nemtejbenemrizs

avagy édes cukkinirizs
mégha a tejberizsre nem is hasonlít annyira mint Gittáé, ez a cukkinis mákony is nagyon finom, a kedves is letesztelte. kicsit zavart a kesudiós változatban hogy jó sok maggal készül, vaniliaporom sincs itthon (hol lehet beszerezni?).. Gitta még dobott egy kicsit a tűzre a felhívással, hát ez lett belőle:

az alap:
egy zsenge cukkini rizsre aprítva
aszalt sárgabarack
és datolya apró darabokban
fél alma kis kockákban

a cukkinit pillanatok alatt rizsszemnyi darabkákra aprítottam így: hosszában bevagdostam a cukkinit és összefogva a vágásokra merőlegesen reszeltem le nagylyukú reszelőn. fontos hogy zsenge legyen mert ha már puha, magos a belseje, nem lesz olyan jó.

az öntet:
kb 3 ek mandula (egy ájszakát áztatva, meghámozva)
kb 3 ekcsíráztatott hajdina
fél alma (nem lehet túl sok mert nem lesz krémes az öntet, meg egy kicsit barnítja is de most nem akartam mézet használni)
pici víz
fahéj
kevés reszelt citromhéj
pár csepp stévia

a mandulát és a hajdinát krémesre turmixoltam aztán kóstolgatva édesítettem, fűszereztem. jó nagy adag lett, picit sok is volt egy cukkinire.

hajdinagolyók

egyértelműen a parfé alapja ihlette ezeket a golyókat sőt, tulajdonképpen egyazegyben erről van szó.. annyira ízlett a torta alapja hogy meg kellett csinálnom magában. nem olyan tömény mint a korábbi magos golyók, a fahéj meg annyira megy a datolyával hogy nem bírtam vele betelni :) nálam most különben is fahéjszezon van..

aprítóba be:
datolya
csíráztatott hajdina (minél kisebbek a csírák annál kevésbé intenzív az íze)
kevés kesudió
fahéj
a mennyiségekre nem emlékszem de nem is fontos.. annyi datolya kell bele hogy elég édes legyen, a kesudiótól meg nem lesz olyan markánsan hajdinás

először a nagyja hajdinát aprítottam krémesre aztán tovább kaszaboltam a datolyával. a végén a maradék hajdina és kesu következett amit már nem daráltam olyan sokat hogy legyen benne valami darabos is.

brokkoli és tökmagolaj..

az előző két bejegyzés után elindultam valami ebédet készíteni, és annyira jó lett hogy fel kell tennem ezt is.. meg aztán azért is, mert a brokkoli nagyon finom és nagyon egészséges, de nyersen eddig csak a magszószos verzió ment, és mostanában kicsit sok magot eszem így ki kellett találni valami mást. az olajnak sem vagyok nagy barátja (tulajdonképpen a magokat használom helyette, tekintetbe vége a táplálékok eredeti állapotát és azt hogy talán így mégis kevesebb zsiradékot veszek magamhoz. ez végül mégsincs így, mert rengeteg olajos magot eszem) az olajjal most azért tettem kivételt, mert kaptam egy üveg saját készítésű tökmagolajat az unokatesómtól (köszi Dani!). nagyon erős illata és aromája van, így egészen kevés is elég belőle..

hozzávalók:
brokkoli
cukkini (elhagyható)
kevés áztatott dió (ezt perverz módon képes vagyok megpuceválni a vékony barna héjától is ami rengeteg időt vesz igénybe de nagyon finom!!!)
szójaszósz vagy só
tökmagolaj

a brokkolit apró darabokra vágtam. az egészen vastag szárát is bele szoktam tenni - karalábé íze van, komolyan! - vékonyan meghámozva. a cukkinit kis kockákra vágtam, és szórtam rá egy picike apróra tört diót (tökmaggal, napraforgómaggal is finom). végül megöntöztem egy pici tökmagolajjal. aki nem bánja mehet rá több is, én ehelyett egy kevés szójaszószt tettem még hozzá. nem kevertem össze előre, így hol a szójaszósos, hol a tökmagolajos íz volt erősebb.

kivi-banán-sóska turmix

elfogyott miközben az előző bejegyzést írtam.. így most fotó nélkül :)
2 nagy marék sóska
2 kivi
1 banán
mmm...

szülinapi parfé

sikerült meggyőzni édesanyámat hogy szülinapomra valami olyan torta legyen - ha már mindenképpen ünnepelni kell - amit én is szívesen megeszem. persze azért segédkeznem kellet a dologban, így nem volt meglepetés, de így is nagyon örültem neki. hihetetlenül finom lett!!
a receptet Gittától nyúltam, de a mennyiségeken kicsit változtatni kellett hogy egy normál (26 cm) csatos tortaformát megtöltsön..
közzéteszem ezt a verziót, ami ráadásul (véletlenül) időtakarékosra is sikerült: a trükk az volt hogy Gittával ellentétben eleve fagyasztott gyümölcsöket használtunk, így nem kellett megvárni amíg egyenként megfagynak a rétegek. ettől valószínűleg puhább is lett, mert így nem fagynak össze a jégkristályok. (valójában csak az eper volt fagyasztott, lévén hogy nincs éppen eperszezon így ez igazából a véletlen és a sietség műve, de legközelebb a babánt is előre le fogom fagyasztani.. vagy a bármilyen más gyümölcsöt amit majd használok)

tortaalap:
15 magozott datolya
7 ek csíráztatott hajdina
1 marék kesudió
fahéj (ez nagyon jót tett neki!)
ezeket aprítóban összedolgoztuk, picit jó ha darabos marad. lehet akár többet is csinálni hogy vastagabb legyen a réteg.. mert nagyon finom

epres krém:
2x 400 gr fagyasztott eper
2x 1 ek méz
esetleg pici citromlé

banános krém:
2x 3 banán (legközelebb ezt is előre lefagyasztom)
2x 2 ek méz
kb 2x 1ek kesudió
vanilia

a krémeket összedolgoztuk az aprítóban és eper-banán-eper-banán rétegeket kentünk az alapra. (azért írtam 2x a menniységeket, mert egyszerre a fele fért az aprítóba így aztán egy-egy réteg krémet csináltunk sorban egymás után, alaposan kikotorva az edényt hogy ne színezzék össze egymást) nagyon gyorsan elkészült és tényleg naaagyon finom!! köszi Gitta, köszi mama!

ASZALÓÓÓÓÓ

elkészült az aszalógépem! elmesélem a sztorit.
egyszer volt hol nem volt, elhatároztam hogy kell egy aszaló. lehet ugyan élni nélküle még nyersen is, de a mindenféle aszalt ételcsodák láttán az emberben felébred a fékezhetetlen alkotási vágy.. :) és az aszalt ételek javára kell írni azt is hogy segítenek átállni a nyers ételekre. ez egy elég nagy váltás, az ember úgy érzi hogy szinte semmit nem eszik amit megszokott.. és ez nem mindig könnyű. az ízek persze így sem lesznek ugyanolyanok (ez nem is cél) de már az is sokat segít hogy állagra, küllemre emlékeztetnek valami megszokottra.
nem gondolom hogy az aszalót hosszú távon mindennapi ételek készítésére kellene használni, az elsődleges cél a természetesség és ebbe beletartozik az ételek eredeti állapota, nedvességtartalma is. ezt persze elképzelni és leírni szép, mégsem tudunk váltani egyik napról a másikra. a lényeg inkább a természetes felé mozdulás, a fejlődés. ezért tartom mégis jó dolognak az aszalót, amellett hogy az ember lánya továbbra is kedvére kreatívkodhat a konyhában :)
szóval felmerült bennem egy aszaló birtoklása iránti olthatlan vágy. hosszas kutakodásomnak két nagyon unszimpatikus lehetőség lett az eredménye (egy olcsó de a célnak nem megfelelő vagy egy tökéletes de megfizethetetlen darab) így maradt a b terv: a csináld magad akció. az egyszerűbb aszalók ugyanis alulról fűtik-fújják a rácsokat, ami miatt csak darabos gyümölcsöt lehet rajtuk aszalni, pépet nem. ezzel szemben az excalibur nevű masina oldalról fújja a tálcákra a meleg levegőt, így gyakorlatilag bármit bele lehet tenni. ez annyira egyszerűnek tűnt hogy márcsak azért sem venném meg drágáért.. így aztán uccu neki, szétkaptunk egy villanymelegítőt, beletettük egy dobozba és kész is volt. na persze a dolog nem volt ilyen egyszerű, a kedvesem molyolt egy darabig mire megcsinálta az általam megálmodott "dobozt" ..de szerintem hamarosan ő is rájön majd hogy megérte :)
a fenti képen az első aszalt süteményem: gyümölcslapok kesudiós illetve mákos krémmel töltve, csokimázasan.

zellerleveles körte-madársaláta turmix

azon kaptam magam hogy egyre több zöld kerül a turmixokba. egyre kevesebb gyümölcsre van szükség hogy "csússzanak a levelek", egyre jobban élvezem a zöld ízeket.
eddig kicsit bizarrnak tűnt zellert gyülölccsel párosítani, de most rászántam magam.. és nem bántam meg. a zeller elég karakteres maradt és nagyon jól passzol az édes körtéhez!
ezennel felvettem a repertoárba a zellerszárat. (csak a levelét tettem a turmixba, a szára majd a salátába megy)

nem is nagyon kell részletezni:
szárzeller levele (szép nagy marék)
madársaláta (talán kétszerannyi)
4 körte

petrezselymes karfiol, fokhagymás mártás

ez is a potluckra készült és rég készülök már feltenni, de eddig nem sikerült használható fotót csinálnom. ez is épp elmegy de ki tudja mikor lesz legközelebb időm..

szóval:
egy fej karfiol
két csokor petrezselyem

a mártás:
kesudió
víz
olajban áztatott fokhagyma (kábé két-három hónapja ázik. lassan elmegy a csípőssége és a sült fokhagymához lesz hasonló. lehet nyerset is használni, de én nem bírom)
só

a karfiolt kicsi rózsákra szedtem, a szárát is nyugodtam bele lehet vagdosni. összekevertem az apróra vágott petrezselyemmel. magában is finom, de jóljön hozzá még valami krémes: kesudiót összeturmixoltam egy kis vízzel, sóval és két gerezd fokhagymával.

datolyás kesugolyócskák

ez a történet elég régre nyúlik vissza és ezt a posztot is rég trevezem már.. de mostanában valahogy nem volt golyószezon. hát most végre.
annó a kiindulópont a marcipán alternatívája volt mandulával és kevés datolyával, aztán elszabadultak a fantáziamanók és mindenféle mag-aszaltgyümülcs variációban készültek golyócskák.

a mostani:
kesudió
datolya
narancsolaj (vagy bio narancshéj)

először a magokat daráltam krémesre aprítóval, ezután tettem csak hozzá az aszalt gyümölcsöket, mert a ragacsos cucc miatt az aprító már csak az edény falára keni és nem darálja tovább a magokat. lehet persze darabosra is hagyni csak nálam egyrészt a marcipán volt a kiindulópont ezért eszembe sem jutott.. másrészt meg így szeretem.
a potluckra sok datolyával készítettem, akkor lesz ilyen sötét barna. először csak pár szem datolyát tettem sok maghoz, úgy világosabb és kevésbé édes, érdemes kóstolgatva készíteni vagy ilyet is olyat is.

és még pár bevált változat:
(hámozott) mandula, datolya
mandula, méz, indiai fűszerek (teafűszer/ gyömbér, kardomom..)
kókuszreszelék (szintén krémesre darálva), aszalt sárgabarack
a többi meg nem jut eszembe..

mangó "mánóttal"

újabb felfedezést tettem: senemspenót-senemmángoldot találtam a biopiacon. nem tudtam eldönteni melyik lehet a kettő közül aztán kiderült hogy egyik sem, hanem mindkettő.. vagyis öszvér (állítólag). nagyon finom. nincs olyan erős íze mint a spenótnak, viszont a mángold erős, szálas leveleivel sem bír. legyen az a neve hogy mánót, egyébként nem tudom hogy hívják..
ma összemixeltem pár nagy maréknyit belőle egy kicsi mangóval, mmmm.. nem volt túl édes (lehetett volna édesebb ha jobb mangót kapok, de ezt ma speciel nem bántam) viszont vagyon finom krémes lett és még ilyen kevés gyümölccsel sem volt zavaróan zöldíze! mmm

szőlő-madársaláta turmix

szőlő és madársaláta, a címnél nem is kell sokkal többet írjak. jó sok zöld került bele, turmixolva nagyjából ugyanannyi mint gyümölcs és még így is jó édes volt..