2011. október 20., csütörtök

szóval akkor mégicsak blogot írok?

óóceán, portugália. na ez nem is szerepel a mesében.. kép-zavar!

fél évvel ezelőtt nyakamba vettem a világot és elindultam spanyolhonba, bizonytalan uticéllal és meghatározatlan időre. a terveim között olyasmik szerepeltek mint világlátás, önmagam megismerése, sziklamászás, szerencsepróbálás (munka), és egy nyers rainbow dél spanyolországban. ezek közül itt az utolsó fog főleg szerepelni, kiegészülve más zőccségekkel lévén hogy ez egy gasztroblog vagy mi.

az úgy volt, hogy nekem fogalmam sem volt a rainbowról, csak arról hogy itt valami nyersevők fognak összegyűlni, és egy hónapig nomádkodni az erdőben. csillagos ég alatt alvás, vadnövények gyűjtögetése, jóga, szabadság és a természet lágy öle.. hát ez mind remekül hangzott. és nemcsak úgy hangzott, az is volt.. pláne, hogy a dolog nem ért véget egy hónap után, de valahogy 3 hónap lett belőle. volt közben narancsliget látogatás, tengerparton barlangban élés, ahol egy egész kis nyers közösség alakult ki, avokádó gyűjtögetés, helyi gyümölcsökkel ismerkedés és még sok más kaland. és bár az egész rainbow sztori a nyersevésből indult ki - és itt is erről dumálok - végül egyáltalán nem ez lett a fontos.
hanem az élet élése.

terülj-terülj asztalkám nyers rainbow módra


















na itt azért most mégis a gasztro rész következik.. a rainbown majdnem monóra alakult az étrendem, amit nem erőszakolásból vagy valami furcsa kényszerből tettem, egyszerűen így esett jól. volt szerencsénk helyi bio termelőktől beszerezni mindent, így nem is csoda.
ez hasonlóan folytatódott a narancsligetben, ahol egyik este az egész csapatot (úgy 20-30fő) megörvendeztethettem egy nyers vacsorával. ezért mindenki nagyon hálás volt, mert a többség itt próbálta először a nyersevést, és a hetek óta tartó rögtönzött-saláta-diéta után sokan nem hittek benne, hogy ezt élvezni is lehet. és köszönet persze a szorgos segítő kezeknek is, öröm volt sürögni forogni a konyhában egy hónap nomádkodás után.

a tengerparton hasonlóan folytatódtak a dolgok, gyűjtögettem avokádót, chirimoyát, nisperot, néha még banánt is, és egy közeli biotermelőhöz salátáért is elsétáltam párnaponta, kiegészítve még ezzel-azzal a készletet. éééden.. és a szülinapi tortákat még nem is említettem :) 100%nomád körülmények között elkészítve (tányérunk sem volt!)

kövön'sütött' banántorta
egyedül utazgatni a világban eléggé élménydús - és néha strapás - tud lenni, meg még spirituális és tanulós és fejlődős is, szóval a kaja téma háttérbe szorult. annál is inkább, mert a tengerparti édenből tovább kellett menni, és nem volt mindenhol olyan egyszerű kaját szerezni - főleg nem ingyen, főleg nem biot. így esett, hogy az utazás többi része mindenevéssel telt. hülyeségnek tűnik, mert nyilván jobban érzem magam nyers üzemanyagon..
de nem hiszem már, hogy csak a testünkről szólna ez az egész, vagy hogy az egészet ki lehet okoskodni, és valaki meg tudja mondani hogy nekem vagy neked mit is kéne enni. vannak itt mindenféle más ügyek, amikre lehet hogy mégcsak nem is gondolunk.. és úgy alakítják a világot ahogy, és az egész úgy tökéletes, ahogy van. szóval ennyi.

persze ez a kis kitérő jár most némi kellemetlenséggel - plusszkilókkal például, na - amitől persze nem éreztem magam mindig kicsattanóan a bőrömben mostanában, de annyi baj legyen.
változás. türelem, türelem, türelem. szeretet...

femili


nem gondoltam volna hogy újra ide fogok firkálni, főleg miután herótom lett a kaja körül vert felhajtástól meg a gasztrobuzulástól.. de ma csináltam egy salátát, és nem bírtam nem megosztani legalább virtuálisan. hát az élet ilyen.
mert azt is megtanultam kinn, hogy megosztani - ételt, italt, ölelést, tudást, bármit - a legjobb dolog, és talán ez okozza nekem a legtöbb örömet.. és hátha még nektek is jó!

európai (nem csak nyers) rainbow, portugália - szintén a zavarkeltés végett


















szóval a 'recept' ami már nem is igazán lényeges:
alma
saláta
szárzeller majdnem el is felejtettem hogy az alma meg a zeller milyen jó barátok!
kevés tahina
és spirulina ez amúgy nem olyan lényeges, ha van elég zöld levél akkor én is ritkán élek vele.
és lehet pici citromot és sót is tenni hozzá.. meg amúgy még bármit.

szeretettel

10 megjegyzés:

  1. kedves éva,
    nagyon örülnék, ha folytatnád ezt a blogot. szeretem.
    hajráhajrá!

    VálaszTörlés
  2. Igazán irigylésre méltó, hogy megcsináltad azt amire sokan csak vágyunk, és kiszakadtál kicsit a mai "életvitelből"! Gondolom megtapasztalhattad az igazi szabadságot, boldogságot, békét, nyugalmat, Önmagad....

    VálaszTörlés
  3. köszi mindenkinek a támogatást :)
    igen, volt szabadság, szeretet, béke, nyugalom meg önmagammal szembesülés is.. a feladat most az, hogy mindez velem is maradjon, és még osztogatni is fussa belőle.. bárhol, bármikor.

    VálaszTörlés
  4. Let the way of the heart shines trought... Ezt a dalt ismered?
    Köszi a képeket, elrepítettek a szivárvány-emlékeim közé :)

    VálaszTörlés
  5. love upon love upon love, all hearts are beating as one...
    :)

    VálaszTörlés
  6. Hmmm.... Szeretem, ha valaki nem keresztesháborúként éli meg a táplálkozást (még ha vannak is dolgok, amire okkal fúj az ember... de én nem erre gondolok, hanem az Egy Igaz Útra, ami már sok téren sok bajt okozott a világban), hanem valahogy sokkal lágyabban és teljesebben.
    Nekem egy apróbb kiszakadás volt, felmondás és falura, majd falvaktól is messze költözés, de ez is nagyon jó :D A táplálkozásom pedig valahogy magától alakul, én nem erőltetek semmit, csak sodródom valami nekem jó felé.

    Köszönöm az írást és a képeket, jó volt nézni és olvasni :)

    VálaszTörlés
  7. ez a megosztás öröme talált rám is ::)) jó újra olvasni Téged !!!!

    VálaszTörlés
  8. Like! A salátát majd kipróbálom!

    VálaszTörlés