böjt vége

megy szépen minden a rendes kerékvágásban.
a menetrend: reggel zöld turmix, ebédre valami zöldségféle, vacsira pár szem gyümölcs. terveztem a nyers édességek és a sós magok visszatérését is, de annyira nem hiányzik semmi, olyan jól esik ez a tiszta egyszerűség, hogy ez egyelőre várat magára.
tegnap ebédre kockára vágott cukkinit öntöttem nyakon pár szem áztatott dióval összemixolt paprikával, így az olajos magok is bekerültek a repertoárba. még mindig nem használtam sót, mert nem hiányzott. ma már igazán akartam azt is használni, de miután megkóstoltam a salátaöntetemet anélkül.. hát mégsem. főleg, hogy zellerszár is volt a salátalevelek között, aminek kicsit sós íze van. az öntet tahina volt vízzel és egy kis citrommal összekeverve.
mindez azért is érdekes, mert bár az ételeket régen is alig sóztam, a sós nasikat tömtem magamba rendesen.

ma volt még egy érdekes tapasztalatom: a mángold szára meglepően sós. nagyon. sokkal jobban, mint a zellerszár. most éppen zellersót gyártok (megaszalom és megőrlöm).. de lehet hogy legközelebb már mángoldsó lesz belőle :)

mostanában többször tettem fel magamnak a kérdést, vajon miért kezdett az ember olyan alacsony kalóriatartalmú ételekkel bíbelődni - amiket ráadásul rágni is macerásabb - mint a zöldségek. sokkal kézenfekvőbb dolog gyümölcsöket enni.. dehát elkezdenek hiányozni a sós ízek. de hogy jön az ember természetes étrendjébe a só?
az utóbbi pár nap rádöbbentett, hogy a zöldségek teljesen kielégítik ezt az igényt. a kör bezárult, minden a helyére került. a természet tökéletesen összehangolta a dolgokat, amiben eddig sem kételkedtem.. de újra és újra csodálattal tölt el.
kár, hogy a civilizáció éléskamrája ettől olyan messze áll. a cukros ételekkel pótoljuk a gyümölcsök utáni vágyunkat, a sósakkal pedig a zöldségeket-, levél-és szárféléket helyettesítjük. elég nevetségesen hangzik. ezen kívül ma az is megfordult a fejemben, hogy a só és a cukor (nem beszélve az aromákról és ízfokozókról) remekül megtévesztik az embert, és midnenféle össze nem illő kotyvalékot is ehető címkével ruháznak fel.
nélkülük az ember minden tudományosság nélkül tökéletesen válogatná és párosítaná össze az ételeit.

na elég a rizsából, lassan jönnek már a receptek is!