afterlé

első pár napban sikerült tartani a fokozatosságot: először csak a gyömölcsöket ettem egészben, a zöldeket még facsartam (bennük több és durvább a rost) aztán második-harmadik nap jöttek a levelek és a spárga. ezután kicsit összefolytak a dolgok, mert ahogy elkezdtem avokádót enni, a magokkal nem voltam már olyan óvatos. nem bírtam tovább, annyi ötletet halmoztam fel időközben, hogy fejest kellett ugrani a konyhai alkotásba.. ezzel rendesen átléptem a mértékletesség határát, de nem akarok semmit véresen kolyan venni. nem vagyok aszkéta.
a böjti felhőtlen boldogság, szabadságérzés megmaradt, ami kimondhatatlanul jó. a kajadömping megállt a nyers határon. nem érzek különösebb kísértést hogy nekiessek a régi kísértőknek, nem hoz zavarba a kenyér, pogácsa, sütemények. az eddigi böjtök után ennek az ellenkezője volt jellemző, és bár kicsit túlzásba vittem ezt-azt, úgy érzem, jó eséllyel pályázom most az egyensúlyra.
egyelőre sós és édes téren is megcsinálok minden nyers őrületet, és mivel ezek részben alternatívái a sült kísérteteknek és mert annyira belemerültem az ötletek megvalósításába, eszembe sem jutnak a nem nyers/nem vegán régiségek.

érdekes a só kérdés: egyszer azt olvastam valahol, hogy a sóról nagyon könnyen le lehet kattanni, egy hétig nem eszik az ember, és már nem hiányzik. hát én ezzel szemben az egész böjt alatt kívántam valami sósat, hiába ittam meg a rengeteg zöld lét tele ásványi anyagokkal. és ahogy elkezdtem enni, rögtön hiányzott a só is. a salátákat nem sózom, de a sós rágcsák nagyon jól esnek.

ebben a kis összevisszaságban az alap és kedvenc kaja változatlanul a saláta. végre vettem egy szép üveg salátástálat a - legnagyobbat, ugyanekkora a családi salátástálunk hehe - és ezt tele is rakom egy átlag ebédre/vacsorára. általában lecsúszik napi két nagy fej saláta, amit vagy elrágcsálok magában/gyümikkel, vagy lesz belőle valami salátakreáció: spárgával, csírákkal, almával, mazsolával, vagy édesköménnyel, esetleg grapefruittal.. mmmmmm
a lédús gyömülcsök miatt egyáltalán nem hiányzik rá semmiféle öntet, úgy jó az egész, ahogy van. nyamm.

a lóhere és mungóbab mellett hajdinát is csíráztattam, amiből ma sokcsillagos müzli készült hirtelen felinduásból.. került bele banán, pici méz, mazsola, mandulatej és kakaótöret, wow.. leírhatatlanul jól esett, pedig eddig nem nagyon csináltam ilyesmiket. de azt hiszem, rendszeresítem a mandulatejet is, mert ez így teljesen kielégítő volt, és a mandulaliszt is jól fog jönni a kekszekbe.
(a hajdinából granolát készültem csinálni, és eltenni egyebekhez aszalva, de frissen sokkal jobb!! najó.. azért aszalódik egy második adag müzliszelet belőle, nem bírtam megállni :P)

remélem hamarosan sort kerítek a fotózkodásra is, megérdemlik a saláták és a többiek is. addg is egy kis izelítő, mi volt eddig:
· bbq és zöldfűszeres grissini, spenót chips (sós és édes (!) is)
· chocolate chips (kísérlet, későbbi receptekbe)
· sokmagos almás-vaniliás müzliszelet, és gojis-fahéjas párja
· szüleim vendégeinek egy spárgás almás saláta és desszert: vaniliás mandulatorta rózsavizes eperfagylalttal (ezt reprodukálnom kell, mert nem volt időm lefotózni.. 5 perc alatt eltűnt)
· és most pihen a hűtőben a következő desszert.. többet nem árulok el :D

30

talán valami ünnapélyeset kellene írni, de legyen inkább minden nap ünnep. legyen inkább ez a nap, vagy a következő olyan, mint a többi; szeretném, ha ez az átmenet lágy lenne, és a tudatában maradnék, hogy lényegében nem változik semmi. maradjon az egyensúly, a tudat a középpontban, a figyelem, a tisztelet, és az okos mértékletesség a test és szív hangját követve.

köszönöm a támogatást azoknak, akik mellettem voltatok az úton, és Ginának külön, hogy felbujtott és együtt böjtölt velem. végtelenül hálás vagyok ezért a csodálatos utazásért, átvarázsolt kívül-belül.
tartsatok velem ezután is, a folytatás még izgalmasabb lesz!

ebédidőben

így fest egy áltagos böjti ebéd/vacsora. a színe nem mindig vonzó, valahol a zöld és a barna között.. de az íze, mmm.

ma reggel a natúr spenót lét teszteltem (eddig került bele mindig kevés sali, petrezselyem, csalán, pitypang..). már meg se lepődtem, hogy sem az illata, sem az íze nem zavart, sőt.  a zöld levek lehet, hogy bekerülnek néha a böjt utáni étrendbe is :)

hála

az az érzésem, egyre kevésbé szól ez a böjt a testi tisztulásól.

eleinte főleg a testi változásokra voltam kíváncsi, figyeltem, mikor történik már valami érdemleges változás. logikusan átgondoltam és tudományosan megmagyaráztam, megterveztem az egész folyamatot, de igazából azóta is inkább olyasféléket tapasztalok, amiket ha nem figyel nagyon az ember, valószínű nem vesz észre. (persze nem árt nagyon figyelni, mert ezek azért jelentős változások.)

de materiális csodák nélkül is végtelenül hálás vagyok ezért a böjtért. olyan dolgokat látok most tisztán, és legfőképpen élek meg pozitívan, amik régóta zavarják az egyensúlyom. mindez nem történt volna meg egy hét alatt, és nem tanultam volna valódi jelenlétet és türelmet sem.
a hosszú távú böjt ötlete már az elején részben azért fogott meg, mert ez a periódus elég hosszú ahhoz, hogy az ember valóban elengedje a dolgait. eleinte olyan beláthatatlannak tűnt, hogy nem tudtam volna úgy belefogni, hogy számolom a napokat. szörnyű lett volna, ha nem csak az a nap, az a pillanat létezik, ami éppen van. 

és most egyensúlyban érzem magam, pontosan a középpontban. sosem láttam még ilyen világosan a céljaimat, önmagamat, a szabadságomat és felelősségemet, és nem éreztem még ilyen örömöt és erőt, hogy egyedül járom a saját utam, hogy nincs szükségem senkire és semmire.
ezek mind olyan dolgok, amiket régóta tudok, mégsem éltem meg teljesen.

és azt hiszem, éppen ez elől az erő elől menekültem. ez olyasmi, amit nem szeret az egó. persze hogy nem, mert értelmét veszti benne, megsemmisül.
a szabadság, amire mindig vágytam, amiért mindig küzdöttem: ugyanaz ami elől menekültem. 

a böjtnek nemsokára vége, és várom a kihívást, hogyan fogom használni az alatta megtapasztalt türelmet és hozzáállást. hogyan fogok élesben reagálni a megszokott játszmákra, hogyan fogok változtatni a programon.

reggeli

egy átlagos böjti reggeli: narancslé fahéjjal és zöldekkel, ma saláta, spenót, petrezselyem és csalán.
korábban összekevertem az egészet, de hétfő óta szerelembe estem a zöld levekkel. és azt a furcsa felfedezést tettem szerdán, hogy a lé bársonyos sós-édessége a tejre emlékeztet (amit csak életem egy nagyon rövid periódusában szerettem), és a szaga ugyan változatlanul zöld, az ízén már egyáltalán nem érzem, ami korábban úgy zavart, ellenben..
lehet hogy magtej helyett zöld tejet fogok készíteni eztán, csak sűrűbben.. hmm.. banánturmix? :D

22.

-ik nap :)

egy kicsit írok a belső folyamatokról.
aztán majd egy keveset gyakorlati dolgokról is.

a múlt hét második fele megint gyöngébben telt. ez különösebben nem tűnik nagy problémának, de abból a szempontból rossz, hogy nincs energiám mozogni - ami eléggé hiányzik - és általában kevesebb a motivációm bármihez. ettől aztán az egész böjttel kapcsolatban is kevésbé vagyok lelkes.

olyan érzésem van, mintha egy ásatást folytatnék magamban. egyre mélyebb és mélyebb rétegek jönnek elő, testi, lelki szinten egyaránt. a böjt miatt alapvetően sokkal fókuszáltabb, nyugodtabb állapotban vagyok, és tudom kívülről szemlélni a folyamatokat, ami lehetővé teszi, hogy az egészen finom változásokat, történéseket is érzékeljem.
már a hét elején volt egy furcsa lelki hullám, aztán a csütörtök is érdekes volt, amiről a múltkor írtam. végül egész 7végén gyöngébb voltam és nyűgösebb, és furcsa módon elkezdtem éhes lenni és megkívánni mindenfélét, egyszerűen nagyon úgy éreztem, hogy már szeretnék enni, ami új volt, és egy kicsit nyomasztó. de mintha valami mélyebbről felszabaduló rétegekből kerülnének elő ezek a dolgok, nem a jelenlegi helyzetekre adott válaszként. ingerültség, türelmetlenség, vágyak mintha régi dolgok lenyomataiként, elavult sablonokként kerülnének elő, az éhség, fáradtság, testi érzetek pedig a tisztulási folyamat következtében: hullámzó gyöngeség talán az éppen előkerülő méreganyagok miatt, a zöld levektől való időnkénti irtózás az erős tisztító hatásuk miatt, vagy különböző ételek utáni vágy az ahhoz főződő testi-lelki kötődés miatt.. illetve amiatt, hogy talán most engedődik el.
ma reggelre az összes ilyesmi elmúlt, és legnagyobb megdöbbenésemre a reggeli natúr spenót-saláta lé annyira ízlett, hogy magában ittam meg a narancslé nélkül. eddig undorom volt a natúr spenótlétől. tegnap még féltem, hogyan fogom bírni a húsvéti családi banzájt a sok finomsággal, ha a hétvégén már ilyen nehezen bírtam a böjtöt.. de elhatároztam, hogy tovább gyakorlom a csütörtökön bevált szagolgatós-szemlélődős attitűdöt, és türelmet. de mára egyáltalán nem kívántam már semmit, pedig szuper, gyönyörű házi sütik voltak, még reformosak, vegánok is. már annyira ránézésre sem hatottak meg, de megszagolgatva megállapítottam a legjobban kinéző tortáról is, h "cukorszagú" és egyáltalán nem kívánom. ez nagyon meglepő tapasztalat volt, mert ugyan voltam már olyan periódusban, hogy minimális cukormennyiségtől is megfájdult a fejem, de mostanában egyáltalán nem ez volt a jellemző.
úgy érzem, hogy a hétvégén valami nagyon átfordult, megváltozott.

egyre szabadabban érzem magam testileg-lelkileg. nagyon kiváncsi vagyok, hogy lesz majd a böjt után, mert jövő héten, vagy 30 nap után azt hiszem elkezdek enni, ahogy eredetileg terveztem.
most úgy érzem, hogy van annyi erőm, és történt annyi változás, hogy könnyebb lesz megtalálni az egyensúlyt a böjt után, ami tulajdonképpen a cél.. de ez a jövő zenéje. ez az időszak pont a jelenre segít koncentrálni, anélkül tekinteni a jelen pillanatra, h a tegnaphoz vagy a holnaphoz viszonyítanám.
ettől függetlenül a héten át szeretném gondolni, hogyan töröm majd meg a böjtöt, minél pontosabban figyelembe véve a lehetséges reakciókat, és terveket készíteni, hogy a böjt alatti tapasztalatokat használva a régi sablonok helyett újakat tudjak használni, és megtörténjen a valódi változás. valószínűleg ez elég nagy figyelmet és türelmet igényel majd, nem árt rá felkészülni.


és akkor egy kicsit még a gyakorlati dolgokról.

az ugye alap, hogy a leveket frissen, nyersen, bio alapanyagokból készítem. fontos, hogy minél frissebben, mert nagyon hamar oxidálódnak, legjobb rögtön meginni őket, de persze adódik úgy, hogy pár órával hamarabb kell elkészítsem, mielőtt elmegyek itthonról.
a lékészítésnél a legigénytelenebb módszer vált be: turmixolok és szűrök. ez praktikus, mert semmi extra nem kell hozzá csek egy mezei turmixgép, bárki nekiláthat. kell hozzá némi gyakorlat, de aztán ez a leggyorsabb és a leghatákonyabb. tudnék erről is elég sok hasznosat írni, de most nem teszem, viszont kérdezzetek bátran.

a menü:
ez főleg attól függ, hogy mi a szezonoális, és mit tudok a legolcsóbban szerezni a biopiacon. mivel a gyökérzöldségeket egyáltalán nem kívánom, más meg most nincs, maradnak a gyümölcsök és a zöld levelek. a gyümölcsök fedezik az energiát és nagyjából inkább a vitaminokat, a zöld levelek pedig főleg az ásványi anyagokat, és ellensúlyozzák a gyümölcsök cukortartalmát - ez utóbbi a vércukorszint és a sav-lúg egyensúly miatt is megszívlelendő, erősen ajánlott a napi min. 1kg zöld levélféle. hasznos még a citrom a lúgosítás, a fahéj a vércukor-egyensúly, az anyagcsere és még számos pozitív hatása miatt, és gyömbért használok még, ez emésztés segítő, amellett, hogy változatossá teszi az ízeket.
amúgy a napi menüm elég unalmasnak tűnhet, mégis valahogy mindig más, és nem unom meg:
· reggel egy liter ihatóan forró vízzel indítok, 1 citrom levével. ez alaposan átpucol, lúgosít, és elindítja a napot.
· aztán jön egy kis virágpor, ez a kedvenc csemegém, a nap fénypontja, amellett, hogy szémos jó tulajdonsága és hatóanyaga van.
· reggelire 4-5 narancs jön spenóttal (a narancsot külön facsarom és szűröm szitán, aztán turmixolom-szűröm a spenótot kis vízzel, kiegészítve néha salátával, petrezselyemmel) ez általában összesen 6-8 dl. 
· a napi másik két adag levem alapja 2x3-5 alma és 1-1 saláta (ezt már együtt turmixolom, mostanában csalánnal (vér- és vesetisztító) és pitypanggal (májtisztító) vagy mással. ehhez jön még néha citrom, néha gyömbér, fahéj vagy ezek kombinációja, + 2-3 dl víz a turmixolás miatt) általában egy adagból cirka 1 l lé lesz. 
·  aztán még bármennyi víz vagy gyógytea, én általában napközben elvagyok a levekkel, és este iszom még fél-1 l valamit. elvileg minden stimuláló cuccot el kellene hagyni, még a zöld teát is, de az 1000teaházas japán zöldteák ízvilágát annyira kívántam néha, hogy ennyi engedményt tettem. meglepően erős hatása van különben ebben a szituban, olyan mint 3 dupla kávé :D szóval érdemes óvatosan.

mára ennyi. 

még mindig zöld levek

elhagytam a harmadik hét közepét.

ez többnyire már egyáltalán nem megdöbbentő. korábban hatalmas dolognak tűnt az egy hétnél tovább tartó böjt, de most már a gondolat is egészen természetes.. a böjtölés maga már a második héttől teljesen hétköznapivá vált: felgyorsult a lékészítési procedúra, és bele is épült a mindennapokba, más pedig ezen kívül nem igazán zavart.

persze vannak azért nehezebb pillanatok: néha, mivel nincs se pénzem, se időm elegendő levet gyártani, azért elfogy az energiám. ez részben pozitív, mert szándékom is a tartalékok mozgósítása, ugyanakkor szeretném elkerülni, hogy a szervezetem takarékra állítsa magát. az a sejtésem, hogy ez a tisztulási folyamatokat is lassítaná, amellett, hogy az anyagcsere lassulása és a takarék üzemmód más szempontokból sem optimális. (de végülis úgysincs pénzem többre, tehát ez nem igazán kédés :)

az evés élvezete. a leveket is nagyon élvezem néha, bármilyen egyszerűek is (ja, később írjam le miket is) mégis az ételek megosztása, elfogadása egy trásaságban, az élmény, az ízek megosztása néha hiányzik. vajon ez hiányzik? vagy csak a puszta élvezet? vagy a megszokott menekülési útvonal?
ez folyton felmerülő kérdés vegaságom óta, mert általában ritka az olyan étel, amit elfogadnék/meg tudok osztani mint élményt, mint a közösség többi tagja. persze különbözni sem probléma.. igen, talán egyszerűen meg kellene tanulnom ezt másképpen látni, kezelni.
ez a böjt remek alkalom, és elég hosszú periódus arra, hogy végig mintegy külső szemlélőként figyelhessem ezeket a helyzeteket.
ma például táncon érzékeléssel: érzetekkel, hangokkal, szagokkal, majd ízekkel foglalkoztunk, ami egy kis lakomába torkollott, mindenki hozott valami különlegeset. ez számomra elég nagy kihívásnak tűnhetett, közben hihetetlenü érdekes volt csak szagolgatni, szemlélődni, és kicsit másképpen, mégis teljességében befogadni az élményt.
ugyanakkor hihetetlen türelemre tanított, és tanít az egész böjt. sokkal jobban látom az életem hétköznapi párhuzamait: szokásokat, reakciókat, játszmákat, vágyakat, projekciókat.. és minden, ahogy ez a böjt is, olyan hihetetlenül viszonylagos. nem nehezebb vagy könnyebb lemondani valamiről, ami után vágyódom, vagy ami megszokott volt, csak egy másik minta, egyszerűen amiatt tűnik nehéznek, hogy új.
a böjt sem képez űrt vagy hiányt, hiszen az üresség helyét mindig elfoglalja valami más. bizonyos dolgok lemondással járnak, ellenállásba ütköznek, miközben sok más könnyebbé válik. míg egy hétköznap, amikor nem húzok határokat, azt könnyebbségnek élem meg, de ez magában hordozza ömnaga korlátait, következmányeit. mindig egyensúly van..