afterlé

első pár napban sikerült tartani a fokozatosságot: először csak a gyömölcsöket ettem egészben, a zöldeket még facsartam (bennük több és durvább a rost) aztán második-harmadik nap jöttek a levelek és a spárga. ezután kicsit összefolytak a dolgok, mert ahogy elkezdtem avokádót enni, a magokkal nem voltam már olyan óvatos. nem bírtam tovább, annyi ötletet halmoztam fel időközben, hogy fejest kellett ugrani a konyhai alkotásba.. ezzel rendesen átléptem a mértékletesség határát, de nem akarok semmit véresen kolyan venni. nem vagyok aszkéta.
a böjti felhőtlen boldogság, szabadságérzés megmaradt, ami kimondhatatlanul jó. a kajadömping megállt a nyers határon. nem érzek különösebb kísértést hogy nekiessek a régi kísértőknek, nem hoz zavarba a kenyér, pogácsa, sütemények. az eddigi böjtök után ennek az ellenkezője volt jellemző, és bár kicsit túlzásba vittem ezt-azt, úgy érzem, jó eséllyel pályázom most az egyensúlyra.
egyelőre sós és édes téren is megcsinálok minden nyers őrületet, és mivel ezek részben alternatívái a sült kísérteteknek és mert annyira belemerültem az ötletek megvalósításába, eszembe sem jutnak a nem nyers/nem vegán régiségek.

érdekes a só kérdés: egyszer azt olvastam valahol, hogy a sóról nagyon könnyen le lehet kattanni, egy hétig nem eszik az ember, és már nem hiányzik. hát én ezzel szemben az egész böjt alatt kívántam valami sósat, hiába ittam meg a rengeteg zöld lét tele ásványi anyagokkal. és ahogy elkezdtem enni, rögtön hiányzott a só is. a salátákat nem sózom, de a sós rágcsák nagyon jól esnek.

ebben a kis összevisszaságban az alap és kedvenc kaja változatlanul a saláta. végre vettem egy szép üveg salátástálat a - legnagyobbat, ugyanekkora a családi salátástálunk hehe - és ezt tele is rakom egy átlag ebédre/vacsorára. általában lecsúszik napi két nagy fej saláta, amit vagy elrágcsálok magában/gyümikkel, vagy lesz belőle valami salátakreáció: spárgával, csírákkal, almával, mazsolával, vagy édesköménnyel, esetleg grapefruittal.. mmmmmm
a lédús gyömülcsök miatt egyáltalán nem hiányzik rá semmiféle öntet, úgy jó az egész, ahogy van. nyamm.

a lóhere és mungóbab mellett hajdinát is csíráztattam, amiből ma sokcsillagos müzli készült hirtelen felinduásból.. került bele banán, pici méz, mazsola, mandulatej és kakaótöret, wow.. leírhatatlanul jól esett, pedig eddig nem nagyon csináltam ilyesmiket. de azt hiszem, rendszeresítem a mandulatejet is, mert ez így teljesen kielégítő volt, és a mandulaliszt is jól fog jönni a kekszekbe.
(a hajdinából granolát készültem csinálni, és eltenni egyebekhez aszalva, de frissen sokkal jobb!! najó.. azért aszalódik egy második adag müzliszelet belőle, nem bírtam megállni :P)

remélem hamarosan sort kerítek a fotózkodásra is, megérdemlik a saláták és a többiek is. addg is egy kis izelítő, mi volt eddig:
· bbq és zöldfűszeres grissini, spenót chips (sós és édes (!) is)
· chocolate chips (kísérlet, későbbi receptekbe)
· sokmagos almás-vaniliás müzliszelet, és gojis-fahéjas párja
· szüleim vendégeinek egy spárgás almás saláta és desszert: vaniliás mandulatorta rózsavizes eperfagylalttal (ezt reprodukálnom kell, mert nem volt időm lefotózni.. 5 perc alatt eltűnt)
· és most pihen a hűtőben a következő desszert.. többet nem árulok el :D