü csalántea, citromos víz és kevés többször mágnesezett víz, aminek állítólag erős tisztító hatása van (huhh.. idő szűkében még mindig nem olvastam utána) összesen kábé 3-4 liter. léfacsarással nem akartam bíbelődni, bár most elgondolkodtam rajta hogy a következő böjtöt talán némi gyümölcslével kellene bővíteni (ha lesz olyan).
korábban többször böjtöltem már egy-egy napot, szeptemberben egy hetet. érdekes, hogy azt az egy hetet, bár még citromot sem tettem a vízbe/teába sokkal jobban bírtam. igaz, egy zen elvonulással kezdtem, és ráhangolódni is több időm volt, de nem vágyódtam semmi után, és semmiféle tünetem sem volt.
ehhez képest ez a mostani böjt nagyon hirtelen jött. eléggé beleástam magam a gondokba (és a nassolásba), aztán a dolgok sajnos lezáró fordulatot vettek és elhatároztam hogy már csak ezért is változtatnom kell. pont ekkor jött Panni az ötletével ami jó is így frissibe és nehéz is.
a böjtöm lelki oldala elég hiányosra sikerült, és bár volt mostanság bőven lelki alámerülés, az elvonulás és önmagamra figyelés nem volt kivitelezhető.. talán nincs is itt az ideje, talán jobb is így. ez persze azt jelenti, hogy sokkal nehezebben viseltem a nem evést, gyöngébb, fáradtabb vagyok, bár így utolsó nap már nem várom a végét, és le is csendesedtem kicsit.

első nap este vettem egy jó hosszú sós fürdőt. ez után hihetetlenül fáradtnak éreztem magam, bebújtam az ágyba, de reggel ugyanúgy ébredtem. furcsán melegnek is éreztem magam, ami délutánra átcsapott állandó fázásba. pénteken dolgoztam, szombaton rohangásztam, ráadásul a biopiacra is mennem kellett és nem mondom hogy nem kísértettek a mosolygó almák, körték, narancsok, banánok.. na meg a zöld turmix gondolata, hatalmas csokor zöldekkel a kosaramban. hirtelen ötlettől vezérelve csináltam egy beöntést is. nem terveztem, de jót tett. este vendégek jöttek, és bár már amikor jöttek legszívesebben elmentem volna aludni, végigültem a húsvéti vacsorát egészen éjjel egyig. ez eléggé fárasztó volt (és bár a sonkát, tojást, de még a bio kalácsot sem kívántam, azért a desszerttel kapcsolatban már nem voltam közömbös.. de vicces módon túl fáradt voltam igazán megkívánni). ma reggel viszont frissen ébredtem, jógáztam és egy jó nagyot sétáltunk Annával. most sokkal jobban érzem magam, már csak fáradt vagyok egy kicsit.

ez a 3 nap nem volt könnyű, talán a felkészülés hiánya, talán az elmúlt időszak nehézsége (és közelsége) miatt. mégis valamiért így alakult, és mégis örülök neki, mert nem hiszem, hogy mindig (mindennel) a megfelelő pillanara kell várni. az a bizonyos pillanat éppen most van, arra hogy változtassunk, hogy éljünk. a körülmények mindig ilyenek vagy olyanok, kifogások és akadályok mindig lesznek. az élet viszont elszalad és nem élünk úgy, ahogyan szeretnénk.. erre nincsenek kifogások.
ez a gondolat boldoggá tesz és megerősít abban, hogy a nehézségek ellenére legyek boldog, legyek kitartó, és legyen hitem abban, hogy amit csinálok, pontosan az, amit csinálnom kell. érzem a segítő kezet, ami vezet az utamon bármerre is megyek. nem vagyok egyedül és nem félek.
mi lehetnék más, mint boldog?

ettől függetlenül a következő időszak sem lesz könnyű. mindenkinek (böjtben és bármiben) sok erőt és kitartást kívánok. és szeretetet.


a böjt nyilvánosságával kapcsolatban (Norkára és Szamócára reagálva):

"Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük!" (Mt 6,16-18)
az én értelmezésemben ez azt jelenti, ne hirdessem mindnkinek hogy nézzétek böjtölök, mennyivel jobb vagyok nálatok. a böjt az én dolgom, az én utam, az én harcom, az én elengedésem, a böjt rólam szól. de ez nem azt jelenti hogy titkolni kellene és ne mutathatna jó példát, ne lehetne egy építő baszélgetés elindítója.