salátaöntet

kép nélkül, gyorsan. ezt az öntetet én rukkolával vagy endiviával szeretem talán a legjobban (de most elárulom, méltatlanul kevés salátát ismerek.. úgyhogy ez nem jelent semmit) midnenesetre főleg levelekkel tudom elképzelni ezt az öntetet, de ez senkit ne akadályozzon meg a kísérletezésben. csak annyit fűzök még hozzá hogy ez is nagy kedvenc, "nem vagyok kecske hogy ilyeneket egyek" hozzáállásúak megingatója.

akkor hát:
tahina (vagyis szezámkrém, amiből én a sötétebbik, hántolatlan magokból készült verziót szeretem. az sem baj, ha enyhén sós)
méz
citromlé

a hozzávalókat kábé 1:1 arányban (vagy ízlés szerint, néha picit több citromlével) összekeverem. szokott kelleni hozzá egy kis víz is, mert nagyon öszesűrűsödik, főleg ha kicsit áll az öntet.

uborkaszezon vége

no comment. katiék kiszedték az uborkákat, idén nincs több. paradicsom szintén jövő nyáron jön legközelebb (sárga tuti de azt hiszem pirosat sem veszek télen)
tehát most sárgaparadicsomleves uborkával, márcsak a színe miatt is.

és jön a dió, a sütőtök, alma, körte, szőlő.. saját is.

nyers

igen, azt hiszem a nyersdömping egy kis magyarázatra szolrul.
sosem főztem hagyományosan. nem emlékszem, hogy egyszer is pontosan követtem volna egy receptet, és például félóráig főztem volna egy főzeléket vagy zöldséglevest, ahogy azt édesanyám teszi. a vízben főzés, méginkább a lé eldobása vagy a jelentősebb mennyiségű olajban párolás is kimaradt (ha pároltam, egyszerűen annyi vizet löttyintettem alá, ami elforr mialatt a zöldség megpuhil kicsit). a hús, hal, tojás és tejermékkerülés, címkeolvasgatás, biománia és a többi mellett néha már úgy éreztem, eléggé kilógok a sorból. étterem kizárva, családi ebéd szintén necces, vendégségben meg az ember utál magyarázkodni.. brr.. szóval nem véletlen, hogy bár már többször sajnáltam megfőzni a nyersen is finom cukkinit, sütőtököt, répát céklát és társait (még olyan "éppehogycsak" is) mégiscsak megfőztem. végülis az a normális, már így sem vagyok teljesen az, gondolhattam. amikor először találkoztam a nyersevéssel kiröhögtem.. nna, ennyire azért én sem vagyok fanatikus, hogy lehet mindent nyersen enni??! persze azért érdekelt a dolog, olvasgattam. viszonylag sokat olvastam/tanultam már az egészséges életmódról, tudtam hogy jobb a zöldség-gyümölcs nyersen. de ennyire? mégiscsak a "főtt étel a rendes étel", ahogy azt szépen mindenkibe belenevelik. azt gondoltam, na ezt azért én tuti nem. (igen, pontosan ezt gondoltam a vegákról pár éve. okéoké, igen, értem én hogy szegény állatok, meg nem is nagyon szeretem a húst.. de kizárni..) hát, most elérkeztem ide, elkezdtem nyersen enni. egyelőre kísérleti szándékkal ..és kicsit tisztító szándékkal is mert rengeteg szemetet összezabáltam a kiállítás körüli felfordulásban. (most teljesen nyerssel próbálkozom, különben valószínűleg nem menne, mert egy-egy gyöngébb/stresszesebb pillanatomban megengednék egy kis kenyeret.. sütit.. aztán rávetném magam a csokira és társaira is..)

ja, de hogy miért is. talán főleg azért, amiért a húsevést hagytam abba: ez esik jól. mindig kóstolgattam, csentem el a nyerseket főzés-sütés előtt.. azt hiszem leginkább szokásból főztem. aztán itt vannak az enzimek, vitaminok (és még ki tudja mik amikről nem tudunk) amiket elvesztünk ha főzzük az ételeket. az is érdekes, hogy a nyers zöldségekhez szinte egyáltalán nem kívánom a sót. de talán a legnyomósabb érv ami a nyers mellett szól, hogy tulajdonképpen fogalmunk sincs hogyan működünk. fogalmunk sincs, mitől lehetünk egészségesek. azóta kutatjuk a hosszú fiatalság titkát, mióta úgy döntöttünk hogy a saját utunkat járjuk és nem hallgatunk a természet törvényeire.. de a titok egyetlen őzrője a természet. nem követek egyetlen elméletet vagy teóriát sem, egyszerűen arra megyek amit közelebb érzek a természeteshez.
ez most elég nagy váltás. nem döntöttem el, hogy végleg nyers leszek, inkább csak.. majd meglátjuk.

paradicsomszósz, hajdina

ez a szósz pontosan olyan lett mint a főtt paradicsomszósz. csíráztatott hajdinát tettem bele, de bármi mással is mehetne.

hozzávalók:
3 fél aszalt paradicsom vízbe áztatva
2 fél aszalt paradicsom (olajban)
3 piros paradicsom
1 sárga paradicsom
oregano, bazsalikom, csöpp méz

a beáztatott és az olajos paradicsomokat kicsit kinyomkodtam és összeturmixoltam a többivel. ízesítettem fűszerekkel és egy pici mézzel hogy ne legyen olyan savanyú. egy pici olajban áztatott fokhagyma még mehetett volna bele, de az most nem volt kéznél.

táplálkozás-elméletek

éppen edwar howel könyvét olvasom az enzimtáplálkozásról. rengeteg hasznos információ van benne, mégis.. kicsit elvakultnak érzem. és így van ezzel az öszes általam ismert teória: az életet egyetlen nézőpontból, egyetlen oldaláról vizsgálják.
a megismerésnek két formája van, az egyik a kutatás. ha felboncoljuk, ízekre szerjük azt, amit meg szeretnénk ismerni. de vajon valójában megismerjük? kétségkívül megtudunk egy sor információt, tudományosan bizonyíthatunk tényeket, és talán úgy érezzük, közelebb kerültünk a megértéséhez. egyre apróbb részletekre boncoljuk alanyunkat és közben nem vesszük észre, az egésznek milyen apró részére koncentrálunk. egy ponton azt kell mondanunk, a dolgok működése végtelenül öszzetett, valóban áttekinteni és megérteni lehetetlen.

a megismerés másik módja a szeretet. ha valaki szeret valamit vagy valakit, odafigyel rá. megfigyeli mitől boldog, mitől szép, mitől az, ami. nyitott és kiváncsi a létezésére..

honnan is tudhatánk, mire van szüksége a szervezetünknek? honnan is tudhatnánk, mitől, hogyan működik? a létezés csoda, ajándék. erre újra és újra ráeszmélek, és csak csodálattal, alázattal figyelem a világot.
azt hiszem, ez az alázat a kulcs az egészségünkhöz is. nem használhatjuk ki és fordíthatjuk fel a természetet. hogy könnyebb legyen az életünk autóval járunk - rohanunk, nem figyelünk a világra - miközben rengeteg energiát pazarlunk, eltávolodunk a természettől, és agyonfeldolgozott ételeket eszünk. de valóban jobb lesz így az élet?

sokat olvastam már az egészségről, egészséges táplálkozásról (a lényegesebb dolgokat egyszer el is kezdem majd összeszedni itt) de végül mindig arra a következtetésre jutok, hogy minden tudományosság egyoldalú. az egész valahogy többnyire figyelmen kívül marad. pedig ahelyett hogy apró részleteket vizsgálunk, arra kellene figyelnünk hogy megtaláljuk a harmódiát, az egységet az élet minden területén.
szükséges például a légkondiért, az új autóért, telefonért, telefonszámláért, csipszért, csokiért, cigiért, alkoholért, hatalmas villanyszámláért halálra dolgozni magunkat? élhetnénk szerényebben, dolgozhatnánk kevesebbet. a vicc az, hogy éppen ezek a dolgok teszik tökre az életünket, egészségünket. az, amit őrült hajszával érünk el. végül boldogtalanok, fáradtak, ingerültek és betegek vagyunk, ahelyett hogy megelégednénk kevesebbel és jutna időnk odafigyelni a világra, egymásra.

mit jelent ez a táplálkozásban? ételeinket agyonfőzzük, finomítjuk, tartósítjuk, vegyszerezzük, mindezt lustaságból és kényelemből, a másik oldalon nyereségvágyból. közben vajon seki sem veszi észre, milyen messze kerültünk a természettől, hogy valójában szemetet eszünk, hogy ez az egész mennyire korcs? nincs szükség tudományos kísérletekre, csak józan paraszti észre, hogy az ember ráeszméljen erre és megoldást találjon. (együk azt, ami természetünknél fogva táplálékunk, a lehető legkevésbé feldolgozva és nem kényelmi szempontokat szem előtt tartva. hazugság, hogy ezt bárki ne engedhetné meg magának. persze amit itt most leírok, szintén egyoldalúvá válik.. így inkább nyitva, és abbahagyom a dolgot. válaszokat senki sem adhat vagy kaphat, egyedül kérdéseket tehetünk fel. de vajon elég, és megfelelő kérdést teszünk fel?)

a civilizációtól sajnos nem tudunk elmenekülni, alkalmazkodnunk kell. de ezt tehetjük ésszel is, odafigyelve. kérlek lassíts egy pillanatra, és figyelj oda te is.

céklasaláta

letudtam a kiállítást. a zizi és rohanás után most fellélegezve molyolok a konyhában. többnyire nyersen.

hozzávalók:
1 közepes cékla
2 alma
citromlé
2 kk tahina

a nyers ételeknek megvan az az előnye, hogy még az eddigi minimál kajáknál is gyorsabban elkészülnek:
a céklát és az egyik almát ledaráltam a mixer aprítójában, azután kozzákevertem a citromlevet, a tahinát és a másik almát felkockázva.