mandulás golyócskák

hasonló kis golyócskákat rengeteg verzióban készítettem már, abból kiindulva hogy imádtam a marcipánt, de amióta kevesebb cukrosat eszem, ehetetlenül édesnek tűnik.. és miért is ne lehetne házilag, egészségesebb marcipánt készíteni? tehát egyszerűen krémesre daráltam a mandulát datojával vagy valami más aszalt gyümölccsel, esetleg fűszerekkel és golyókat gyúrtam belőle. nagyon finom így is, de vigyázni kell vele mert nagyon eteti magát és lévén a nagyrésze mandula, elég tömény. ezért kevertem most prézlivel, de a történetnek még nincs vége..

hozzávalók:
200 gr mandula
100 gr bio teljesőrlésű zsemlemorzsa
7 szem bio aszalt sárgabarack teljesen más ízű és sokkal édesebb, mint nem bio testvére!
1 kk őrölt kardamommag
esetleg juharszirup vagy méz

a megpucolt mandulát finomra daráltam majd először a sárgabarackkal, majd a többi hozzávalóval gyúrható, de nem túl lágy krémmé mixelem (a barack és a mandula olaja nekem elég volt - édességszempontból is - de ha nem áll össze, kevés juharsziruppal vagy mézzel lehet lazítani). ezután már csak a golyókat kellett megcsinálni, ami egy picit pepecs dolog.

spenótos pite

ezt a vegán tésztaalapot egyszer egy klasszikus tejfölös-vajas pitetésztából költöttem át. különféle tej és tejfölhelyettesítők végigpróbálgatása után végül a legegyszerűbb biomargarin és víz verzió győzött. megtölthető mindenféle zöldséggel szósszal vagy szósz nélkül, de akár édessel is ha kevésbé sós a tészta. plussz remek dolog, hogy a maradék (vagy mosr már inkább direkt túlméretezett) tésztából szintén a végtelenségig variálható sós kekszeket lehet sütni.




hozzávalók:
(egy 24cm-s tortaformához és egy tepsi kekszhez)
a tésztához
1/2 kg bio teljes tönkölyliszt
10dkg biomargarin és/vagy kókuzszsír
só
forrásvíz
a töltelékhez
1 zacskó bio mirelit spenót
pici liszt vagy dara
nagy marék bio mazsola
fenyőmag (most csak napraforgó volt itthon sajna)
kesudió
só

a lisztet és a sót gyorsan összemorzsoltam a hideg zsiradékkal majd még mindig gyorsan lágy tésztává gyúrtam hideg vízzel. amíg a hűtőben pihent (fóliában), elkészítettem a tölteléket: épphogy megpároltam a spenótot, sóztam és kevéske liszttel sűrítettem, turmixoltam. hozzákevertem a mazsolát és a magok egy részét, a többit félreteszettem a díszítéshez. ezután kinyújttam a tésztát és vékonyan kibéleltem vele a tortaformát. bedobtam a frigóba és a maradék (jókora) leeső darabot újra összegyúrtam, kinyújtottam és kiterítettem egy tepsibe. a tetejét megkentem vízzel, megszórtam szezámmaggal és felvagdostam derelyevágóval. előmelegített tepsiben ezt sütöttem meg először, de ha befért volna, egyszerre sütöm a pitével.
mielőtt a tésztát megtöltöttem, betoltam egy kicsit a sütőbe és félig megsütöttem. aztán bele a spenótot, rá a magokat (juhsajttal vagy juhtúróval még finomabb, de én már azt sem) és vissza a sütőbe, amíg a töltelék összeállt és a magok megpirultak.

zöldséges azukibableves

ez a leves ma estebédre készült, könnyű és mégis laktató. az azukibab nemrég debütált nálam - viszonylag kevés hüvelyesfélét eszem, amin változtatni akartam, lévén hogy kb 4 éve nem eszem húst és szinte semmi tojást és tejterméket. tuti befutó, mert egyrészt nagyon egyszerűen kombinálhatónak tűnik, másrészt nagyon finom. (ezen kívül állítólag rengeteg jó tulajdonsággal rendelkezik, és mint remek fehérjeforrás, frissen szedett biozöldségekkel kombinálva ideális vacsora)

a beáztatott babot kevés vízben felforraltam, majd leszűrve újra felöntöttem forrásvízzel és kicsit több mint félórát főztem, só nélkül (a babfélék így hamarabb megfőnek). amikor már puha volt a bab, hozzáadtam a zöldségeket, a sót és pár percig főztem. 5-10 percnél sosem főzöm tovább a zöldségeket, így nem veszítenek olyan sok tápanyagot és az ízük, állaguk is élvezhetőbb mint szanaszét főzött társaiké. a kész leves tetejét friss, apróra vágott petrezselyemmel szórtam meg és tálaláskor yofut adtam hozzá (a soyade a kedvencem, krémesebb és egészen tejfölszerű), de kedvesem például anélkül jobban szereti.

hozzávalók:
2 marék azukibab beáztatva
egy nagy tál zöldség: zöldbab, sárgarépa, fehérrépa, brokkoli
forrásvíz
só
friss petrezselyemzöld
(yofu)

gyümölcsrizs

a reggeli nálam gyümölcs és/vagy gabonaféle, ennek jegyében született a mai tejberizs is.

a megmosott rizst puhára főztem, sok vízben, legalább egy órát. amikor elfőtt a víz, hozzáadtam a szójatejet, mazsolát, kardamomot, fahéjat, citromhéjat (a fűszereket lehetett volna korábban is). közben meghámoztam, felkockáztam az almát és azt is hozzákevertem, majd kicsit főztem még, amíg besűrűsödött. a kardamommagokat és a citromhéjat tálalás előtt érdemes kiszedni, én legközelebb inkább őrölt kardamomot használok mert ennyit már macerás kiválogatni. amikor már nem forró, lehet mézzel édesíteni, de nekünk így is elég édes volt.

3 marék bio barnarizs
forrásvíz
1 ek kardamommag
csipet fahéj
egy szelet biocitromhéj
3 dl bio natúr szójatej
1 1/2 marék bio mazsola
1 alma

rozsos kenyér

az előző kenyérrel volt egy kis baj: túl hamar elfogyott, így sürgősen sütnöm kellett egy másikat. természetesen másképp, de az új (egyszerűsített) változat is remekül sikerült.

az élesztőt felfuttattam langyos, cukros vízben. a liszteket és a búzacsírát összekevertem a sóval és a magokkal, hozzáadtam a meleg vizet, olajat, majd az élesztőt. nem maceráztam az előző víz+fele liszt+maradék liszt+élesztő procedúrával, így egyrészt egyszerőbb volt, másrészt könnyebb belőni az állagát (legutóbb ugyebár kicsit híg lett). gyúrtam, kelesztettem, gyúrtam kelesztettem, gyúrtam kelesztettem mint a múltkor, annyi különbséggel hogy az egyszerőség kedvéért ugyan abban a nagy tálban gyúrtam, és hagytam kelni. kb 70 percet sült 150 fokon, előmelegített sütőben, kiolajozott formában. rácson hagytam kihűlni hogy ne fülledjen be, utána konyharuhába csavartam. a konyharuhával viszont vigyázni kell mert a kenyér átveheti a mosószer szagát-ízét -jártam már így- nem beszélve a vegyszerekről gondolom, ezért érdemes alaposan kiöblíteni/kifőzni vagy biomosószerrel mosni.

hozzávalók
1/2 csomag szárított élesztő
1 kk barna nádcukor
2 csésze teljesôrlésű bio tönkölyliszt
2 csésze teljesôrlésű bio rozsliszt
1 csésze bio tönköly rétesliszt
fél csésze bio tönkölybúzacsíra
1/2 ek só
lenmag (kb 3 ek)
szezámmag (1-2 ek)
1 ek bio olivaolaj
1/4 csésze langyos forrásvíz
kb 1 csésze meleg forrásvíz

teljesőrlésű tönkölybúzakenyér

hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy életem első kenyere külcsíny és belbecs tekintetében is sikert aratott. konyhai ügyködésemet szkeptikusan figyelő édesanyám például rögtön kijelentette hogy többet nem veszünk kenyeret..

így készült:
az élesztőt felfuttattam a negyed csésze langyos cukros vízben, közben elkevertem a lisztet a búzacsírával, a sóval és a lenmaggal. a liszt felét először a meleg vízzel kevertem össze, majd hozzáadtam a felfuttatott élesztőt és a maradék lisztet. hogy lágy de jól gyúrható tésztát kapjak, hozzá kellett adnom még egy kis lisztet és gyúrás közben is sokat felvett még. kábé 5 perc gyúrás után beolajozott edényben, letakarva féretettem kelni míg a duplájára nem nőtt (langyos-meleg vizes fürdőbe tettem, mert nyár ide vagy oda, nincs valami meleg). ezután megint gyúrás következett, újabb kelesztés és megint gyúrás. a tésztát kiolajozott formába tettem, de nehogy túlkeljen és összeessen, már csak kábé negyedórát kelesztettem. közben előmelegítettem a sütőt 150 fokra. nagyjából egy órát sült, rácson hagytam kihűlni (jó jó nem teljesen, mert kedvesem erősebb - és éhesebb volt)

a hozzávalók pedig:
1/2 csomag szárított élesztő
1 kk barna nádcukor
4 csésze teljesőrlésű bio tönkölyliszt
fél csésze bio tönkölybúzacsíra
1/2 ek só
lenmag (kb 3 ek)
1 ek bio olivaolaj
1/4 csésze langyos forrásvíz
kb 1 csésze meleg forrásvíz

indulás

ezen blog célja egyelôre a "jaj el ne felejtsem tegnap hogyan sütöttem azt a kenyeret" jegyzetelgetés, illetve vegán kulináris tapasztalataim közkinccsé tétele. hogy mi lesz belôle, az majd kiderül..