sárgarépaleves gyömbérrel, korianderrel

a répa igazán sokoldalú zöldség. mindig meglep, milyen sokféle és különleges levesek lesznek belőle. egyéb fogásokról nem is beszélve, de ez a terep még felfedezésre vár.. pedig azon túl hogy milyen olcsó és egészséges a répa, méltán kerülhetne a gasztronómia bűvkörébe, mégis mintha csúnyán háttérbe lenne szorítva. ráadásul ilyenkor nyáron fokozottan jól jön a napozók bőrének is a bétakarotin, télen meg mondanom sem kell..
a fotózással most kivételesen nem szórakoztam, és nem is azért mert nem különösképpen a szépségéről híres ez a leves, de pont ugyanúgy néz ki mint a legutóbbi répalevesem. az íze viszont teljesen más, frissebb és nyáribb.. mmm ez most nagyon jól sikerült :)
és nem voltam hajlandó melegen enni ebben a forróságban, ilyenkor kész terrorakció egy meleg leves.. a folyadékpótlás viszont nagyon jól jön. tehát mint gyakran máskor, szobahőmérsékleten ettem, amivel nem is értem, mi kifogása van mindenkinek..

tehát hozzávalók:
sárgarépa
forrásvíz
friss gyömbér
koriandermag
só
frissen reszelt szerecsendió

a répát vékonyra karikáztam és pár percig főztem, épp hogy megpuhuljon kicsit. közben sóztam és hozátettem a mozsárban megtört koriandermagot és gyömbért (utóbbiból fél ujjpercnyi darabkát szeleteltem szálirányra merőlegesen vékony karikákra, majd mozsárban összenyomkodtam. reszeléssel nem szeretek vacakolni, ráadásul úgy megmaradnak az erős, hosszú szálacskák.) végül jött a turmixgép és a szerecsendió.

sárgarépaleves provanszi fűszerekkel

a krémlevesőrület nálam a sárgarépával kezdődött pár évvel ezelőtt. sokáig csak az egyszerű leveskockás verzió készült, aztán jött a gyömbéres, a koriandermagos és legutóbb a provanszi. ma ez utóbbi győzött.
így készült:
a sárgarépát vékonyan felkarikáztam (minél vékonyabb/apróbb darabokban van a zöldség, annál rövidebb a főzési idő. általában nem főzök semmit 5 percnél tovább, de a répa lassabban fő, és minél keményebb marad, annál kevésbé lesz belőle homogén krém. a reszelésre is gondoltam már, de molyol vele a fene, meg a reszelőt is mosogatni kellene.. szóval egyszerűen hajszálvékonyra karikázom.) forrásvízzel és egy kis gerezd zúzott fokhagymával feltettem főni, sóztam, fűszereztem friss kakukkfűvel, majorannával, rozmaringgal (máskor provanszi fűszerkeverékkel). turmixoltam és szójatejjel krémesítettem, ezutóbbi helyettesíthető növényi tejszínnel is.
kevés krumplival - mint a többi krémleves is - tartalmasabb és krémesebb, de én általában kihagyom.

spenót-brokkoli leves

ez a mármár bizarrul zöld leves is szerepel a kedvencek listáján. ennél általában sokkal erősebb zöld, de most kicsit több volt a brokkoli, kevesebb a spenót, ezért kicsit halovány lett.

hozzávalók:
kb fele fele brokkoli és spenót
1 gerezd fokhagyma
annyi forrásvíz, amiennyi éppen ellepi
só
frissen reszelt szerecsendió

a brokkolit feldaraboltam, feltettem főni sóval és a megpucolt, felszeletelt fokhagymával. közben megmostam a spenótot, azt is rádobtam, átkevertem és már el is zártam a gázt. a krémleveseket még rövidebb ideig főzöm mint a töbi ételt, épp csak annyira hogy könnyebben vigye a turmixgép. érdemes egészen apróra/vékony szeletekre darabolni a zöldségeket, az tovább rövidíti a főzési időt. a szerecsendiót a végén szoktam hozzáreszelni, ezt most kifelejtettem, de így is jó volt. brokkoli helyett szoktam cukkinivel is készíteni.

tárkonyos zöldbableves

levesdömping van. ma egy nagy adag zöldbab került feldolgozásra (végre, mert már napok óta várt rá) savanykásan, nyáriasan.

hozzávalók:
sok sok zöldbab
só, tárkony, zabtejszín és egy pici citromlé, ízlés szerint.

a zöldbabot pár perc alatt megfőztem, közben hozzáadtam a sót és a tárkonyt. végül zabtejszínnel krémesítettem, és kis citromot adtam hozzá.

brokkolikrémleves

levesrajongó vagyok, pontosabban fogalmazva zöldségkrémleves-fan. a brokkoli is nagy kedvenc, ennek egyenes következménye a brokkolikrémleves. rendszeres látogatónk.

így készült:
a brokkolit szárastul feldaraboltam és pár perc alatt megfőztem annyi vízben amennyi ellepte. só és a végén frissen reszelt szerecsendió került még bele, plussz egy kis szójatej hogy krémesebb legyen. ezután jött a mixer, és kész. (még egy dolog amit imádok a krémlevesekben, hogy átlag 15 perc alatt készülök el velük a zöldségek pucolását-felaprítását is beleszámolva)

bizonyára sokakat kétségekkel tölt el, hogy a leveseket sem a szokásos "párolj olajon hagymát" metódussal indítom, sőt a zöldségeket sem párolom. ez egyszerűen azért van, mert szeretem érezni a zöldségek és fűszerek tiszta ízét (és mellesleg sem a hagymáért, sem az olajért nem rajongok), ettől a hagyományos indítástól meg kicsit mindennek ugyanolyan íze van. ezen kívül így nagyjából negyedannyi macerával és elkészítési idővel kell számoljak. nem mintha bajom lenne a konyhában molyolással, de a fölösleges dolgokat szeretem elhagyni. nem utolsósorban pedig egészségesebb is a kevesebb olaj és főzési idő.

fehérrépaleves

a fehérrépaleves ötlete chili és vaniliától származik, némiképp átalakítva. többször készítettem már, favorit.

a felkarikázott fehérrépát és a felkockázott almát a levesporral addig főztem, amíg a fehérrépa turmixolható keménységűre puhult (kb 5 perc). ezután jött a mixer a szerecsendió és a szójatej és már készem is voltam.

hozzávalók:
3 nagyobb szál fehérrépa
1 alma
1 kk bio levespor vagy bio zöldségleveskocka
frissen reszelt szerecsendió
1-2 dl szójatej
(az elején lehet hozzá krumplit is tenni, akkor krémesebb és sűrűbb, de én jobban szeretem könnyebben)

zöldséges azukibableves

ez a leves ma estebédre készült, könnyű és mégis laktató. az azukibab nemrég debütált nálam - viszonylag kevés hüvelyesfélét eszem, amin változtatni akartam, lévén hogy kb 4 éve nem eszem húst és szinte semmi tojást és tejterméket. tuti befutó, mert egyrészt nagyon egyszerűen kombinálhatónak tűnik, másrészt nagyon finom. (ezen kívül állítólag rengeteg jó tulajdonsággal rendelkezik, és mint remek fehérjeforrás, frissen szedett biozöldségekkel kombinálva ideális vacsora)

a beáztatott babot kevés vízben felforraltam, majd leszűrve újra felöntöttem forrásvízzel és kicsit több mint félórát főztem, só nélkül (a babfélék így hamarabb megfőnek). amikor már puha volt a bab, hozzáadtam a zöldségeket, a sót és pár percig főztem. 5-10 percnél sosem főzöm tovább a zöldségeket, így nem veszítenek olyan sok tápanyagot és az ízük, állaguk is élvezhetőbb mint szanaszét főzött társaiké. a kész leves tetejét friss, apróra vágott petrezselyemmel szórtam meg és tálaláskor yofut adtam hozzá (a soyade a kedvencem, krémesebb és egészen tejfölszerű), de kedvesem például anélkül jobban szereti.

hozzávalók:
2 marék azukibab beáztatva
egy nagy tál zöldség: zöldbab, sárgarépa, fehérrépa, brokkoli
forrásvíz
só
friss petrezselyemzöld
(yofu)