csalános turmix

a csalán nagyon finoooooooom!!!!!

tegnap nem tudtam piacolni, így se mángold, se spenót, se zeller, nincs itthon semmi zöld.. és mama meglep egy csokor csalánnal! :)
már a múlt héten szerettem volna elkezdeni a piaci zöldeket a kertire, erdeire váltani, de a gaztudományom hiányossága miatt ez hosszas előkészületeket igényelne, és persze a környék alapos feltérképezését, amire nem biztos hogy a diplomahajrá vége a legalkalmasabb.

a csalánlevelek mellé a mai reggelibe 2 nancs és egy alma került.
mama nagyon köszönöm!!! :)

a tanulság: 1, a csalánnak nincs hülye zöld íze, helyette naaagyon finom különleges aromája. érdekes, hogy a teájának megint egészen más íze van (amit mostanában nem is szeretek annyira)
2, irány csalánt keresni!

moonie csapó 1

mogyorókrémes kockák

megint magos, megint édes, megint ...mmmmm
jönnek majd könnyebbek is, édesek, mert most erre forognak az ötletelős kerekek :)

mogyorós réteg:
krémesre őrölt mogyoró
méz

csokis réteg:
mogyorós krém
kókuszzsír
kakaópor

megőröltem a mogyorót (törökmogyoró beáztatva, megszárítva) és egy kevés mézzel édesítettem. a nagyrészét kiterítettem egy lapra, a többit tovább kevertem az aprítóban egy kevés kókuszzsírral és kakaóporral. így sűrűbb, kenhetőbb csokimázat kaptam, amivel először a mogyorós massza tetejét, majd amikor megdermedt, megfordítva a másik oldalát kentem meg.

kókuszos édes

nem is kommentálom.

belül:
kókuszreszelék
méz

kívül:
kókuszzsír
kakaópor
méz

a kókuszreszeléket megőröltem mert nem szeretem az állagát, de ez nem kötelező. így jóóóó krémes lesz, de a hűtőben kicsit megdermed és jól rá lehet kenni a mázat. ez utóbbihoz megolvasztottam és simára kevertem a többi hozzávalót. gyorsabban olvad mint a kakaóvajból készült csoki, így hűtőben kell tartani, de azt macerás beszerezni és drága is.. ez viszont legalább olyan finom :)

spagetti

a cukkiniről most nem zengek ódákat, a szezonja ugyan még várat magára, én megint rákaptam. kipróbáltam végre a Gittától kapott csíkosra hámozót, ezzel sokkal-sokkal jobb spagettit csináltam mint a legutóbb, ez valahogy spagettiszerűbb lett.. (pedig nem is szeretem a spagettit.. :) nade ez nem olyan vacak száraz izé)

eszembe sem jutottt meghámozni, ez egy gyönyörű, színes olasz tészta! :)

az öntet:
egy nagy sárga paprika
egy kicsi paradicsom
(sót ebbe sem tettem, lehet vele próbálkozni, de nekem nem kellett)



Anna narancsos paprikás öntetét szerettem volna kipróbálni már napok óta.. de valahogy sosem vitt rá a lélek hogy gyümölcsöt tegyek a zöldségbe, nem tudom miért. (na persze a paprika is gyümöcs, na meg a paradicsom is az.. sőt, szerintem a cukkini is de ezt most hagyjuk) azért előbb-utóbb az is sorra kerül.
a tetejére szórtam még olivabogyót, feldogba az édeskés szószt.

narancsos

végre legyen egy kép is :)

a narancsos turmix most nagyon kedvenc. általában mángoldot vagy spenótot használok hozzá, de most hatalmas zölddel vettem a zellerszárat, és azzal is kipróbáltam. wowww.
2 narancs, pár nagy levél mángold és kb ugyanannyi zellerzöld került bele.

most már nagyon zöldül minden, úgyhogy egyre sürgetőbbnek érzem az ehető gyomok megismerését. biopiac ide vagy oda, a legjobb mégis az ami vadon terem.. :) ráadásul reggelente az erdőben futok amikor csak tehetem és szedhetek frissen midnent!
van valakinek valami jó tippje, merre keresgéljek ezügyben?

böjt vége

megy szépen minden a rendes kerékvágásban.
a menetrend: reggel zöld turmix, ebédre valami zöldségféle, vacsira pár szem gyümölcs. terveztem a nyers édességek és a sós magok visszatérését is, de annyira nem hiányzik semmi, olyan jól esik ez a tiszta egyszerűség, hogy ez egyelőre várat magára.
tegnap ebédre kockára vágott cukkinit öntöttem nyakon pár szem áztatott dióval összemixolt paprikával, így az olajos magok is bekerültek a repertoárba. még mindig nem használtam sót, mert nem hiányzott. ma már igazán akartam azt is használni, de miután megkóstoltam a salátaöntetemet anélkül.. hát mégsem. főleg, hogy zellerszár is volt a salátalevelek között, aminek kicsit sós íze van. az öntet tahina volt vízzel és egy kis citrommal összekeverve.
mindez azért is érdekes, mert bár az ételeket régen is alig sóztam, a sós nasikat tömtem magamba rendesen.

ma volt még egy érdekes tapasztalatom: a mángold szára meglepően sós. nagyon. sokkal jobban, mint a zellerszár. most éppen zellersót gyártok (megaszalom és megőrlöm).. de lehet hogy legközelebb már mángoldsó lesz belőle :)

mostanában többször tettem fel magamnak a kérdést, vajon miért kezdett az ember olyan alacsony kalóriatartalmú ételekkel bíbelődni - amiket ráadásul rágni is macerásabb - mint a zöldségek. sokkal kézenfekvőbb dolog gyümölcsöket enni.. dehát elkezdenek hiányozni a sós ízek. de hogy jön az ember természetes étrendjébe a só?
az utóbbi pár nap rádöbbentett, hogy a zöldségek teljesen kielégítik ezt az igényt. a kör bezárult, minden a helyére került. a természet tökéletesen összehangolta a dolgokat, amiben eddig sem kételkedtem.. de újra és újra csodálattal tölt el.
kár, hogy a civilizáció éléskamrája ettől olyan messze áll. a cukros ételekkel pótoljuk a gyümölcsök utáni vágyunkat, a sósakkal pedig a zöldségeket-, levél-és szárféléket helyettesítjük. elég nevetségesen hangzik. ezen kívül ma az is megfordult a fejemben, hogy a só és a cukor (nem beszélve az aromákról és ízfokozókról) remekül megtévesztik az embert, és midnenféle össze nem illő kotyvalékot is ehető címkével ruháznak fel.
nélkülük az ember minden tudományosság nélkül tökéletesen válogatná és párosítaná össze az ételeit.

na elég a rizsából, lassan jönnek már a receptek is!

rádöbbentem

a szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek. egyáltalán nem szabadság például bármennyi sütit megenni. az a szabadság, ha bármi is történik, nem érzem magam korlátozva. például ha nem ehetek sütit.

már kicsit unalmas a napi menükről beszámolni, de tartom magam hozzá, hogy a böjt utáni napok nagyon fontosak, ezért mégiscsak megírom.
a harmadik nap még mindig gyümölcsnap volt, és Panni banános körtéjét kanalazva rájöttem milyen jó dolgom van: reggel délben este ehetek édességet főétkezésre! (ez komolyan felért egy tiramisuval, krémessel, brownie-val, mindennel egyszerre, köszi Anna! krémes is volt, ropogós is..)
ma délben avokádós édeskömény salátával vezettem be a zöldségeket és olajosakat, de még só nélkül. kicsit féletm tőle hogy hiányozni fog, de a sok édesség után olyan volt, mintha tényleg sós lenne.
ezeken kívül a reggeli zöld turmix, a vacsora pár szem gyümölcs volt.

hozzá kell hogy tegyem, ez egyáltalán nem kényszerből vagy vasakarattal megy, nagyon jól esik végre rendesen enni, testem lelkem napról napra egyre jobban fellélegzik, feltöltődik. kedden mászni mentem, tegnap futni, ma bringáztam az egyetemre ami kb 2 óra tekerést jelent. tele vagyok energiával, ugrálok mint egy bakkecske. persze a tavasz, a napsütés, az illatos levegő is rátesz egy lapáttal, de 3 napja nem férek a bőrömbe, időnként spontán szaladgálhatnékom támad :)

gyümölcsnapok

a böjt utáni első két nap meglepően jól sikerült. a tegnapiban volt még némi nehezítés: kötelező családi banzáj halomnyi sütivel, ami csábító volt, de lehetőséget adott a szituáció tudatos megfigyelésére is. szemtől szembe a sütikkel alaposan megvizsgáltam őket, milyen lehet az alja, a teteje, a krémje.. aztán megállapítottam hogy a többséget az elmegy kategóriába sorolnám. amiket még mindig szivesen megkóstoltam volna, elengedtem egy 'majd eszem valami hasonló (de sokkal jobb) reformsütit' gondolattal. persze már azt sem kívánom, de ha a 'mostantól csak nyers' gondolattal próbálkoztam volna, talán kétségbeesésemben befaltam volna az összes sütit.
aztán itthon a valódi, tudatos elengedésen kezdtem gondolkodni, mert ez a módszer inkább arrébb tolásnak tűnik, bár kétségtelenül hatásos. az elméletben kiebrudalt dolgokhoz ugyanis makacsul tudunk ragaszkodni valahol belül. (ha pl. azt mondom magamnak, semmi értelme nincsen sütiket enni, a cukor, a fehér liszt, a tejtermékek, a tojás.. érvek sorai hogy miért ne, meg aztán függök is tőle, és még hízlal is.. az eszem megérti, de annak a valaminek ott belül hiába magyarázom: azt kérdezi, de akkor most tényleg soha többet nem kaphatok ? tényleg? soseee? és akkor a többiek miért igen? stb.. ha ott belül nem engedem el, itt marad a vágy is, a függőség is. teljesen mindegy, hogy a belső kis hang jogosan és érthetően hisztizik. sokszor megyőzött már, de most arra jöttem rá, ezen kell továbblépni. elfogadni, vállalni, elengedni.. és megszakad az ördögi kör.)
önként kell vállalnom a sorsom, tovább kell lépnem (de nem át).
nem ragaszkodom többé a vágyaimhoz.

a menü
tegnap reggel egy alma, majd zöld turmix két almából és mángoldbol, uzsira és vacsorára megint egy-egy alma volt. ma narancsos zöld turmixal indítottam, aztán 2 banán, egy alma uzsira és két narancs. mmmmm jól is esett, elég is volt.

újra és újra csodálattal tölt el a természet. ettől a kevés gyümölcstől annyi energiám lett hirtelen, hogy majd kiugrom a bőrömből. este mászásra is futotta, holnap ha belefér, futni megyek reggel.

tapasztalatok félúton

ugyan ma elérkeztünk a tervezett böjtünk utolsó napjához, korántsem gondolom hogy itt a vége. a neheze talán csak most jön. simán kibírom hogy nem eszem pár napig, nem nagy ügy. de fokozatosan, odafigyelve elkezdeni enni, nem túlzásokba esni és egy új életet felépíteni valóban nagy erőt és tudatosságot igényel.

ez a harmadik böjti nap. a menü csalántea, citromos víz és kevés többször mágnesezett víz, aminek állítólag erős tisztító hatása van (huhh.. idő szűkében még mindig nem olvastam utána) összesen kábé 3-4 liter. léfacsarással nem akartam bíbelődni, bár most elgondolkodtam rajta hogy a következő böjtöt talán némi gyümölcslével kellene bővíteni (ha lesz olyan).
korábban többször böjtöltem már egy-egy napot, szeptemberben egy hetet. érdekes, hogy azt az egy hetet, bár még citromot sem tettem a vízbe/teába sokkal jobban bírtam. igaz, egy zen elvonulással kezdtem, és ráhangolódni is több időm volt, de nem vágyódtam semmi után, és semmiféle tünetem sem volt.
ehhez képest ez a mostani böjt nagyon hirtelen jött. eléggé beleástam magam a gondokba (és a nassolásba), aztán a dolgok sajnos lezáró fordulatot vettek és elhatároztam hogy már csak ezért is változtatnom kell. pont ekkor jött Panni az ötletével ami jó is így frissibe és nehéz is.
a böjtöm lelki oldala elég hiányosra sikerült, és bár volt mostanság bőven lelki alámerülés, az elvonulás és önmagamra figyelés nem volt kivitelezhető.. talán nincs is itt az ideje, talán jobb is így. ez persze azt jelenti, hogy sokkal nehezebben viseltem a nem evést, gyöngébb, fáradtabb vagyok, bár így utolsó nap már nem várom a végét, és le is csendesedtem kicsit.

első nap este vettem egy jó hosszú sós fürdőt. ez után hihetetlenül fáradtnak éreztem magam, bebújtam az ágyba, de reggel ugyanúgy ébredtem. furcsán melegnek is éreztem magam, ami délutánra átcsapott állandó fázásba. pénteken dolgoztam, szombaton rohangásztam, ráadásul a biopiacra is mennem kellett és nem mondom hogy nem kísértettek a mosolygó almák, körték, narancsok, banánok.. na meg a zöld turmix gondolata, hatalmas csokor zöldekkel a kosaramban. hirtelen ötlettől vezérelve csináltam egy beöntést is. nem terveztem, de jót tett. este vendégek jöttek, és bár már amikor jöttek legszívesebben elmentem volna aludni, végigültem a húsvéti vacsorát egészen éjjel egyig. ez eléggé fárasztó volt (és bár a sonkát, tojást, de még a bio kalácsot sem kívántam, azért a desszerttel kapcsolatban már nem voltam közömbös.. de vicces módon túl fáradt voltam igazán megkívánni). ma reggel viszont frissen ébredtem, jógáztam és egy jó nagyot sétáltunk Annával. most sokkal jobban érzem magam, már csak fáradt vagyok egy kicsit.

ez a 3 nap nem volt könnyű, talán a felkészülés hiánya, talán az elmúlt időszak nehézsége (és közelsége) miatt. mégis valamiért így alakult, és mégis örülök neki, mert nem hiszem, hogy mindig (mindennel) a megfelelő pillanara kell várni. az a bizonyos pillanat éppen most van, arra hogy változtassunk, hogy éljünk. a körülmények mindig ilyenek vagy olyanok, kifogások és akadályok mindig lesznek. az élet viszont elszalad és nem élünk úgy, ahogyan szeretnénk.. erre nincsenek kifogások.
ez a gondolat boldoggá tesz és megerősít abban, hogy a nehézségek ellenére legyek boldog, legyek kitartó, és legyen hitem abban, hogy amit csinálok, pontosan az, amit csinálnom kell. érzem a segítő kezet, ami vezet az utamon bármerre is megyek. nem vagyok egyedül és nem félek.
mi lehetnék más, mint boldog?

ettől függetlenül a következő időszak sem lesz könnyű. mindenkinek (böjtben és bármiben) sok erőt és kitartást kívánok. és szeretetet.


a böjt nyilvánosságával kapcsolatban (Norkára és Szamócára reagálva):

"Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük!" (Mt 6,16-18)
az én értelmezésemben ez azt jelenti, ne hirdessem mindnkinek hogy nézzétek böjtölök, mennyivel jobb vagyok nálatok. a böjt az én dolgom, az én utam, az én harcom, az én elengedésem, a böjt rólam szól. de ez nem azt jelenti hogy titkolni kellene és ne mutathatna jó példát, ne lehetne egy építő baszélgetés elindítója.

böjtölős

az elmúlt hónapban elég sokat sikerült (t)ennem magam ellen. erre részben találok kifogást, de nem vagyok benne biztos hogy lehetnek kifogások. nem vagyunk persze vasból és elgyöngülhetünk néha, de nem szeretnék abba a hibába esni hogy mindenféle kifogásoknak engedve elhagyjam magam és ne aszerint éljek amit helyesnek tartok, csak mert nehéz. hiába tudom és tapasztalom hogy jó, új úton járni nem könnyű, főleg ha látom a többieket a sztrádán suhanni.

pont. megelégeltem a dolgot. tervezgettem egy tisztítókúrát, mondjuk gyümölcshetet egy-két víz nappal. majd. valamikor. mindjárt..
Anna sietett a segítségemre, lelkendezve, milyen jó hogy Szamóca és Norka együtt böjtölnek. kaptam az alkalmon, bár tudtam volna még halogatni. úgy volt, kicsit későbbre is tesszük, mégis most jött el az ideje. hirtelen jött, csak úgy beleesetem.. megmaradt ez meg az a hűtőmben, csírázik a hajdina. de máris ráhangolódtam, és különben nem tudom, mikor szántam volna rá magam.

két napja csak nyers zöldséget, gyümölcsöt eszem (magokat sem), tegnap már sót és zöldséget sem. ma indul a tea-citromos víz kúra, terv szerint 3 napig. azután majd megint gyümölcsnapok, ameddig bírom és jól esik.