sületlen ünnepek

szegény blogom még mindig a kispolcon várja, hogy elővegyem egyszer. minden időm, energiám a sületlenségekre fordítom, lassan nonstop a konyhában kavarok. sooooksoksoksok feladat és ötlet vár megvalósításra, csiszolgatásra, és rendelések elkészítésre.
így aztán blogkompatibilis recepttel megint nem, vagyis csak közvetve szolgálhatok: kreáltam egy fügepudingot, és a lányok is előrukkoltak 1-1 ünnepi recepttel, amit megtalálhattok a sületlenségek blogján.

ezen túl kb semmi mást nem készítek, ami nem azt jelenti, hogy desszerten élek, sőt: a hétköznapi ételek nagyon leegyszerűsödtek, nagyon ritkán kutyulok már valami "ételt" is. a reggeli zöld turmix után általában magukban, feldolgozás, ízesítés nélkül élvezem a gyömülcsök, levelek, zöldségek ízét. ez nyáron és ősszel még nagyon könnyen ment, itt volt a rengeteg szezonális gyümölcs és zőccség, főleg azon éltem rengeteg zölddel, salátával. de most télen kicsit gondban vagyok, ezen az éghajlaton nem sok ehető terem ilyenkor ami igazán jól is esne nyersen.. és főleg estefelé hiányzik valami. próbálkozom már néha a kenyérrel is, de az sem az igazi, keresem az utat.

az aszalt gyümölcsök siettek a segítségemre: magukban ugyan szárazak, áztatva meg leginkább a meztelencsiga jut róluk eszembe, hígabbra turmixolva viszont a friss turmixok téli változatai lehetnek. és érdekes módon (vagy nem is) szinte melengető hatásúak. a sűrűbb, esetleg fűszerezett változataik pedig desszertnek is elmennek, ebből született a fenti recept is.

áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok!

készülődés

változatlanul sok-sok tennivalónk van a sületlenségekkel, és a karácsony is egyre közeledik. nagyon élvezem a készülődést, és az ünnepi ötletek is csak jönnek-jönnek.. elkészültek az első bejglik, alakulóban a mézes és a szaloncukor. közben új bonbonvariációk is születtek, csináltam egy főszeres-répás, és egy csipkebogyós bonbont, és igen, azt hiszem nagyonis meg vagyok velük elégedve :D

a csipkésből pici levélformákat készítettem, ezt vittem kóstolóba, a tálka közepén pedig a répás bonbon látszik.
hogy végre valami sósat is készítsek, kétféle sósmandulás finomságot is kipróbáltam. az egyiket szójaszósszal, a másikat olasz fűszerekkel aszaltam meg, megérte a próbát!

recepteket egyelőre nem teszek közzé, de az összetevőket megtaláljátok a blogunkon, az árakkal együtt, ha kedvet kaptok a vásárlásra. hamarosan a bioboltok pultjaiba is kikerülnek a sületlenségek!
aztán igyekszem valami recepttel is előrukkolni végre.

sületlenségek

 




hogy nem blogolok az utóbbi időben, nem jelenti azt, hogy tétlen vagyok a konyhában.
norkával és pannival úgy döntöttünk, a konyháinkban készülő finomságokat másokkal is szeretnénk megosztani, és belefogtunk egy kis vállalkozásba. elindítottunk egy blogot is, ami még alakulóban van, de folyamatosan tesszük fel rá az infókat, és igyekszünk majd a termékeinken kívül mindenféle hasznos dolgot is összegyűjteni itt.
egyelőre eltarthatóbb desszerteket, édességeket készítünk, amiket bioboltokban és kávézókban, teázókban tervezünk forgalmazni. rendelésre friss tortákat és más nyers ételeket is készítünk, karácsonyra pedig szanolcukorral és fára is akasztható ünnepi sületlenségekkel készülünk majd. sós krékerek is jönnek, de rá kellett jönnünk, a sok sok ötlettől a megvalósításig (a kipróbált, sokszor végigkóstolt és tökéletesített finomságokig) hosszú út vezet.

egyelőre kétféle (nyers) linzert készítettem, az egyik mogyorós-kakaós a másik szilvalekváros. a felső képen pedig a már többször kipróbált mogyorós trüffel, ez is bekerült a repertoárba.

lehetőleg hazai alapanyagokkal dolgozunk, és igyekszünk helyi termelőktől vásárolni, vegyszermentes, bio terményeket használni. elkészítés közben pedig nemcsak a hőkezelésre (max 41º) és a jó minőségre figyelünk oda, hanem arra is, hogy szeretettel, jó energiákkal töltődjön, amit csinálunk, ne váljon "ipari" termékké.

életjel

ha egyszer valmai beindul..! rengeteg teendőm van mostanában, részben kajaügyek is, nemsokára jönnek a képek és a többi.

Gitta, köszönöm a díjat! nem fogom továbbítani, megmondom miért. kicsit olyanok ezek a díjak, mint a továbbküldős levelek, az ember sarokbaszorítva érzi magát tűlük. nem szeretem az ilyen helyzeteket, az olyasmiket amik kényszerítik az embert valamire, vagy félelmet, rossz érzéseket keltenek.

panninak, norkának, edinának, gittának, klárinak, annak, szaffinának, nahirának és neked, aki most olvasol, egy egyszerű dolgot szeretnék adni:   IGEN

mindannyian vándorok vagyunk. áldás legyen veletek az úton!

nem minden nap habos torta.. vagy mégis?

 nem, csalok. hiába egészségesebbek ezek a desszertek, nem árt mértéket tartani. sok zsiradékot tartalmaznak, ami nemcsak az alakunknak, de az egészségünknek is árt, ráadásul a magok és édes gyümölcsök (pláne friss gyümölcsök) együtt az emésztőrendszert is megdolgoztatják.

itt azért uralkodtak el mostanság a desszertek, mert - nagy örömömre - egyre többször jönnek "megrendelések". most egy családi vendégségre készültem ezekkel a tortákkal és kakaóbabos trüffelekkel.
a legutóbbi körtetortán elég sokat változtattam, egyrészt most mandulás-datolyás kosarakba került, másrészt a krémből kihagytam a gyömbért. ezen kívül nagyon figyeltem, hogy a körték elég érettek és puhák legyenek, mert a krém csak akkor lesz homogén, és elég édes. a kosárkák közepébe rejtett körtedarabkáknak is szinte olyan puhának kell lenni, mint a krém!




és kivételesen nem felejtettem el mérni..


alap 9 kosárkához:
1 csésze (2 dl) áztatott, hámozott majd teljesen kiszárított mandula
1 csésze magozott, darabolt datolya
pici só (elhagyható)


krém:
1 csésze kesudió
2 csésze érett, hámozott, felkockázott körte
2-3 ek kókuszolaj (ettől hűtőben megszilárdul a krém, de el is hagyható)
(a citromlét kifelejtettem, pedig terveztem bele.. de utólag nem hiányzott)

+ kb 1 csésze körte a kosárkák belsejébe

mivel a mixerem megint feladta a harcot, turmixgépben csináltam mindent. csodák csodája, remekül működött! először a mandulát daráltam finomra pulzáló módban, majd hozzáadtam a datolyát is, és addig aprítottam - az edény faláról időnként lekanalazva a cuccot - amíg gyúrható, de még könnyen szátmálló állagot értem el.
a krém hozzávalóit egyszerűen összeturmixoltam, teljesen homogénre. ez az adag kicsit több mint ami a kosárkákba fér, pont elég lett volna, ha a közepükből kihagyom a körtedarabokat. de nem érdemes kihagyni, mert jó kontrasztja a gazdag krémnek, és kicsit könnyebbé is teszi a desszertet. (a maradék krémet betettem a fagyasztóba 2 kis muffinformában)

* megjegyzés: csak a vacsorán teszteltem, de elégedett voltam az eredménnyel (és a vendégek is): a 2:1 gyümölcs:kesu arány + extra gyümölcs pont elég könnyű lett, mégis krémes és visszafogottan édes, amihez jól passzolt az édesebb alap.

szedres kosárka no2

hétvégén edináéknál jártam balatonon. egy maroknyi kedves ember, zöldebbnél zöldebb levek, rengeteg friss, helyi gyümölcs, zöldségek a kertből, jó beszélgetések, és persze az elmaradhatatlan: nyers édességek. málnás kosárkák is készültek, az eredeti tervtől persze megint eltérve, de ezt senki sem bánta. gondoltam, elkészítem újból a fotózás kedvéért, de a végeredmény megint más lett..
a málnás krémen könnyíteni szerettem volna egy kicsit, így a kesu-málna-kakaóvaj helyett először egy gyümölcsréteget csináltam, erre jött a szerdes kesukrém. a körtés gyömbéres kosárkák készítésekor megmaradt pár alapom, ezt használtam fel most.
összességében talán kicsit dominált a savanyú íz, ezért a bogyós desszertekhez inkább datolyás alapot fogok használni, a határozottabb mazsolás-kakaósat meghagyom a simább, lágyabb krémekhez.


 







alsó réteg:
az átpasszírozott szedret utifű maghéjjal kevertem el - 4 kosárkához kb 1-1.5 dl szederpép, 3 tk utifű maggal. (igen, ez nem egy hatalmas adag, de nem kell belőle sokat enni, másrészt az ilyesmi nem szeret sokáig a hűtőben állni, 1-2 nap után elszíneződik, bőrösödik a krém, frissen jó igazán. 4 kis kosárka pedig pontosan 4 főre elég, tehát nem is olyan kevés!)

felső réteg:
egy kis marék kesut néhány tk szederpéppel és egy tk kókuszvajjal kevertem sűrű krémmé, ezt simítottam a 4 kosárka tetejére. pici mézet is tettem hozzá, de ha elég édes a szeder, erre nincs szükség.

krékerek cukkinivel

ez a kréker abból az apropóból született, hogy sürgősgősen kezdenem kellett valamit a kertünkben gigantikusra nőtt cukkinivel. a kistestvérét bevágtam ebédre spagettiformában (az sem volt olyan kicsi), gazpacho öntettel, de ez akkora volt, hogy egyedül napokig ehettem volna, és a családban senki nem tartott rá igényt - pedig ha tudnák..! nem akartam, hogy tönkremenjen, hát csináltam belőle krékert.

és ha már itt tartok, jöjjön két korábban készült kréker is. nem vagyok nagy krékerpusztító, ezért készíteni sem nagyon szoktam, de most valahogy így alakult.

cukkinikréker:
a gigantikus cukkini leturmixolva (kivételesen hámozva) kb egy fél citrom levével, pici sóval, 1-2 marék kesudióval és/vagy mandulaliszttel. 2 tálcányi vákony kréker lett belőle.

fűszeres cukkinis-mandulás kréker:
kb fele-fele arányban volt benne mandula és cukkini, kevés sóval és zöldfűszerekkel (kakukkfű és rozmaring). sűrű krém lett belőle, amit vékonyan kentem el az aszaló lapján.


paradicsomos-mandulás kréker:
itt nagyjából 3:1 arányban használtam paradicsomot és mandulát az alaphoz, pici sóval. csak a tetejét szórtam meg bazsalikommal.