még mindig zöld levek

elhagytam a harmadik hét közepét.

ez többnyire már egyáltalán nem megdöbbentő. korábban hatalmas dolognak tűnt az egy hétnél tovább tartó böjt, de most már a gondolat is egészen természetes.. a böjtölés maga már a második héttől teljesen hétköznapivá vált: felgyorsult a lékészítési procedúra, és bele is épült a mindennapokba, más pedig ezen kívül nem igazán zavart.

persze vannak azért nehezebb pillanatok: néha, mivel nincs se pénzem, se időm elegendő levet gyártani, azért elfogy az energiám. ez részben pozitív, mert szándékom is a tartalékok mozgósítása, ugyanakkor szeretném elkerülni, hogy a szervezetem takarékra állítsa magát. az a sejtésem, hogy ez a tisztulási folyamatokat is lassítaná, amellett, hogy az anyagcsere lassulása és a takarék üzemmód más szempontokból sem optimális. (de végülis úgysincs pénzem többre, tehát ez nem igazán kédés :)

az evés élvezete. a leveket is nagyon élvezem néha, bármilyen egyszerűek is (ja, később írjam le miket is) mégis az ételek megosztása, elfogadása egy trásaságban, az élmény, az ízek megosztása néha hiányzik. vajon ez hiányzik? vagy csak a puszta élvezet? vagy a megszokott menekülési útvonal?
ez folyton felmerülő kérdés vegaságom óta, mert általában ritka az olyan étel, amit elfogadnék/meg tudok osztani mint élményt, mint a közösség többi tagja. persze különbözni sem probléma.. igen, talán egyszerűen meg kellene tanulnom ezt másképpen látni, kezelni.
ez a böjt remek alkalom, és elég hosszú periódus arra, hogy végig mintegy külső szemlélőként figyelhessem ezeket a helyzeteket.
ma például táncon érzékeléssel: érzetekkel, hangokkal, szagokkal, majd ízekkel foglalkoztunk, ami egy kis lakomába torkollott, mindenki hozott valami különlegeset. ez számomra elég nagy kihívásnak tűnhetett, közben hihetetlenü érdekes volt csak szagolgatni, szemlélődni, és kicsit másképpen, mégis teljességében befogadni az élményt.
ugyanakkor hihetetlen türelemre tanított, és tanít az egész böjt. sokkal jobban látom az életem hétköznapi párhuzamait: szokásokat, reakciókat, játszmákat, vágyakat, projekciókat.. és minden, ahogy ez a böjt is, olyan hihetetlenül viszonylagos. nem nehezebb vagy könnyebb lemondani valamiről, ami után vágyódom, vagy ami megszokott volt, csak egy másik minta, egyszerűen amiatt tűnik nehéznek, hogy új.
a böjt sem képez űrt vagy hiányt, hiszen az üresség helyét mindig elfoglalja valami más. bizonyos dolgok lemondással járnak, ellenállásba ütköznek, miközben sok más könnyebbé válik. míg egy hétköznap, amikor nem húzok határokat, azt könnyebbségnek élem meg, de ez magában hordozza ömnaga korlátait, következmányeit. mindig egyensúly van..

dzsúzolás

az elmúlt fél év igen kaotikus volt, igyekszem megérkezni. hogy hová is az jó kérdés, tulajdonképpen ide: a jelenbe, az utamra, ahol vagyok - csak néha nem veszem észre.

közben az asztalra is került sokminden, amit nem tartok igazán odavalónak, de amíg az ember lelke nincsen rendben, nehéz talpra állni.. bármi is legyen az, ahol rendszerre, önfegyelemre, kitartásra van szükség. nekem a kaja a pótcselekvésem, ezt meg kell tanulni kezeni.

most, hogy kezd kiderülni az ég - szó szerint is, mert az első napsugarak belülről is átmelengettek - kezdem összeszedni magam. a nagyböjt kezdetével elhatároztam, hogy meghúzom a bűvös cukor és tejtermék határt - ezeket újra és újra elhagyom, de újra és újra visszatérnek mint a hivatlan vendégek, miközben tudom, tapasztaltam hogy nincsenek rám jó hatással semmilyen téren. ezzel együtt, ugyan nem tartozott a böjti fogadalmak közé, de a kenyér is kikopott a menüből.

és most érkeztem el a bejegyzés valódi témájához.
gondoltam, jó lenne valamiféle tisztítókúrát csinálni, ami testet, lelket, elmét kitakarít, aztán szépen belefolyik egy hétköznapi egyensúlyba, de nem tudtam hol kezdjem és mi lenne a jó. aztán egyik nap egy barátnőm hívott, tartsak vele a léböjtjében. miután átküldte Angela Stokes írását erről a lékalandról, egyre lelkesebb lettem.
dióhéjban a lényeg, hogy mivel a napi energia és tápanyagigényt fedezi az elfogyasztott sok-sok lé, és az emésztéssel a rostok nélkül alig kell bajlódnia a szervezetnek, lehetősége van a teljes átalakulásra és megtisztulásra a kúra 3 hónapja alatt.. és vélhetően hasonló a hatása a gondolatokra is.
mielőtt valaki megijedne (engem is beleértve) nem köteleztem el magam a 3 hónpra. tart, amíg tart, amíg jól esik, amíg bele tudom építeni az életembe. előirányoztam azért egy hónapot, ez alatt az idő alatt már történhetnek változások, van időm megfigyelni a folyamatokat, látni, hova futnak ki dolgok.

először a legnagyobb kihívás a napi 2 óra maszatolás volt, ami a 3 liter lé előállításához kellett. ez részben felgyorsult kicsit, részben rájöttem, hogyan tudom beépíteni a napjaimba. ezen kívül kicsit macerás még gyalog beszerezni a biopiacról a rengeteg zöldet és gyümölcsöt, alig fért a kezembe a 14 fej saláta, 2 kiló spenót, tyúkhúr, zellerszár stb, valamint 10-15 kg alma, citrom és narancs.

az első héten rengeteg energiám volt, pénteken futottam, vasárnap egész nap másztam és jól bírtam a felfelé sétát is. a hét vége fele ugyan elkezdtem nagyon nem kívánni a zöld leveket, ami nehézséget okoz, mert a napi adagot mindenképpen be kellene termelni a lúgosítás miatt, és hogy ellensúlyozza a gyümölcsök cukortartalmát (ami így rostok nélkül még veszélyesebb). ezen kívül furcsa, hogy pont a böjt kezdetére betaknyosodtam és elég lassan jövök ki belőle, még mindig köhögök és jobban fújom az orrom, mint szokásosan, de gyanítom, hogy ennek lehet összefüggése a tisztulási folyamattal.
kicsit zavar néha, hogy nem tudom mi zajlik a testemben, és vajon jó-e az, amit csinálok. de úgy döntöttem, csinálom és figyelek, különben sosem tudom meg. 

második hét elejére elmúlt a zöldutálatom, és maradt a sok energia, hétfőn és szerdán bringával közlekedtem már.
szerda estére viszont nagyon elfáradtam, és azóta se szedtem össze magam. most legszívesebben meg se mozdulnék, még szerencse hogy ma semmi dolgom és megtehetem, hogy csak itthon matatok. a zöldundor is visszatért, az a sejtésem, hogy ez összefüggésben lehet a detox folyamatokkal, ahogy az energiaszint csökkenése. a zöldek erősen detoxikálnak, és ez ellen kifejezheti ellenállását a szervezet egy kis fujjolással.. ez persze mind feltételezés, a kombinációkon, arányokon is múlhat, hogy mi ízlik, mi nem, és tény, hogy attól is lehetek gyöngébb, hogy most kevesebb levet ittam és többet mozogtam mint első héten.
türelem, figyelem, kitartás. izgalmas utazás ez.

szóval akkor mégicsak blogot írok?

óóceán, portugália. na ez nem is szerepel a mesében.. kép-zavar!

fél évvel ezelőtt nyakamba vettem a világot és elindultam spanyolhonba, bizonytalan uticéllal és meghatározatlan időre. a terveim között olyasmik szerepeltek mint világlátás, önmagam megismerése, sziklamászás, szerencsepróbálás (munka), és egy nyers rainbow dél spanyolországban. ezek közül itt az utolsó fog főleg szerepelni, kiegészülve más zőccségekkel lévén hogy ez egy gasztroblog vagy mi.

az úgy volt, hogy nekem fogalmam sem volt a rainbowról, csak arról hogy itt valami nyersevők fognak összegyűlni, és egy hónapig nomádkodni az erdőben. csillagos ég alatt alvás, vadnövények gyűjtögetése, jóga, szabadság és a természet lágy öle.. hát ez mind remekül hangzott. és nemcsak úgy hangzott, az is volt.. pláne, hogy a dolog nem ért véget egy hónap után, de valahogy 3 hónap lett belőle. volt közben narancsliget látogatás, tengerparton barlangban élés, ahol egy egész kis nyers közösség alakult ki, avokádó gyűjtögetés, helyi gyümölcsökkel ismerkedés és még sok más kaland. és bár az egész rainbow sztori a nyersevésből indult ki - és itt is erről dumálok - végül egyáltalán nem ez lett a fontos.
hanem az élet élése.

terülj-terülj asztalkám nyers rainbow módra

na itt azért most mégis a gasztro rész következik.. a rainbown majdnem monóra alakult az étrendem, amit nem erőszakolásból vagy valami furcsa kényszerből tettem, egyszerűen így esett jól. volt szerencsénk helyi bio termelőktől beszerezni mindent, így nem is csoda.
ez hasonlóan folytatódott a narancsligetben, ahol egyik este az egész csapatot (úgy 20-30fő) megörvendeztethettem egy nyers vacsorával. ezért mindenki nagyon hálás volt, mert a többség itt próbálta először a nyersevést, és a hetek óta tartó rögtönzött-saláta-diéta után sokan nem hittek benne, hogy ezt élvezni is lehet. és köszönet persze a szorgos segítő kezeknek is, öröm volt sürögni forogni a konyhában egy hónap nomádkodás után.

a tengerparton hasonlóan folytatódtak a dolgok, gyűjtögettem avokádót, chirimoyát, nisperot, néha még banánt is, és egy közeli biotermelőhöz salátáért is elsétáltam párnaponta, kiegészítve még ezzel-azzal a készletet. éééden.. és a szülinapi tortákat még nem is említettem :) 100%nomád körülmények között elkészítve (tányérunk sem volt!)

kövön'sütött' banántorta

egyedül utazgatni a világban eléggé élménydús - és néha strapás - tud lenni, meg még spirituális és tanulós és fejlődős is, szóval a kaja téma háttérbe szorult. annál is inkább, mert a tengerparti édenből tovább kellett menni, és nem volt mindenhol olyan egyszerű kaját szerezni - főleg nem ingyen, főleg nem biot. így esett, hogy az utazás többi része mindenevéssel telt. hülyeségnek tűnik, mert nyilván jobban érzem magam nyers üzemanyagon..
de nem hiszem már, hogy csak a testünkről szólna ez az egész, vagy hogy az egészet ki lehet okoskodni, és valaki meg tudja mondani hogy nekem vagy neked mit is kéne enni. vannak itt mindenféle más ügyek, amikre lehet hogy mégcsak nem is gondolunk.. és úgy alakítják a világot ahogy, és az egész úgy tökéletes, ahogy van. szóval ennyi.

persze ez a kis kitérő jár most némi kellemetlenséggel - plusszkilókkal például, na - amitől persze nem éreztem magam mindig kicsattanóan a bőrömben mostanában, de annyi baj legyen.
változás. türelem, türelem, türelem. szeretet...

femili

nem gondoltam volna hogy újra ide fogok firkálni, főleg miután herótom lett a kaja körül vert felhajtástól meg a gasztrobuzulástól.. de ma csináltam egy salátát, és nem bírtam nem megosztani legalább virtuálisan. hát az élet ilyen.
mert azt is megtanultam kinn, hogy megosztani - ételt, italt, ölelést, tudást, bármit - a legjobb dolog, és talán ez okozza nekem a legtöbb örömet.. és hátha még nektek is jó!

európai (nem csak nyers) rainbow, portugália - szintén a zavarkeltés végett

szóval a 'recept' ami már nem is igazán lényeges:
alma
saláta
szárzeller majdnem el is felejtettem hogy az alma meg a zeller milyen jó barátok!
kevés tahina
és spirulina ez amúgy nem olyan lényeges, ha van elég zöld levél akkor én is ritkán élek vele.
és lehet pici citromot és sót is tenni hozzá.. meg amúgy még bármit.

szeretettel

rawioli

tehát a kettes számú téli zőccség, a cukkini.. nem, valóban nem igazán téli, de ennyi még belefér. és ha nem csak úgy magában ropogtatom el egy fej saláta kíséretében, akkor metéltet készítek belőle. többnyire gyümölcs öntettel, de nemrég kipattant a fejemből ez az ötlet, és meg kellett csináljam. eredetileg ez is egy egyszerű öntet, de kivételesen - valójában csak a neve miatt - maszatoltam vele egy kicsit.
eltökélt szándékom hogy felhagyok a maximalizmussal, szóval ezzel sem babráltam túl sokat és a következőkkel sem fogok, inkább produkáljak már végre valamit.. (igen, ez nem csak a blogírásra vonatkozik).

öntet/krém:
kesudió (1 ek)
nemes élesztőpehely (2 tk)
egész koriandermag (1/2 tk)
víz
citromlé
só

a kesut kávédarálón krémmé daráltam, elkevertem a frissem megtört korianderrel és a többivel. lehet belőle sűrű krém, ez került a cukkiniszeletek közé, vagy hígabb öntet. nem negyon szoktam ilyesmivel vacakolni, és többfogásos menüket sem készítek - ezt inkább valami előételfélének tudom elképzelni ebben a formában.. csak játékból készült - normális esetben egy adag metéltre öntöttem volna ezt az szószt, sőt így is tettem a maradékkal. mellé egy fej saláta és kész az ebéd.

édeskömény télen-nyáron

azt a rész most ugorjuk át, miért is szünetelek. hosszú.. (például pont azért, mert már túl hosszú lenne az összes dolgot leírni, amit szeretnék :)
inkább jöjjön végre egy recept:

tél van, és alig találok valamit, amit meg tudnék enni. a gyökérzöldségek valahogy nem esnek jól, de a paradicsom, az uborka és tárasaik is régóta hiányoznak a hűtőmből. a biotermelők egén sem süt többet a nap ilyenkor, és talán nemcsak az íztelen termények, de a természeteshez egyre közelítő életmódom is azt diktálják, hogy ne vegyek primőr zöldséget.
az édeskömény viszont maradt, ezt bármikor meg tudnám enni. a másik jockernövényem a cukkini, igaz ezzel vannak azért fenntartásaim ilyenkor, de a banánnal, naranccsal is vannak.. és hát valamit mégiscsak kell enni: azt, ami jól esik.

nyár óta tervezem az édesköményes "receptem" megosztását, fotók készültek is, de a posztig nem jutottam el. pedig igazán egyszerű: az édesköményt félbe majd hajszálvékony szeletekre vágom (a torzsáját kivéve). így elvágom a rostokat - amiket különben macerás lenne rágni - mégis dekoraív szeleteket kapok. a zöldjét lazán aprítva keverem hozzá.
erre jön az öntet, szezonális gyümölcs. nyáron barackot tettem hozzá, turmixolva vagy kockázva, ősszel és amíg még volt finom, körtét. most már az sem az igazi, de az aszalt gyümölcsöket áztatva, turmixolva nagyon szeretem ilyenkor. sűrűn lekvárnak, hígabban pudingnak akár fűszerekkel, vagy a friss gyümölcsturmix téli változataiként.. és öntetként például édesköményre! :) a nagy kedvenc pedig a füge, szinte bármikor bármennyi jöhet, az édesköményt is azzal készítem mostanában.

sületlen ünnepek

szegény blogom még mindig a kispolcon várja, hogy elővegyem egyszer. minden időm, energiám a sületlenségekre fordítom, lassan nonstop a konyhában kavarok. sooooksoksoksok feladat és ötlet vár megvalósításra, csiszolgatásra, és rendelések elkészítésre.
így aztán blogkompatibilis recepttel megint nem, vagyis csak közvetve szolgálhatok: kreáltam egy fügepudingot, és a lányok is előrukkoltak 1-1 ünnepi recepttel, amit megtalálhattok a sületlenségek blogján.

ezen túl kb semmi mást nem készítek, ami nem azt jelenti, hogy desszerten élek, sőt: a hétköznapi ételek nagyon leegyszerűsödtek, nagyon ritkán kutyulok már valami "ételt" is. a reggeli zöld turmix után általában magukban, feldolgozás, ízesítés nélkül élvezem a gyömülcsök, levelek, zöldségek ízét. ez nyáron és ősszel még nagyon könnyen ment, itt volt a rengeteg szezonális gyümölcs és zőccség, főleg azon éltem rengeteg zölddel, salátával. de most télen kicsit gondban vagyok, ezen az éghajlaton nem sok ehető terem ilyenkor ami igazán jól is esne nyersen.. és főleg estefelé hiányzik valami. próbálkozom már néha a kenyérrel is, de az sem az igazi, keresem az utat.

az aszalt gyümölcsök siettek a segítségemre: magukban ugyan szárazak, áztatva meg leginkább a meztelencsiga jut róluk eszembe, hígabbra turmixolva viszont a friss turmixok téli változatai lehetnek. és érdekes módon (vagy nem is) szinte melengető hatásúak. a sűrűbb, esetleg fűszerezett változataik pedig desszertnek is elmennek, ebből született a fenti recept is.

áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok!

készülődés

változatlanul sok-sok tennivalónk van a sületlenségekkel, és a karácsony is egyre közeledik. nagyon élvezem a készülődést, és az ünnepi ötletek is csak jönnek-jönnek.. elkészültek az első bejglik, alakulóban a mézes és a szaloncukor. közben új bonbonvariációk is születtek, csináltam egy főszeres-répás, és egy csipkebogyós bonbont, és igen, azt hiszem nagyonis meg vagyok velük elégedve :D

a csipkésből pici levélformákat készítettem, ezt vittem kóstolóba, a tálka közepén pedig a répás bonbon látszik.
hogy végre valami sósat is készítsek, kétféle sósmandulás finomságot is kipróbáltam. az egyiket szójaszósszal, a másikat olasz fűszerekkel aszaltam meg, megérte a próbát!

recepteket egyelőre nem teszek közzé, de az összetevőket megtaláljátok a blogunkon, az árakkal együtt, ha kedvet kaptok a vásárlásra. hamarosan a bioboltok pultjaiba is kikerülnek a sületlenségek!
aztán igyekszem valami recepttel is előrukkolni végre.