rawioli

tehát a kettes számú téli zőccség, a cukkini.. nem, valóban nem igazán téli, de ennyi még belefér. és ha nem csak úgy magában ropogtatom el egy fej saláta kíséretében, akkor metéltet készítek belőle. többnyire gyümölcs öntettel, de nemrég kipattant a fejemből ez az ötlet, és meg kellett csináljam. eredetileg ez is egy egyszerű öntet, de kivételesen - valójában csak a neve miatt - maszatoltam vele egy kicsit.
eltökélt szándékom hogy felhagyok a maximalizmussal, szóval ezzel sem babráltam túl sokat és a következőkkel sem fogok, inkább produkáljak már végre valamit.. (igen, ez nem csak a blogírásra vonatkozik).

öntet/krém:
kesudió (1 ek)
nemes élesztőpehely (2 tk)
egész koriandermag (1/2 tk)
víz
citromlé
só

a kesut kávédarálón krémmé daráltam, elkevertem a frissem megtört korianderrel és a többivel. lehet belőle sűrű krém, ez került a cukkiniszeletek közé, vagy hígabb öntet. nem negyon szoktam ilyesmivel vacakolni, és többfogásos menüket sem készítek - ezt inkább valami előételfélének tudom elképzelni ebben a formában.. csak játékból készült - normális esetben egy adag metéltre öntöttem volna ezt az szószt, sőt így is tettem a maradékkal. mellé egy fej saláta és kész az ebéd.

édeskömény télen-nyáron

azt a rész most ugorjuk át, miért is szünetelek. hosszú.. (például pont azért, mert már túl hosszú lenne az összes dolgot leírni, amit szeretnék :)
inkább jöjjön végre egy recept:

tél van, és alig találok valamit, amit meg tudnék enni. a gyökérzöldségek valahogy nem esnek jól, de a paradicsom, az uborka és tárasaik is régóta hiányoznak a hűtőmből. a biotermelők egén sem süt többet a nap ilyenkor, és talán nemcsak az íztelen termények, de a természeteshez egyre közelítő életmódom is azt diktálják, hogy ne vegyek primőr zöldséget.
az édeskömény viszont maradt, ezt bármikor meg tudnám enni. a másik jockernövényem a cukkini, igaz ezzel vannak azért fenntartásaim ilyenkor, de a banánnal, naranccsal is vannak.. és hát valamit mégiscsak kell enni: azt, ami jól esik.

nyár óta tervezem az édesköményes "receptem" megosztását, fotók készültek is, de a posztig nem jutottam el. pedig igazán egyszerű: az édesköményt félbe majd hajszálvékony szeletekre vágom (a torzsáját kivéve). így elvágom a rostokat - amiket különben macerás lenne rágni - mégis dekoraív szeleteket kapok. a zöldjét lazán aprítva keverem hozzá.
erre jön az öntet, szezonális gyümölcs. nyáron barackot tettem hozzá, turmixolva vagy kockázva, ősszel és amíg még volt finom, körtét. most már az sem az igazi, de az aszalt gyümölcsöket áztatva, turmixolva nagyon szeretem ilyenkor. sűrűn lekvárnak, hígabban pudingnak akár fűszerekkel, vagy a friss gyümölcsturmix téli változataiként.. és öntetként például édesköményre! :) a nagy kedvenc pedig a füge, szinte bármikor bármennyi jöhet, az édesköményt is azzal készítem mostanában.

saláta, édeskömény és banán

most, hogy egyre több a hazai gyümölcs, nem nagyon eszem már banánt, tulajdonképpen csak ha fagyit csinálok. de most ahogy álltam az édeskömény felett, milyen gyümölcsöt is tennék hozzá szívesen.. ez akadt a kezembe, és nem volt rossz választás.

egy kisebb édesköményhez hozzátépkedtem pár levél salátát, rászórtam a kömény zöldjét (jó sok volt) és csepegtettem rá egy kevés citromot. rákarikáztam 2 banánt - ennyihez mehetett volna nyugodtan több édeskömény és saláta is, de kevésbé zöldpártiaknak pont jó arány.

közben eszembe jutott, hogy keleti tanok szerint egy étkezés alatt minden alap íznek (édes, savanyú, sós, keserű) szerepelnie kell. véletlen egybeesés lenne, hogy ha az ember gyümölcsöt salátával eszik, ez is megvalósul (gyümölcsök: édes-savanyú, levelek: sós*-keserű)?

* a leveleket, zöldségeket egy idő után az ember önmagában sósnak érzi - a sóval is az ásványi agyagokat próbáljuk pótolni, ami a zöldfélékben tökéletes összetételben adott.

mai vacsorám..

leülni a földre egy nagy fej salátával és egy fél dinnyével.. mennyország! levélbe csomagolt kis falatkák, csöpögő dinnyelé: ott vagyok, ahol lennem kell.
nem tudom leírni, teljesen banális. élőnek érzem magam.

ettetek gyerekkorotokban meztelenül, kézzel-lábbal-harapdálva görögdinnyét a kertben? úgy hogy a lábujjatokig csorgott le a dinnyelé? na ez az.
tudjátok, milyen érzés évekig reménytelenül harcolni a manipulált, vegyszerezett, tisztított, finomított, ízesített, tartósított, sütött-főzőtt-szárított, csomagolt, szállított, tárolt (...) élelmiszerek ellen? és egy gondolattal eltörölni a háborút? na ez az.
elválaszthatatlan egységet érezni a természettel? hát ez az.

minden flanc és csicsa nélkül.. de annál nagyobb hálával.

dinnyesaláta

ehhez fűzök némi magyarázatot: nézegettem dr graham étrendmintáját, miheztartás és ötletmerítés végett. (a könyv címe 80/10/10, rövidítve 811. a böjti bejegyzésekben már említettem, de nem térek ki a részletekre, mert elég hosszadalmas lenne, és többen ismeritek is.. talán később, ha már lesznek gyakrolati tapasztalatok)
ám az egész könyv elolvasása után sem teljesen egyértelmű, hogy a zöld levél fogyasztás tulajdonképpen mit takar. mármint mennyiségileg. mert még engem is megdöbbentett, mennyire sokat.. kábé fél kiló zöld levelet naponta. ez mondjuk két nagy fej sajáta, vagy egy nagy zacskó spenót.

eddig azt gondoltam, a zöld szükségletemet kielégítik a reggeli turmixok. hát, eszerint körülbelül a negyedét. ha viszont a turmixban túl sok a zöld, kifejezetten pocsék íze lesz, akkora mennyiségű turmixot meg a fene akar meginni, amibe ennyi levél elfér.
az olajokat már rég kiebrudaltam a konyhából, és a 811 szerint az olajos magok mennyisége is olyan kevés, hogy a korábbi salátaönteteket nagyjából el is lehet felejteni.. de akkor mi legyen??!!
(azért ne kapjon senki a fejéhez, hogy fanatikus lettem.. a 811-et sem szándékozom birkamód követni, mindössze érdekel, működik-e. ehhez pedig nagyjából követni kell a kijelölt utat)

dr graham is használ gyömölcsöt a salátákban, így gondoltam, teszek egy próbát..
hát, mit mondjak. azt azért tényleg nem gondoltam volna, hogy a dinnye JOBB salátával, mint saláta nélkül! komolyan. két szelet dinnyével le is csúszott egy szép nagy fej sali.
a zsenge, roppanós, picit kesernyés saláta tökéletes párja az édes, lédús gyümölcsnek. mmm..
nem, nem kell lemondanom a gasztromániáról!!! :D

szélesmetélt spárgával, kókuszos curry öntettel

az utóbbi időben nem sok időm maradt a konyhában ténykedni, de született azért pár finomság, amit most végre közzéteszek. még pár nap, és belevágok egy újabb böjtbe, az elmúlt időszak ugyanis nem kifejezetten az egészség és tudatosság jegyében telt (ámde van egy diplomám)

a metélt ötlete Norkától származik, és talán a spagettinál is nagyobb sztár lett. mmm.. és valahogy elegánsabb is :)
1 zsenge cukkinit krumplihámozóval addig kopasztottam (4 oldalról), amíg el nem értem a magos részt. ezt félre szoktam tenni későbbre, és belekockázom vagy -turmixolom valamibe.

pár szál átlósan vágott spárgát tettem hozzá, ezt néha magában használom penneként.

öntet:
kókuszreszelék (talán 2-3 ek)
2 paradicsom
citromlé
curry
pici só
mazsola




a kókuszt megőröltem, hogy a krém telejesen homogén legyen (ugyanabban a mixeres aprítóban, amiben az egész krémet, szóval nem kellett sokat takarítani). hozzádobtam a hámozott, darabolt paradicsomokat, a curryt, pici citromot, sót, és összeturmixoltam. a mazsolát csak a végén forgattam bele, hogy még darabos maradjon. nem kell előre beáztatni, picit összeaprítva pár perc alatt megpuhul, és nem is árt, ha felszív egy kis levet, akkor áll jól össze a krém - kezdetben több kókuszt használtam, akkor eleve elég sűrű lesz. ma kicsit hígabbra sikerült, mert nem akartam nagyon zsírosra.

spagetti

a cukkiniről most nem zengek ódákat, a szezonja ugyan még várat magára, én megint rákaptam. kipróbáltam végre a Gittától kapott csíkosra hámozót, ezzel sokkal-sokkal jobb spagettit csináltam mint a legutóbb, ez valahogy spagettiszerűbb lett.. (pedig nem is szeretem a spagettit.. :) nade ez nem olyan vacak száraz izé)

eszembe sem jutottt meghámozni, ez egy gyönyörű, színes olasz tészta! :)

az öntet:
egy nagy sárga paprika
egy kicsi paradicsom
(sót ebbe sem tettem, lehet vele próbálkozni, de nekem nem kellett)



Anna narancsos paprikás öntetét szerettem volna kipróbálni már napok óta.. de valahogy sosem vitt rá a lélek hogy gyümölcsöt tegyek a zöldségbe, nem tudom miért. (na persze a paprika is gyümöcs, na meg a paradicsom is az.. sőt, szerintem a cukkini is de ezt most hagyjuk) azért előbb-utóbb az is sorra kerül.
a tetejére szórtam még olivabogyót, feldogba az édeskés szószt.

édeskömény saláta avokádóval

édeskömény salátával készültem a potluckra, meg is vettem a köményeket, de elmenni már nem jutott időm. megmaradt a csomó kömény, és szinte véletlenül született egy új recept, ami talám még jobb is mint az előző.. :)
időnek még mindig szűkében vagyok, a fotó is csak úgy sebtiben kattant el.. de előbb utóbb majd a művészkedésre is futja

hozzávalók:
1 nagyobb édeskömény gumó
1 kisebb puha avokádó
sok-sok-sok friss aprított kakukkfű
zellerszár (opcionális)
sok citromlé
só
esetleg pár csepp méz

az édesköményt tisztítás után félbe- a torzsáját pedig kivágtam, majd hosszában félujjnyi csíkokra, keresztben pedig vékony szeletekre vágtam (így apró vékony négyszögletes szeletkéket kaptam, ez a képen nem látszik olyan jól). alaposan meglocsoltam citrommal, rászórtam a felaprított zöldjét és a kakukkfüvet, megsóztam. zellerszárat is vágtam hozzá, de ennek most nem volt nagy jelentősége. rákanalaztam az avokádót és jól összekevertem, így az avokádó öntetfunkciót is kapott. pici méz is feldobja, de ez is elhagyható.

édeskömény saláta

ez a saláta megint magos öntettel készült (bár kevéssel) de így nálam kitesz egy főétkezést. az édesköményt nemrég fedeztem fel, és rögtön felvettem a repertoárba. friss, roppanós és lágy, finom aromája van.

hozzávalók:
1 kisebb édesköménygumó
1-2 nagyobb zellerszár
2 kk tahina
citrom
só
víz

az édesköményt megtisztítottam, levágtam a szárát és kivágtam a torzsáját. a zöldjét apróra vágtam és félre tettem, a gumót pedig nagyobb kockákra vágtam. rávagdostam a zellert is, ennél kicsit kevesebbet, de nagyon jól ment hozzá, legközelebb legalább 2 nagy szárat belevágok. meglocsoltam citromlével, és összekevertem a félretett zölddel (keveset meghagytam a tetejére dísznek). a tahinát összekevertem pár csepp citrommal és annyi vízzel hogy híg krém állagú legyen. tálalni lehet külön-külön vagy összekeverve is.

töltött paprika

inkább nem is kommentálom.. ki kell próbálni!
a krém alap ötlete Gittától származik, emlékezetből és kicsit átalakítva, minimalizmusomnak megfelelően :)

hozzávalók:
1 vastag húsú paprika felkockázva
és nagyjából ugyananyi áztatott dió (amennyire sebtiben lehetett, leszedegettem a barna héját)
citromlé
pici só

összeturmixoltam és egy másik paprikába töltöttem a krémet. a színekkel lehet variálni, nagyon mutatós, és mondanom sem kell menniyre finom, bár nagyobb mennyiségben inkább paprikaszezonban érdemes csinálni :)

brokkoli paradicsommártásban

a paradicsom nem éppen szezonális, de néha én is elcsábulok. a brokkoli ilyenkor az egyik kedvencem, de őszintén szólva nem sokat variálom és most valami újat akartam alkotni. sikerült, beveszem a repertoárba :)

a paradicsommártás:
3 paradicsom meghámozva
5 fél beáztatott aszalt paradicsom
pici gerezd olajban áztatott fokhagyma (elhagyható)
pici só
pici méz (elhagyható)
fűszerek (bazsalikom, oregano)

a mártást krémesre turmixoltam és összekevertem a megpucolt, apróra vágott brokkolival.

saláták

beleestem abba a hibába hogy mindenféle ételkölteményeket meg édességeket pakolok ide és az egyszerű - persze talán nem túl érdekes - hétköznapok rejtve maradnak..

az efféle saláták például:
fél fej lollo saláta
napraforgócsíra
mézes tahina öntet

a tegnapi salátámba brokkoli szára is került, máskor uborka, cukkini, zellezszár, lila lollo vagy tölgylevél saláta, petrezselyem.. ami épp van itthon. öntetnek néha csak pár csepp citromlevet, pici sót, ritkán tök- vagy lenmagolajat használok.

avokádós uborkasaláta

kép nélkül mert nem valami fotogén.. de annál finomabb. most ő a sztár!

hozzávalók:
egy közepes uborka
egy avokádó
cirtomlé
só

az uborkát lereszeltem (lehet kicsi vagy nagylyukú reszelőn is) rákanalaztam az avokádót. megsóztam, rácsavartam majdnem egy fél citrom levét.. és ennyi. valószínűleg turmixolva, krémnek sem lenne rossz.

cukkinipalacsinta no2

ugyanaz a tészta feltekerés előtt avokádóval, aszalt paradicsommal megrakva. pici citromlé és só került még rá. legközelebb natúr tésztát gyártok - bár most sem dominál benne a masala de ha semleges, jobban variálható.. nem mindegy mert egyszerre praktikus legalább ekkora adagot készíteni és elraktározni. a végeredmény reményeim szerint valami hasonló lesz mint a valódi palacsinta: édessel, sóssal, bármivel lehet tölteni vagy pitaféleként használni.
az aszalással kapcsoltaban pedig nem árt tudni, a szervezetnek sokkal könnyebb dolga van az eredeti állapotú étkekkel ezért érdemes az aszalt ínyencségeket csak kiegészítésként enni.. a legutóbbi 3 palacsinta például érezhetően nehezebb ebédnek bizonyult egy salátánál.

indiai cukkinipalacsinta

nem tudom az indiai jelzőhöz mit szólnának indiában, de ha nem is autentikus azért van benne valami india (egy kevés eredeti, indiából kapott garam masala biztosan).
a sós aszalt palacsintalap első próbálkozás és talán csiszolgatom még egy kicsit, de alapjában véve jó lett. hajszálvékony, könnyű, mutatós. ki fogom próbálni álánátúr és más fűszerezéssel is..

hozzávalók:
kb 0.5 kg cukkini
3 ek olivaolaj
1.5 ek citromlé
csipet garam masala
1 tk só
5 ek lenmag őrölve

ezeket a lenmagliszt kivételével összeturmixoltam (a cukkinit nem hámoztam le, sőt egy adag cukkinirizsből maradt héjat is beletettem ugyanis sajnálom kidobni. és nemcsak spórolásiból: a zöldekben rengeteg jó dolog van, ma már a sárgarépa és a zeller levelét is felhasználom). masalából több is mehet, én nem szeretem a csípőset ezért voltam vele óvatos. a végén adtam hozzá a lenmagot, ettől szépen besűrűsödött a massza. tapadásmentes lapra terítettem és megaszaltam, ez az adag két tálcára elég.

a töltelék abszolút hasraütéses és 'lássuk mi van a hűtőben' alapon készült, ennek ellenére jó lett. egy indiai étteremben ettem egyszer egy sós-édes-fűszeres töltött krumplit, azóta emlegetem és valami ahhoz hasonlót szerettem volna kreálni. volt benne kesudió, kandírozott gyümölcsök és talán római kömény (és gondolom más is.. de nem sikerült kideríteni)

4 közepes csicsóka
egy marék kesudió
3-4 tk tahina (szezámkrém)
só
1-2 tk római kömény
csipet fahéj
pár csepp citromlé
egy marék mazsola

a csicsókát meghámoztam, összeturmixoltam a kesudióval. ízesítettem a tahinával és a többivel - kóstolgatva, a pontos mennyiségeket a fene tudja. alaposan összeturmixoltam az egészet és a végén hozzáadtam a mazsolát. ezutóbbit érdemes előre beáztatni vagy hagyni a krémben állni hogy megpuhuljon.

a lapokat 4felé vágtam, (2 db 31x36-os lapom lett) a krém a felére tehát 2 palacsintára volt elég. érdemes úgy töteni hogy a kölső réteg duplán maradjon, így nem ázik el a "tészta" és nem esik szét. érdemes egy félórát pihentetni hogy megpuhuljon, összeálljon.

brokkoli és tökmagolaj..

az előző két bejegyzés után elindultam valami ebédet készíteni, és annyira jó lett hogy fel kell tennem ezt is.. meg aztán azért is, mert a brokkoli nagyon finom és nagyon egészséges, de nyersen eddig csak a magszószos verzió ment, és mostanában kicsit sok magot eszem így ki kellett találni valami mást. az olajnak sem vagyok nagy barátja (tulajdonképpen a magokat használom helyette, tekintetbe vége a táplálékok eredeti állapotát és azt hogy talán így mégis kevesebb zsiradékot veszek magamhoz. ez végül mégsincs így, mert rengeteg olajos magot eszem) az olajjal most azért tettem kivételt, mert kaptam egy üveg saját készítésű tökmagolajat az unokatesómtól (köszi Dani!). nagyon erős illata és aromája van, így egészen kevés is elég belőle..

hozzávalók:
brokkoli
cukkini (elhagyható)
kevés áztatott dió (ezt perverz módon képes vagyok megpuceválni a vékony barna héjától is ami rengeteg időt vesz igénybe de nagyon finom!!!)
szójaszósz vagy só
tökmagolaj

a brokkolit apró darabokra vágtam. az egészen vastag szárát is bele szoktam tenni - karalábé íze van, komolyan! - vékonyan meghámozva. a cukkinit kis kockákra vágtam, és szórtam rá egy picike apróra tört diót (tökmaggal, napraforgómaggal is finom). végül megöntöztem egy pici tökmagolajjal. aki nem bánja mehet rá több is, én ehelyett egy kevés szójaszószt tettem még hozzá. nem kevertem össze előre, így hol a szójaszósos, hol a tökmagolajos íz volt erősebb.

petrezselymes karfiol, fokhagymás mártás

ez is a potluckra készült és rég készülök már feltenni, de eddig nem sikerült használható fotót csinálnom. ez is épp elmegy de ki tudja mikor lesz legközelebb időm..

szóval:
egy fej karfiol
két csokor petrezselyem

a mártás:
kesudió
víz
olajban áztatott fokhagyma (kábé két-három hónapja ázik. lassan elmegy a csípőssége és a sült fokhagymához lesz hasonló. lehet nyerset is használni, de én nem bírom)
só

a karfiolt kicsi rózsákra szedtem, a szárát is nyugodtam bele lehet vagdosni. összekevertem az apróra vágott petrezselyemmel. magában is finom, de jóljön hozzá még valami krémes: kesudiót összeturmixoltam egy kis vízzel, sóval és két gerezd fokhagymával.

brokkoli fehér mártásban

az ígért nagysikerű újra az étlapra került. kicsit más mártással, így most kettőt is leírhatok. a brokkoli elkészítésének leírásától nem fog elkopni a billentyűzetem: feldaraboltam (szárával együtt)

a múltheti mártás kendermajonéz volt:
kendermagból
vízzel
sok citromlével
mézzel
sóval összemixelve

a mai kesumártás pedig:
nagy marék kesudióból
egy közepes gerezd olajban áztatott fokhagymával
vízzel
kevés sóval készült

a második talán még jobb lett mint az előző, arra pedig csak buzdítnai tudok mindenkit hogy kóstolja meg a brokklit nyersen, nem is értem eddig miért főztem meg..

paradicsomszósz, hajdina

ez a szósz pontosan olyan lett mint a főtt paradicsomszósz. csíráztatott hajdinát tettem bele, de bármi mással is mehetne.

hozzávalók:
3 fél aszalt paradicsom vízbe áztatva
2 fél aszalt paradicsom (olajban)
3 piros paradicsom
1 sárga paradicsom
oregano, bazsalikom, csöpp méz

a beáztatott és az olajos paradicsomokat kicsit kinyomkodtam és összeturmixoltam a többivel. ízesítettem fűszerekkel és egy pici mézzel hogy ne legyen olyan savanyú. egy pici olajban áztatott fokhagyma még mehetett volna bele, de az most nem volt kéznél.

cukkinispagetti

az inspiráció gittától jött - a nyershullám okáról kicsit később.. de ez a "spagetti" ok nélkül is megállja a helyét. a tésztafélék sosem tartoztak a kedvenceim közé, a nyes cukkinit viszont mindigis szerettem.

hozzávalók:
2 kicsi cukkini
mandula és fenyőmag
aszalt paradicsom

a cukkinit megpucoltam és - csíkosan-hámozó-csodakütyü hiányában - vékony szeleteket vágtam a széléből, amit csíkokra vágtam. a magos belseje így megmaradt, amit összeturmixoltam kb 3 kiskanálnyi finomra darált mandulával és egy kicsi fenyőmaggal: ebből lett a szósz. a só nem véletlenül maradt ki, egyszerűen nem hiányzott. az aszalt paradicsom különben is sós egy picit, most olajos-fűszerest használtam.