almás pite

ő az abszolút kedvenc. azt szeretem benne a legjobban, hogy bár teljes értékű étekké reformálódott az évek során és még könnyű is, ez mit sem vont le gasztronómiai értékéből. annyira nem, hogy már több megrögzött amláspite-utálót sikerült meghatni vele.

a tészta:
kb 400 gr teljes tönkölyliszt
50 gr bio margarin
csipet só
a reszelt alma kinyomkodott leve + egy kis víz

a töltelék:
kb 1 kg hámozott, reszelt alma (a legjobb savanykás nyári almából)
kb 10dkg dió durvára törve

a tetejére: kevés barna cukor vízzel elkeverve

megpucoltam és lereszeltem az almát, hagytam hogy levet engedjen. közben a lisztet a sóval és a hideg margarinnal gyorsan összemorzsoltam és eltettem a hűtőbe. kicsit kinyomkodtam az almát és a levével meg egy kevés vízzel összegyúrtam a tésztát - gyorsan hogy ne melegedjen fel, aztán visszatettem a hűtőbe. mozsárban összetörtem a diót, előmelegítettem a sütőt és kibéleltem egy tepsit sütőpapírral. a tészta egyik felét kinyújtottam, rápakoltam az almát, megszórtam a dióval és beborítottam a másik fele tésztával. villával megszurkáltam és ment is a sütőbe. 150-180 fokon sült. félkészen kentem a tetejére egy kis cukros vizet (tojás helyett hogy szép fénye legyen).

tiramisu!!!

kezdjük ott, hogy amikor elkezdtem a tej és tojás nemevést azt azért leszögeztem, a tiramisu kivételt képez. persze nem akármiféle tiramisu, mert -ahogy a legtöbb dologban- ebben is elég kritikus vagyok. mindezek után is azt kell mondjam: ez brutálisan finom lett! és meglepően tiramisuízű.. tej és tojás nélkül (majdnem)!
az ötlet siccikétől ered, és bár régóta készülök a mascarpone és a tojás elleni merényletre, ez megadta a végső lökést. köszönet érte! és nem utolsósorban azért is, mert ez a verzió milliószor lájtosabb is mint az eredeti :)

krém:
fél liter natúr szójatej
1 ek fehér liszt
2 ek kukoricakeményítő
szójatejszín
rizsszirup, méz (vagy hasonló)
vaniliakivonat*

a szójatejet a liszttel, a keményítővel és a vaniliakivonattal sűrű puding állagúra főztem. a rizsszirupot még főzés közben tettem bele, aztán még egy kis mézet** a végén, amikor már kihűlt. a szójatejszín is a végére maradt, miután a hűlő krémet kóstolgatva megállapítottam hogy pudingnak nagyon finom.. de a tiramisuhoz nem sok köze van (még jobb lett volna habosan beletenni, de felverhető növényi tejszín még nem akadt az utamba). ettől sokkal krémesebb lett és még mindig fényévekkel lájtosabb a mascarpone+tojásnál. egy maradék féldoboznyi került bele, de elbírna 200milit is. nem csináltam túl édesre a krémet, a piskóta úgyis lök még egyet a cukorszinten. nem akartam teljesen elszállni reformosítás téren, így a kávé, a kakaó és bizony a bolti (jól bevált manner) piskóta is maradt - ami persze nem volt tojásmentes, de ezügyben még nem zártam le a kísérletezést.
szóval lefőztem egy nagy adag kávét és jött a mártogatás, rétegelés. a tetejére holland kakaópor került, aztán irány a hűtű.. az egynapos pihenést persze a fele se érte meg.
és itt megragadom az alkalmat hogy megjegyezzem, reformokoskodás ide vagy oda, nem vagyok ellene néha egy kis csokinak, kakaónak vagy kávénak. a dolog lényege nem a teljes megvonás hanem az egyensúly megtalálása és a túlzások kerülése.. és hát néha még az sem sikerül, na bumm. próbálkozom.

*vaniliakivonat chili és vanilia tippje után szabadon: 4-5 vaniliarúd jó ideje egy kis barna csatösüveg vodkában pihen a spájzomban. általában egy kiskanálnyit használok belőle per süti. (eléggé gazdaságos)

**egy: a mézet nem ajánlott sütni-főzni, sőt forró teába tenni sem, mert - ugyan a tudományos magyarázatot most nem tudom idézni - de több forrásból megerősített tényként kezelem hogy az egészségre káros anyagok keletkeznek benne ilyenkor. ezért csak olyan édességekhez használom, ahol a végén, langyos állapotban tudom hozzákevezni (pl pudingok krémek). kettő: a tiramisut két okból sem csinálnám csak mézzel. az egyik hogy túl karakteresen mézízű lenne, a másik hogy ha a végén teszem a krémhez, túlzotan felhigítaná.

mákos-almás köleskrém

a mai reggeli osztatlan sikert aratott, szerintem desszertnek is simán elmegy.
a mák-köles kombinációt siccikétől lestem el, aztán - szokás szerint - ahogy jött és ami éppen volt itthon, az került hozzá. eredetileg kicsi mézet is tettem volna rá a végén - amit, mivel hevíteni nem ajánlott, mindig utólag adok az ételekhez - de mostanában valahogy bőven elég édesnek bizonyulnak a kásáink egy kevés almával vagy aszalt gyümölccsel, így a méz kimaradt.

így készült:
a kölest megmostam, feltettem főni. közben meghámoztam, felkockáztam az almát és a köleshez dobtam. még nem főtte el az összes vizet, amikor összeturmixoltam, a finomra darált mákkal és lenmaggal együtt. ezután jött a mazsola és pár perc pihenő, hogy az is megpuhuljon és összeérjen az egész.
a tetejére aszaltszilvakrém került, amit egyszer sos-szilvásderejetöltelékként ötlöttem ki, szilvalekvár híján. azóta szinte mindig van itthon..
az aszalt szilvát - ha lehet minél puhábbat és vegyszermenteset - beáztatom vízbe és leturmixolom. meglepően sok vizet vesz fel, de lehet fokozatosan adagolni, amíg a megfelelő állagot el nem éri.

hozzávalók:
1 kis bögre köles
forrásvíz
2 alma
1 kis bögre mák
1 ek lenmag
nagy marék mazsola
a tetejére:
aszalt szilva

mandulás golyócskák

hasonló kis golyócskákat rengeteg verzióban készítettem már, abból kiindulva hogy imádtam a marcipánt, de amióta kevesebb cukrosat eszem, ehetetlenül édesnek tűnik.. és miért is ne lehetne házilag, egészségesebb marcipánt készíteni? tehát egyszerűen krémesre daráltam a mandulát datojával vagy valami más aszalt gyümölccsel, esetleg fűszerekkel és golyókat gyúrtam belőle. nagyon finom így is, de vigyázni kell vele mert nagyon eteti magát és lévén a nagyrésze mandula, elég tömény. ezért kevertem most prézlivel, de a történetnek még nincs vége..

hozzávalók:
200 gr mandula
100 gr bio teljesőrlésű zsemlemorzsa
7 szem bio aszalt sárgabarack teljesen más ízű és sokkal édesebb, mint nem bio testvére!
1 kk őrölt kardamommag
esetleg juharszirup vagy méz

a megpucolt mandulát finomra daráltam majd először a sárgabarackkal, majd a többi hozzávalóval gyúrható, de nem túl lágy krémmé mixelem (a barack és a mandula olaja nekem elég volt - édességszempontból is - de ha nem áll össze, kevés juharsziruppal vagy mézzel lehet lazítani). ezután már csak a golyókat kellett megcsinálni, ami egy picit pepecs dolog.