megjelent!

egy ideje nem jelentkeztem... hát, részben ezért. másik részben, mert mama lettem :)

zöld hétköznapok..

..egyszerű salátákkal egy fej salátából és sok gyümölcsből, pl egy sárgadinnyéből vagy egy tál őszibarackból, amit itt egy marék mazsola és pár szem jóféle - nem lébenázós és frissen magozott - fekete olajbogyó egészít ki éppen.

ha ugyanzet enném minden nap, akkor sem unnám meg: minden fej salátának, minden szem gyümölcsnek más az íze.. minden nap ünnepnap! :)

édességesség

 
















időközben készülnek az édességek halomra. az étlapon persze nem csak ők szerepelnek, de a böjt óta nyers és vegán a konyhám, ami viszonylag könnyű és magától értetődő lett. remélem egyre inkább ebbe az irányba fognak tendálni a dolgok. csak hagyom hogy történjenek, figyelek és nem erőltetek semmit. az arányok és mennyiségek még változzanak, az egyensúly még alakuljon. de amúgy elégedett vagyok.


ért egy kellemes meglepetés is: kaptam egy csodálatos kis csomagot gourmandéktól, próbáljam ki a termékeiket és alkossak velük, ha van kedvem. és naná, hogy van: egyrészt megtisztelő a rámgondolás, másrészt nagyon inspirálóak a termékeik. szép, igényes csomagolás, jó minőség, kreativitás..
az alkotás még folyamatban van, ezért erről most nem is írnék többet, de látogassatok el hozzájuk és nézzetek körül, érdemes! :)

zöldkonyha workshop

együtt zöldülünk a konyhában május 26-27-én!


megszületett az igény, és egyszerre megérett bennem egy kis csomag, amit szeretnék tovább adni. mindezt eddig a csillagok is bőszen támogatják, például Judit megjelenésével, aki natúr test- és lakásápolással egészíti ki az én kis konyhai batyumat. lássuk, mi lesz belőle :) 
szeretettel várunk mindenkit! 


workshop két felvonásban. testi, szellemi és környezeti tudatossággal a háztartásban:
1. táplálékunkról az anyaföldtől az asztalig
2. testápolásról, lakásápolásról.


· · · · május 27. szombat 10-17 óra · · · ·

- 10-12, biopiac-körút és bevásárlás:
friss, szezonális alapanyagok beszerzése nyers, vegán estebédünkhöz (és külön külön kinek mire van igénye). közben tapasztalatcsere: mit, hol, mennyiért, kitől? mi micsoda, hol juthatunk hozá? mitől bio, biztos bio?

a kedves, mosolygós termelőkkel való kapcsolat, beszélgetés, ráérős piacolás számomra mindig feltöltődés, kapcsolat a földdel, a körforgással :)

- kb 12-13/14, pár szó esik majd:
táplálékunk ökológiai, élettani, spirituális hatásairól, a hazai, szezonális, bio termények előnyeiről. különböző irányzatokról a táplálkozásban és követhető irányelvekről a káoszban.
a háláról és szeretetről, amivel elfogadjuk, elkészítjük és megosztjuk egymással az ételeinket, ami nélkül a legtisztább bio szuperkaja sem táplál.

- kb 14-16, ételkészítés élőben:
avagy élő (nyers, vegán) ételek elkészítése, bemutató. közben mindenki számára használható és beépíthető információk, konyhatechnikai tapasztalatok kerülnek majd megosztásra.

- majd 17 óráig vagy akár tovább elfogyasztjuk a készített ételeket és beszélgetünk.


a nap költsége a frissen vásárolt, bio alapanyagokból készített élő, vegán estebéddel, desszerttel együtt 7000 ft.

a napot vezeti: adorján éva


· · · · május 28. vasárnap 10-15 óra · · · ·

09:00 - 09:30 Beindulunk a zöld kertben - testátmozgatás jógával és jókedvvel a friss levegőn!

09:45 -12:00 Kötetlen eszmecsere az alábbi témákban:
-Miért érdemes házira cserélni a boltit, mik ennek az anyagi, egészségi és etikai előnyei
-Milyen szereket tud egy átlag háziasszony (egyetemista) könnyen elkészíteni (pl. mosogatószer, vízkőoldó, duguláselhárító, stb)
-A házi kozmetikumok és tisztítószerek alapanyagai, tulajdonságai ( és összeférhetőségeik, beszerzési helyek, árak, minőség, stb.)
-Növényi olajak és a főbb illóolajak bőrápoló és egészségre gyakorolt hatásai
-Hogyan készítünk háziszappant: mik az alapanyagok, zsírok, olajak, színezők, illatosítók, speciális adalékok és textúrázó praktikák

12:00 -12:20 Összekészülődünk a kencekeveréshez, és szappankészítéshez. Az otthonról hozott elemózsia és helyben várakozó almák elfogyasztása

12:20 - 13:45 Szappankészítő bemutató. A kész szappanból mindenki kap egy kb. 100g-os darabot, amit a műhelyt követő naptól tudunk átadni a gazdájának

14:00 - 14:45 Illatos, méregmentes krémdezodort készítünk, mindenki saját magának, a saját maga által választott illóolajjal dolgozhat


A nap költsége 5000 ft, amiben benne foglaltatnak a közösen készített kozmetikumok. Jegyzetfüzetet hozni ajánlott! :)

foglalkozásvezető: Kálmán Judit


a workshopokon külön-külön is részt vehettek.
amennyiben eltökélt szándékod meg van, de az anyagi helyzeted akadályokat próbál gördíteni elé, keress meg minket és kisütünk valami megoldást.


szeretettel várunk:
éva (házigazda): aevaaa kukac gmail.com
judit: juditakalman kukac gmail.com

afterlé

első pár napban sikerült tartani a fokozatosságot: először csak a gyömölcsöket ettem egészben, a zöldeket még facsartam (bennük több és durvább a rost) aztán második-harmadik nap jöttek a levelek és a spárga. ezután kicsit összefolytak a dolgok, mert ahogy elkezdtem avokádót enni, a magokkal nem voltam már olyan óvatos. nem bírtam tovább, annyi ötletet halmoztam fel időközben, hogy fejest kellett ugrani a konyhai alkotásba.. ezzel rendesen átléptem a mértékletesség határát, de nem akarok semmit véresen kolyan venni. nem vagyok aszkéta.
a böjti felhőtlen boldogság, szabadságérzés megmaradt, ami kimondhatatlanul jó. a kajadömping megállt a nyers határon. nem érzek különösebb kísértést hogy nekiessek a régi kísértőknek, nem hoz zavarba a kenyér, pogácsa, sütemények. az eddigi böjtök után ennek az ellenkezője volt jellemző, és bár kicsit túlzásba vittem ezt-azt, úgy érzem, jó eséllyel pályázom most az egyensúlyra.
egyelőre sós és édes téren is megcsinálok minden nyers őrületet, és mivel ezek részben alternatívái a sült kísérteteknek és mert annyira belemerültem az ötletek megvalósításába, eszembe sem jutnak a nem nyers/nem vegán régiségek.

érdekes a só kérdés: egyszer azt olvastam valahol, hogy a sóról nagyon könnyen le lehet kattanni, egy hétig nem eszik az ember, és már nem hiányzik. hát én ezzel szemben az egész böjt alatt kívántam valami sósat, hiába ittam meg a rengeteg zöld lét tele ásványi anyagokkal. és ahogy elkezdtem enni, rögtön hiányzott a só is. a salátákat nem sózom, de a sós rágcsák nagyon jól esnek.

ebben a kis összevisszaságban az alap és kedvenc kaja változatlanul a saláta. végre vettem egy szép üveg salátástálat a - legnagyobbat, ugyanekkora a családi salátástálunk hehe - és ezt tele is rakom egy átlag ebédre/vacsorára. általában lecsúszik napi két nagy fej saláta, amit vagy elrágcsálok magában/gyümikkel, vagy lesz belőle valami salátakreáció: spárgával, csírákkal, almával, mazsolával, vagy édesköménnyel, esetleg grapefruittal.. mmmmmm
a lédús gyömülcsök miatt egyáltalán nem hiányzik rá semmiféle öntet, úgy jó az egész, ahogy van. nyamm.

a lóhere és mungóbab mellett hajdinát is csíráztattam, amiből ma sokcsillagos müzli készült hirtelen felinduásból.. került bele banán, pici méz, mazsola, mandulatej és kakaótöret, wow.. leírhatatlanul jól esett, pedig eddig nem nagyon csináltam ilyesmiket. de azt hiszem, rendszeresítem a mandulatejet is, mert ez így teljesen kielégítő volt, és a mandulaliszt is jól fog jönni a kekszekbe.
(a hajdinából granolát készültem csinálni, és eltenni egyebekhez aszalva, de frissen sokkal jobb!! najó.. azért aszalódik egy második adag müzliszelet belőle, nem bírtam megállni :P)

remélem hamarosan sort kerítek a fotózkodásra is, megérdemlik a saláták és a többiek is. addg is egy kis izelítő, mi volt eddig:
· bbq és zöldfűszeres grissini, spenót chips (sós és édes (!) is)
· chocolate chips (kísérlet, későbbi receptekbe)
· sokmagos almás-vaniliás müzliszelet, és gojis-fahéjas párja
· szüleim vendégeinek egy spárgás almás saláta és desszert: vaniliás mandulatorta rózsavizes eperfagylalttal (ezt reprodukálnom kell, mert nem volt időm lefotózni.. 5 perc alatt eltűnt)
· és most pihen a hűtőben a következő desszert.. többet nem árulok el :D

30

talán valami ünnapélyeset kellene írni, de legyen inkább minden nap ünnep. legyen inkább ez a nap, vagy a következő olyan, mint a többi; szeretném, ha ez az átmenet lágy lenne, és a tudatában maradnék, hogy lényegében nem változik semmi. maradjon az egyensúly, a tudat a középpontban, a figyelem, a tisztelet, és az okos mértékletesség a test és szív hangját követve.

köszönöm a támogatást azoknak, akik mellettem voltatok az úton, és Ginának külön, hogy felbujtott és együtt böjtölt velem. végtelenül hálás vagyok ezért a csodálatos utazásért, átvarázsolt kívül-belül.
tartsatok velem ezután is, a folytatás még izgalmasabb lesz!

ebédidőben

így fest egy áltagos böjti ebéd/vacsora. a színe nem mindig vonzó, valahol a zöld és a barna között.. de az íze, mmm.

ma reggel a natúr spenót lét teszteltem (eddig került bele mindig kevés sali, petrezselyem, csalán, pitypang..). már meg se lepődtem, hogy sem az illata, sem az íze nem zavart, sőt.  a zöld levek lehet, hogy bekerülnek néha a böjt utáni étrendbe is :)

hála

az az érzésem, egyre kevésbé szól ez a böjt a testi tisztulásól.

eleinte főleg a testi változásokra voltam kíváncsi, figyeltem, mikor történik már valami érdemleges változás. logikusan átgondoltam és tudományosan megmagyaráztam, megterveztem az egész folyamatot, de igazából azóta is inkább olyasféléket tapasztalok, amiket ha nem figyel nagyon az ember, valószínű nem vesz észre. (persze nem árt nagyon figyelni, mert ezek azért jelentős változások.)

de materiális csodák nélkül is végtelenül hálás vagyok ezért a böjtért. olyan dolgokat látok most tisztán, és legfőképpen élek meg pozitívan, amik régóta zavarják az egyensúlyom. mindez nem történt volna meg egy hét alatt, és nem tanultam volna valódi jelenlétet és türelmet sem.
a hosszú távú böjt ötlete már az elején részben azért fogott meg, mert ez a periódus elég hosszú ahhoz, hogy az ember valóban elengedje a dolgait. eleinte olyan beláthatatlannak tűnt, hogy nem tudtam volna úgy belefogni, hogy számolom a napokat. szörnyű lett volna, ha nem csak az a nap, az a pillanat létezik, ami éppen van. 

és most egyensúlyban érzem magam, pontosan a középpontban. sosem láttam még ilyen világosan a céljaimat, önmagamat, a szabadságomat és felelősségemet, és nem éreztem még ilyen örömöt és erőt, hogy egyedül járom a saját utam, hogy nincs szükségem senkire és semmire.
ezek mind olyan dolgok, amiket régóta tudok, mégsem éltem meg teljesen.

és azt hiszem, éppen ez elől az erő elől menekültem. ez olyasmi, amit nem szeret az egó. persze hogy nem, mert értelmét veszti benne, megsemmisül.
a szabadság, amire mindig vágytam, amiért mindig küzdöttem: ugyanaz ami elől menekültem. 

a böjtnek nemsokára vége, és várom a kihívást, hogyan fogom használni az alatta megtapasztalt türelmet és hozzáállást. hogyan fogok élesben reagálni a megszokott játszmákra, hogyan fogok változtatni a programon.

reggeli

egy átlagos böjti reggeli: narancslé fahéjjal és zöldekkel, ma saláta, spenót, petrezselyem és csalán.
korábban összekevertem az egészet, de hétfő óta szerelembe estem a zöld levekkel. és azt a furcsa felfedezést tettem szerdán, hogy a lé bársonyos sós-édessége a tejre emlékeztet (amit csak életem egy nagyon rövid periódusában szerettem), és a szaga ugyan változatlanul zöld, az ízén már egyáltalán nem érzem, ami korábban úgy zavart, ellenben..
lehet hogy magtej helyett zöld tejet fogok készíteni eztán, csak sűrűbben.. hmm.. banánturmix? :D

22.

-ik nap :)

egy kicsit írok a belső folyamatokról.
aztán majd egy keveset gyakorlati dolgokról is.

a múlt hét második fele megint gyöngébben telt. ez különösebben nem tűnik nagy problémának, de abból a szempontból rossz, hogy nincs energiám mozogni - ami eléggé hiányzik - és általában kevesebb a motivációm bármihez. ettől aztán az egész böjttel kapcsolatban is kevésbé vagyok lelkes.

olyan érzésem van, mintha egy ásatást folytatnék magamban. egyre mélyebb és mélyebb rétegek jönnek elő, testi, lelki szinten egyaránt. a böjt miatt alapvetően sokkal fókuszáltabb, nyugodtabb állapotban vagyok, és tudom kívülről szemlélni a folyamatokat, ami lehetővé teszi, hogy az egészen finom változásokat, történéseket is érzékeljem.
már a hét elején volt egy furcsa lelki hullám, aztán a csütörtök is érdekes volt, amiről a múltkor írtam. végül egész 7végén gyöngébb voltam és nyűgösebb, és furcsa módon elkezdtem éhes lenni és megkívánni mindenfélét, egyszerűen nagyon úgy éreztem, hogy már szeretnék enni, ami új volt, és egy kicsit nyomasztó. de mintha valami mélyebbről felszabaduló rétegekből kerülnének elő ezek a dolgok, nem a jelenlegi helyzetekre adott válaszként. ingerültség, türelmetlenség, vágyak mintha régi dolgok lenyomataiként, elavult sablonokként kerülnének elő, az éhség, fáradtság, testi érzetek pedig a tisztulási folyamat következtében: hullámzó gyöngeség talán az éppen előkerülő méreganyagok miatt, a zöld levektől való időnkénti irtózás az erős tisztító hatásuk miatt, vagy különböző ételek utáni vágy az ahhoz főződő testi-lelki kötődés miatt.. illetve amiatt, hogy talán most engedődik el.
ma reggelre az összes ilyesmi elmúlt, és legnagyobb megdöbbenésemre a reggeli natúr spenót-saláta lé annyira ízlett, hogy magában ittam meg a narancslé nélkül. eddig undorom volt a natúr spenótlétől. tegnap még féltem, hogyan fogom bírni a húsvéti családi banzájt a sok finomsággal, ha a hétvégén már ilyen nehezen bírtam a böjtöt.. de elhatároztam, hogy tovább gyakorlom a csütörtökön bevált szagolgatós-szemlélődős attitűdöt, és türelmet. de mára egyáltalán nem kívántam már semmit, pedig szuper, gyönyörű házi sütik voltak, még reformosak, vegánok is. már annyira ránézésre sem hatottak meg, de megszagolgatva megállapítottam a legjobban kinéző tortáról is, h "cukorszagú" és egyáltalán nem kívánom. ez nagyon meglepő tapasztalat volt, mert ugyan voltam már olyan periódusban, hogy minimális cukormennyiségtől is megfájdult a fejem, de mostanában egyáltalán nem ez volt a jellemző.
úgy érzem, hogy a hétvégén valami nagyon átfordult, megváltozott.

egyre szabadabban érzem magam testileg-lelkileg. nagyon kiváncsi vagyok, hogy lesz majd a böjt után, mert jövő héten, vagy 30 nap után azt hiszem elkezdek enni, ahogy eredetileg terveztem.
most úgy érzem, hogy van annyi erőm, és történt annyi változás, hogy könnyebb lesz megtalálni az egyensúlyt a böjt után, ami tulajdonképpen a cél.. de ez a jövő zenéje. ez az időszak pont a jelenre segít koncentrálni, anélkül tekinteni a jelen pillanatra, h a tegnaphoz vagy a holnaphoz viszonyítanám.
ettől függetlenül a héten át szeretném gondolni, hogyan töröm majd meg a böjtöt, minél pontosabban figyelembe véve a lehetséges reakciókat, és terveket készíteni, hogy a böjt alatti tapasztalatokat használva a régi sablonok helyett újakat tudjak használni, és megtörténjen a valódi változás. valószínűleg ez elég nagy figyelmet és türelmet igényel majd, nem árt rá felkészülni.


és akkor egy kicsit még a gyakorlati dolgokról.

az ugye alap, hogy a leveket frissen, nyersen, bio alapanyagokból készítem. fontos, hogy minél frissebben, mert nagyon hamar oxidálódnak, legjobb rögtön meginni őket, de persze adódik úgy, hogy pár órával hamarabb kell elkészítsem, mielőtt elmegyek itthonról.
a lékészítésnél a legigénytelenebb módszer vált be: turmixolok és szűrök. ez praktikus, mert semmi extra nem kell hozzá csek egy mezei turmixgép, bárki nekiláthat. kell hozzá némi gyakorlat, de aztán ez a leggyorsabb és a leghatákonyabb. tudnék erről is elég sok hasznosat írni, de most nem teszem, viszont kérdezzetek bátran.

a menü:
ez főleg attól függ, hogy mi a szezonoális, és mit tudok a legolcsóbban szerezni a biopiacon. mivel a gyökérzöldségeket egyáltalán nem kívánom, más meg most nincs, maradnak a gyümölcsök és a zöld levelek. a gyümölcsök fedezik az energiát és nagyjából inkább a vitaminokat, a zöld levelek pedig főleg az ásványi anyagokat, és ellensúlyozzák a gyümölcsök cukortartalmát - ez utóbbi a vércukorszint és a sav-lúg egyensúly miatt is megszívlelendő, erősen ajánlott a napi min. 1kg zöld levélféle. hasznos még a citrom a lúgosítás, a fahéj a vércukor-egyensúly, az anyagcsere és még számos pozitív hatása miatt, és gyömbért használok még, ez emésztés segítő, amellett, hogy változatossá teszi az ízeket.
amúgy a napi menüm elég unalmasnak tűnhet, mégis valahogy mindig más, és nem unom meg:
· reggel egy liter ihatóan forró vízzel indítok, 1 citrom levével. ez alaposan átpucol, lúgosít, és elindítja a napot.
· aztán jön egy kis virágpor, ez a kedvenc csemegém, a nap fénypontja, amellett, hogy szémos jó tulajdonsága és hatóanyaga van.
· reggelire 4-5 narancs jön spenóttal (a narancsot külön facsarom és szűröm szitán, aztán turmixolom-szűröm a spenótot kis vízzel, kiegészítve néha salátával, petrezselyemmel) ez általában összesen 6-8 dl. 
· a napi másik két adag levem alapja 2x3-5 alma és 1-1 saláta (ezt már együtt turmixolom, mostanában csalánnal (vér- és vesetisztító) és pitypanggal (májtisztító) vagy mással. ehhez jön még néha citrom, néha gyömbér, fahéj vagy ezek kombinációja, + 2-3 dl víz a turmixolás miatt) általában egy adagból cirka 1 l lé lesz. 
·  aztán még bármennyi víz vagy gyógytea, én általában napközben elvagyok a levekkel, és este iszom még fél-1 l valamit. elvileg minden stimuláló cuccot el kellene hagyni, még a zöld teát is, de az 1000teaházas japán zöldteák ízvilágát annyira kívántam néha, hogy ennyi engedményt tettem. meglepően erős hatása van különben ebben a szituban, olyan mint 3 dupla kávé :D szóval érdemes óvatosan.

mára ennyi. 

még mindig zöld levek

elhagytam a harmadik hét közepét.

ez többnyire már egyáltalán nem megdöbbentő. korábban hatalmas dolognak tűnt az egy hétnél tovább tartó böjt, de most már a gondolat is egészen természetes.. a böjtölés maga már a második héttől teljesen hétköznapivá vált: felgyorsult a lékészítési procedúra, és bele is épült a mindennapokba, más pedig ezen kívül nem igazán zavart.

persze vannak azért nehezebb pillanatok: néha, mivel nincs se pénzem, se időm elegendő levet gyártani, azért elfogy az energiám. ez részben pozitív, mert szándékom is a tartalékok mozgósítása, ugyanakkor szeretném elkerülni, hogy a szervezetem takarékra állítsa magát. az a sejtésem, hogy ez a tisztulási folyamatokat is lassítaná, amellett, hogy az anyagcsere lassulása és a takarék üzemmód más szempontokból sem optimális. (de végülis úgysincs pénzem többre, tehát ez nem igazán kédés :)

az evés élvezete. a leveket is nagyon élvezem néha, bármilyen egyszerűek is (ja, később írjam le miket is) mégis az ételek megosztása, elfogadása egy trásaságban, az élmény, az ízek megosztása néha hiányzik. vajon ez hiányzik? vagy csak a puszta élvezet? vagy a megszokott menekülési útvonal?
ez folyton felmerülő kérdés vegaságom óta, mert általában ritka az olyan étel, amit elfogadnék/meg tudok osztani mint élményt, mint a közösség többi tagja. persze különbözni sem probléma.. igen, talán egyszerűen meg kellene tanulnom ezt másképpen látni, kezelni.
ez a böjt remek alkalom, és elég hosszú periódus arra, hogy végig mintegy külső szemlélőként figyelhessem ezeket a helyzeteket.
ma például táncon érzékeléssel: érzetekkel, hangokkal, szagokkal, majd ízekkel foglalkoztunk, ami egy kis lakomába torkollott, mindenki hozott valami különlegeset. ez számomra elég nagy kihívásnak tűnhetett, közben hihetetlenü érdekes volt csak szagolgatni, szemlélődni, és kicsit másképpen, mégis teljességében befogadni az élményt.
ugyanakkor hihetetlen türelemre tanított, és tanít az egész böjt. sokkal jobban látom az életem hétköznapi párhuzamait: szokásokat, reakciókat, játszmákat, vágyakat, projekciókat.. és minden, ahogy ez a böjt is, olyan hihetetlenül viszonylagos. nem nehezebb vagy könnyebb lemondani valamiről, ami után vágyódom, vagy ami megszokott volt, csak egy másik minta, egyszerűen amiatt tűnik nehéznek, hogy új.
a böjt sem képez űrt vagy hiányt, hiszen az üresség helyét mindig elfoglalja valami más. bizonyos dolgok lemondással járnak, ellenállásba ütköznek, miközben sok más könnyebbé válik. míg egy hétköznap, amikor nem húzok határokat, azt könnyebbségnek élem meg, de ez magában hordozza ömnaga korlátait, következmányeit. mindig egyensúly van..

dzsúzolás

az elmúlt fél év igen kaotikus volt, igyekszem megérkezni. hogy hová is az jó kérdés, tulajdonképpen ide: a jelenbe, az utamra, ahol vagyok - csak néha nem veszem észre.

közben az asztalra is került sokminden, amit nem tartok igazán odavalónak, de amíg az ember lelke nincsen rendben, nehéz talpra állni.. bármi is legyen az, ahol rendszerre, önfegyelemre, kitartásra van szükség. nekem a kaja a pótcselekvésem, ezt meg kell tanulni kezeni.

most, hogy kezd kiderülni az ég - szó szerint is, mert az első napsugarak belülről is átmelengettek - kezdem összeszedni magam. a nagyböjt kezdetével elhatároztam, hogy meghúzom a bűvös cukor és tejtermék határt - ezeket újra és újra elhagyom, de újra és újra visszatérnek mint a hivatlan vendégek, miközben tudom, tapasztaltam hogy nincsenek rám jó hatással semmilyen téren. ezzel együtt, ugyan nem tartozott a böjti fogadalmak közé, de a kenyér is kikopott a menüből.

és most érkeztem el a bejegyzés valódi témájához.
gondoltam, jó lenne valamiféle tisztítókúrát csinálni, ami testet, lelket, elmét kitakarít, aztán szépen belefolyik egy hétköznapi egyensúlyba, de nem tudtam hol kezdjem és mi lenne a jó. aztán egyik nap egy barátnőm hívott, tartsak vele a léböjtjében. miután átküldte Angela Stokes írását erről a lékalandról, egyre lelkesebb lettem.
dióhéjban a lényeg, hogy mivel a napi energia és tápanyagigényt fedezi az elfogyasztott sok-sok lé, és az emésztéssel a rostok nélkül alig kell bajlódnia a szervezetnek, lehetősége van a teljes átalakulásra és megtisztulásra a kúra 3 hónapja alatt.. és vélhetően hasonló a hatása a gondolatokra is.
mielőtt valaki megijedne (engem is beleértve) nem köteleztem el magam a 3 hónpra. tart, amíg tart, amíg jól esik, amíg bele tudom építeni az életembe. előirányoztam azért egy hónapot, ez alatt az idő alatt már történhetnek változások, van időm megfigyelni a folyamatokat, látni, hova futnak ki dolgok.

először a legnagyobb kihívás a napi 2 óra maszatolás volt, ami a 3 liter lé előállításához kellett. ez részben felgyorsult kicsit, részben rájöttem, hogyan tudom beépíteni a napjaimba. ezen kívül kicsit macerás még gyalog beszerezni a biopiacról a rengeteg zöldet és gyümölcsöt, alig fért a kezembe a 14 fej saláta, 2 kiló spenót, tyúkhúr, zellerszár stb, valamint 10-15 kg alma, citrom és narancs.

az első héten rengeteg energiám volt, pénteken futottam, vasárnap egész nap másztam és jól bírtam a felfelé sétát is. a hét vége fele ugyan elkezdtem nagyon nem kívánni a zöld leveket, ami nehézséget okoz, mert a napi adagot mindenképpen be kellene termelni a lúgosítás miatt, és hogy ellensúlyozza a gyümölcsök cukortartalmát (ami így rostok nélkül még veszélyesebb). ezen kívül furcsa, hogy pont a böjt kezdetére betaknyosodtam és elég lassan jövök ki belőle, még mindig köhögök és jobban fújom az orrom, mint szokásosan, de gyanítom, hogy ennek lehet összefüggése a tisztulási folyamattal.
kicsit zavar néha, hogy nem tudom mi zajlik a testemben, és vajon jó-e az, amit csinálok. de úgy döntöttem, csinálom és figyelek, különben sosem tudom meg. 

második hét elejére elmúlt a zöldutálatom, és maradt a sok energia, hétfőn és szerdán bringával közlekedtem már.
szerda estére viszont nagyon elfáradtam, és azóta se szedtem össze magam. most legszívesebben meg se mozdulnék, még szerencse hogy ma semmi dolgom és megtehetem, hogy csak itthon matatok. a zöldundor is visszatért, az a sejtésem, hogy ez összefüggésben lehet a detox folyamatokkal, ahogy az energiaszint csökkenése. a zöldek erősen detoxikálnak, és ez ellen kifejezheti ellenállását a szervezet egy kis fujjolással.. ez persze mind feltételezés, a kombinációkon, arányokon is múlhat, hogy mi ízlik, mi nem, és tény, hogy attól is lehetek gyöngébb, hogy most kevesebb levet ittam és többet mozogtam mint első héten.
türelem, figyelem, kitartás. izgalmas utazás ez.

szóval akkor mégicsak blogot írok?

óóceán, portugália. na ez nem is szerepel a mesében.. kép-zavar!

fél évvel ezelőtt nyakamba vettem a világot és elindultam spanyolhonba, bizonytalan uticéllal és meghatározatlan időre. a terveim között olyasmik szerepeltek mint világlátás, önmagam megismerése, sziklamászás, szerencsepróbálás (munka), és egy nyers rainbow dél spanyolországban. ezek közül itt az utolsó fog főleg szerepelni, kiegészülve más zőccségekkel lévén hogy ez egy gasztroblog vagy mi.

az úgy volt, hogy nekem fogalmam sem volt a rainbowról, csak arról hogy itt valami nyersevők fognak összegyűlni, és egy hónapig nomádkodni az erdőben. csillagos ég alatt alvás, vadnövények gyűjtögetése, jóga, szabadság és a természet lágy öle.. hát ez mind remekül hangzott. és nemcsak úgy hangzott, az is volt.. pláne, hogy a dolog nem ért véget egy hónap után, de valahogy 3 hónap lett belőle. volt közben narancsliget látogatás, tengerparton barlangban élés, ahol egy egész kis nyers közösség alakult ki, avokádó gyűjtögetés, helyi gyümölcsökkel ismerkedés és még sok más kaland. és bár az egész rainbow sztori a nyersevésből indult ki - és itt is erről dumálok - végül egyáltalán nem ez lett a fontos.
hanem az élet élése.

terülj-terülj asztalkám nyers rainbow módra

na itt azért most mégis a gasztro rész következik.. a rainbown majdnem monóra alakult az étrendem, amit nem erőszakolásból vagy valami furcsa kényszerből tettem, egyszerűen így esett jól. volt szerencsénk helyi bio termelőktől beszerezni mindent, így nem is csoda.
ez hasonlóan folytatódott a narancsligetben, ahol egyik este az egész csapatot (úgy 20-30fő) megörvendeztethettem egy nyers vacsorával. ezért mindenki nagyon hálás volt, mert a többség itt próbálta először a nyersevést, és a hetek óta tartó rögtönzött-saláta-diéta után sokan nem hittek benne, hogy ezt élvezni is lehet. és köszönet persze a szorgos segítő kezeknek is, öröm volt sürögni forogni a konyhában egy hónap nomádkodás után.

a tengerparton hasonlóan folytatódtak a dolgok, gyűjtögettem avokádót, chirimoyát, nisperot, néha még banánt is, és egy közeli biotermelőhöz salátáért is elsétáltam párnaponta, kiegészítve még ezzel-azzal a készletet. éééden.. és a szülinapi tortákat még nem is említettem :) 100%nomád körülmények között elkészítve (tányérunk sem volt!)

kövön'sütött' banántorta

egyedül utazgatni a világban eléggé élménydús - és néha strapás - tud lenni, meg még spirituális és tanulós és fejlődős is, szóval a kaja téma háttérbe szorult. annál is inkább, mert a tengerparti édenből tovább kellett menni, és nem volt mindenhol olyan egyszerű kaját szerezni - főleg nem ingyen, főleg nem biot. így esett, hogy az utazás többi része mindenevéssel telt. hülyeségnek tűnik, mert nyilván jobban érzem magam nyers üzemanyagon..
de nem hiszem már, hogy csak a testünkről szólna ez az egész, vagy hogy az egészet ki lehet okoskodni, és valaki meg tudja mondani hogy nekem vagy neked mit is kéne enni. vannak itt mindenféle más ügyek, amikre lehet hogy mégcsak nem is gondolunk.. és úgy alakítják a világot ahogy, és az egész úgy tökéletes, ahogy van. szóval ennyi.

persze ez a kis kitérő jár most némi kellemetlenséggel - plusszkilókkal például, na - amitől persze nem éreztem magam mindig kicsattanóan a bőrömben mostanában, de annyi baj legyen.
változás. türelem, türelem, türelem. szeretet...

femili

nem gondoltam volna hogy újra ide fogok firkálni, főleg miután herótom lett a kaja körül vert felhajtástól meg a gasztrobuzulástól.. de ma csináltam egy salátát, és nem bírtam nem megosztani legalább virtuálisan. hát az élet ilyen.
mert azt is megtanultam kinn, hogy megosztani - ételt, italt, ölelést, tudást, bármit - a legjobb dolog, és talán ez okozza nekem a legtöbb örömet.. és hátha még nektek is jó!

európai (nem csak nyers) rainbow, portugália - szintén a zavarkeltés végett

szóval a 'recept' ami már nem is igazán lényeges:
alma
saláta
szárzeller majdnem el is felejtettem hogy az alma meg a zeller milyen jó barátok!
kevés tahina
és spirulina ez amúgy nem olyan lényeges, ha van elég zöld levél akkor én is ritkán élek vele.
és lehet pici citromot és sót is tenni hozzá.. meg amúgy még bármit.

szeretettel

rawioli

tehát a kettes számú téli zőccség, a cukkini.. nem, valóban nem igazán téli, de ennyi még belefér. és ha nem csak úgy magában ropogtatom el egy fej saláta kíséretében, akkor metéltet készítek belőle. többnyire gyümölcs öntettel, de nemrég kipattant a fejemből ez az ötlet, és meg kellett csináljam. eredetileg ez is egy egyszerű öntet, de kivételesen - valójában csak a neve miatt - maszatoltam vele egy kicsit.
eltökélt szándékom hogy felhagyok a maximalizmussal, szóval ezzel sem babráltam túl sokat és a következőkkel sem fogok, inkább produkáljak már végre valamit.. (igen, ez nem csak a blogírásra vonatkozik).

öntet/krém:
kesudió (1 ek)
nemes élesztőpehely (2 tk)
egész koriandermag (1/2 tk)
víz
citromlé
só

a kesut kávédarálón krémmé daráltam, elkevertem a frissem megtört korianderrel és a többivel. lehet belőle sűrű krém, ez került a cukkiniszeletek közé, vagy hígabb öntet. nem negyon szoktam ilyesmivel vacakolni, és többfogásos menüket sem készítek - ezt inkább valami előételfélének tudom elképzelni ebben a formában.. csak játékból készült - normális esetben egy adag metéltre öntöttem volna ezt az szószt, sőt így is tettem a maradékkal. mellé egy fej saláta és kész az ebéd.

édeskömény télen-nyáron

azt a rész most ugorjuk át, miért is szünetelek. hosszú.. (például pont azért, mert már túl hosszú lenne az összes dolgot leírni, amit szeretnék :)
inkább jöjjön végre egy recept:

tél van, és alig találok valamit, amit meg tudnék enni. a gyökérzöldségek valahogy nem esnek jól, de a paradicsom, az uborka és tárasaik is régóta hiányoznak a hűtőmből. a biotermelők egén sem süt többet a nap ilyenkor, és talán nemcsak az íztelen termények, de a természeteshez egyre közelítő életmódom is azt diktálják, hogy ne vegyek primőr zöldséget.
az édeskömény viszont maradt, ezt bármikor meg tudnám enni. a másik jockernövényem a cukkini, igaz ezzel vannak azért fenntartásaim ilyenkor, de a banánnal, naranccsal is vannak.. és hát valamit mégiscsak kell enni: azt, ami jól esik.

nyár óta tervezem az édesköményes "receptem" megosztását, fotók készültek is, de a posztig nem jutottam el. pedig igazán egyszerű: az édesköményt félbe majd hajszálvékony szeletekre vágom (a torzsáját kivéve). így elvágom a rostokat - amiket különben macerás lenne rágni - mégis dekoraív szeleteket kapok. a zöldjét lazán aprítva keverem hozzá.
erre jön az öntet, szezonális gyümölcs. nyáron barackot tettem hozzá, turmixolva vagy kockázva, ősszel és amíg még volt finom, körtét. most már az sem az igazi, de az aszalt gyümölcsöket áztatva, turmixolva nagyon szeretem ilyenkor. sűrűn lekvárnak, hígabban pudingnak akár fűszerekkel, vagy a friss gyümölcsturmix téli változataiként.. és öntetként például édesköményre! :) a nagy kedvenc pedig a füge, szinte bármikor bármennyi jöhet, az édesköményt is azzal készítem mostanában.

sületlen ünnepek

szegény blogom még mindig a kispolcon várja, hogy elővegyem egyszer. minden időm, energiám a sületlenségekre fordítom, lassan nonstop a konyhában kavarok. sooooksoksoksok feladat és ötlet vár megvalósításra, csiszolgatásra, és rendelések elkészítésre.
így aztán blogkompatibilis recepttel megint nem, vagyis csak közvetve szolgálhatok: kreáltam egy fügepudingot, és a lányok is előrukkoltak 1-1 ünnepi recepttel, amit megtalálhattok a sületlenségek blogján.

ezen túl kb semmi mást nem készítek, ami nem azt jelenti, hogy desszerten élek, sőt: a hétköznapi ételek nagyon leegyszerűsödtek, nagyon ritkán kutyulok már valami "ételt" is. a reggeli zöld turmix után általában magukban, feldolgozás, ízesítés nélkül élvezem a gyömülcsök, levelek, zöldségek ízét. ez nyáron és ősszel még nagyon könnyen ment, itt volt a rengeteg szezonális gyümölcs és zőccség, főleg azon éltem rengeteg zölddel, salátával. de most télen kicsit gondban vagyok, ezen az éghajlaton nem sok ehető terem ilyenkor ami igazán jól is esne nyersen.. és főleg estefelé hiányzik valami. próbálkozom már néha a kenyérrel is, de az sem az igazi, keresem az utat.

az aszalt gyümölcsök siettek a segítségemre: magukban ugyan szárazak, áztatva meg leginkább a meztelencsiga jut róluk eszembe, hígabbra turmixolva viszont a friss turmixok téli változatai lehetnek. és érdekes módon (vagy nem is) szinte melengető hatásúak. a sűrűbb, esetleg fűszerezett változataik pedig desszertnek is elmennek, ebből született a fenti recept is.

áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok!

készülődés

változatlanul sok-sok tennivalónk van a sületlenségekkel, és a karácsony is egyre közeledik. nagyon élvezem a készülődést, és az ünnepi ötletek is csak jönnek-jönnek.. elkészültek az első bejglik, alakulóban a mézes és a szaloncukor. közben új bonbonvariációk is születtek, csináltam egy főszeres-répás, és egy csipkebogyós bonbont, és igen, azt hiszem nagyonis meg vagyok velük elégedve :D

a csipkésből pici levélformákat készítettem, ezt vittem kóstolóba, a tálka közepén pedig a répás bonbon látszik.
hogy végre valami sósat is készítsek, kétféle sósmandulás finomságot is kipróbáltam. az egyiket szójaszósszal, a másikat olasz fűszerekkel aszaltam meg, megérte a próbát!

recepteket egyelőre nem teszek közzé, de az összetevőket megtaláljátok a blogunkon, az árakkal együtt, ha kedvet kaptok a vásárlásra. hamarosan a bioboltok pultjaiba is kikerülnek a sületlenségek!
aztán igyekszem valami recepttel is előrukkolni végre.

sületlenségek

 




hogy nem blogolok az utóbbi időben, nem jelenti azt, hogy tétlen vagyok a konyhában.
norkával és pannival úgy döntöttünk, a konyháinkban készülő finomságokat másokkal is szeretnénk megosztani, és belefogtunk egy kis vállalkozásba. elindítottunk egy blogot is, ami még alakulóban van, de folyamatosan tesszük fel rá az infókat, és igyekszünk majd a termékeinken kívül mindenféle hasznos dolgot is összegyűjteni itt.
egyelőre eltarthatóbb desszerteket, édességeket készítünk, amiket bioboltokban és kávézókban, teázókban tervezünk forgalmazni. rendelésre friss tortákat és más nyers ételeket is készítünk, karácsonyra pedig szanolcukorral és fára is akasztható ünnepi sületlenségekkel készülünk majd. sós krékerek is jönnek, de rá kellett jönnünk, a sok sok ötlettől a megvalósításig (a kipróbált, sokszor végigkóstolt és tökéletesített finomságokig) hosszú út vezet.

egyelőre kétféle (nyers) linzert készítettem, az egyik mogyorós-kakaós a másik szilvalekváros. a felső képen pedig a már többször kipróbált mogyorós trüffel, ez is bekerült a repertoárba.

lehetőleg hazai alapanyagokkal dolgozunk, és igyekszünk helyi termelőktől vásárolni, vegyszermentes, bio terményeket használni. elkészítés közben pedig nemcsak a hőkezelésre (max 41º) és a jó minőségre figyelünk oda, hanem arra is, hogy szeretettel, jó energiákkal töltődjön, amit csinálunk, ne váljon "ipari" termékké.

életjel

ha egyszer valmai beindul..! rengeteg teendőm van mostanában, részben kajaügyek is, nemsokára jönnek a képek és a többi.

Gitta, köszönöm a díjat! nem fogom továbbítani, megmondom miért. kicsit olyanok ezek a díjak, mint a továbbküldős levelek, az ember sarokbaszorítva érzi magát tűlük. nem szeretem az ilyen helyzeteket, az olyasmiket amik kényszerítik az embert valamire, vagy félelmet, rossz érzéseket keltenek.

panninak, norkának, edinának, gittának, klárinak, annak, szaffinának, nahirának és neked, aki most olvasol, egy egyszerű dolgot szeretnék adni:   IGEN

mindannyian vándorok vagyunk. áldás legyen veletek az úton!

nem minden nap habos torta.. vagy mégis?

 nem, csalok. hiába egészségesebbek ezek a desszertek, nem árt mértéket tartani. sok zsiradékot tartalmaznak, ami nemcsak az alakunknak, de az egészségünknek is árt, ráadásul a magok és édes gyümölcsök (pláne friss gyümölcsök) együtt az emésztőrendszert is megdolgoztatják.

itt azért uralkodtak el mostanság a desszertek, mert - nagy örömömre - egyre többször jönnek "megrendelések". most egy családi vendégségre készültem ezekkel a tortákkal és kakaóbabos trüffelekkel.
a legutóbbi körtetortán elég sokat változtattam, egyrészt most mandulás-datolyás kosarakba került, másrészt a krémből kihagytam a gyömbért. ezen kívül nagyon figyeltem, hogy a körték elég érettek és puhák legyenek, mert a krém csak akkor lesz homogén, és elég édes. a kosárkák közepébe rejtett körtedarabkáknak is szinte olyan puhának kell lenni, mint a krém!




és kivételesen nem felejtettem el mérni..


alap 9 kosárkához:
1 csésze (2 dl) áztatott, hámozott majd teljesen kiszárított mandula
1 csésze magozott, darabolt datolya
pici só (elhagyható)


krém:
1 csésze kesudió
2 csésze érett, hámozott, felkockázott körte
2-3 ek kókuszolaj (ettől hűtőben megszilárdul a krém, de el is hagyható)
(a citromlét kifelejtettem, pedig terveztem bele.. de utólag nem hiányzott)

+ kb 1 csésze körte a kosárkák belsejébe

mivel a mixerem megint feladta a harcot, turmixgépben csináltam mindent. csodák csodája, remekül működött! először a mandulát daráltam finomra pulzáló módban, majd hozzáadtam a datolyát is, és addig aprítottam - az edény faláról időnként lekanalazva a cuccot - amíg gyúrható, de még könnyen szátmálló állagot értem el.
a krém hozzávalóit egyszerűen összeturmixoltam, teljesen homogénre. ez az adag kicsit több mint ami a kosárkákba fér, pont elég lett volna, ha a közepükből kihagyom a körtedarabokat. de nem érdemes kihagyni, mert jó kontrasztja a gazdag krémnek, és kicsit könnyebbé is teszi a desszertet. (a maradék krémet betettem a fagyasztóba 2 kis muffinformában)

* megjegyzés: csak a vacsorán teszteltem, de elégedett voltam az eredménnyel (és a vendégek is): a 2:1 gyümölcs:kesu arány + extra gyümölcs pont elég könnyű lett, mégis krémes és visszafogottan édes, amihez jól passzolt az édesebb alap.