hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy életem első kenyere külcsíny és belbecs tekintetében is sikert aratott. konyhai ügyködésemet szkeptikusan figyelő édesanyám például rögtön kijelentette hogy többet nem veszünk kenyeret..
így készült:
az élesztőt felfuttattam a negyed csésze langyos cukros vízben, közben elkevertem a lisztet a búzacsírával, a sóval és a lenmaggal. a liszt felét először a meleg vízzel kevertem össze, majd hozzáadtam a felfuttatott élesztőt és a maradék lisztet. hogy lágy de jól gyúrható tésztát kapjak, hozzá kellett adnom még egy kis lisztet és gyúrás közben is sokat felvett még. kábé 5 perc gyúrás után beolajozott edényben, letakarva féretettem kelni míg a duplájára nem nőtt (langyos-meleg vizes fürdőbe tettem, mert nyár ide vagy oda, nincs valami meleg). ezután megint gyúrás következett, újabb kelesztés és megint gyúrás. a tésztát kiolajozott formába tettem, de nehogy túlkeljen és összeessen, már csak kábé negyedórát kelesztettem. közben előmelegítettem a sütőt 150 fokra. nagyjából egy órát sült, rácson hagytam kihűlni (jó jó nem teljesen, mert kedvesem erősebb - és éhesebb volt)
a hozzávalók pedig:
1/2 csomag szárított élesztő
1 kk barna nádcukor
4 csésze teljesőrlésű bio tönkölyliszt
fél csésze bio tönkölybúzacsíra
1/2 ek só
lenmag (kb 3 ek)
1 ek bio olivaolaj
1/4 csésze langyos forrásvíz
kb 1 csésze meleg forrásvíz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése