szóval akkor mégicsak blogot írok?

óóceán, portugália. na ez nem is szerepel a mesében.. kép-zavar!

fél évvel ezelőtt nyakamba vettem a világot és elindultam spanyolhonba, bizonytalan uticéllal és meghatározatlan időre. a terveim között olyasmik szerepeltek mint világlátás, önmagam megismerése, sziklamászás, szerencsepróbálás (munka), és egy nyers rainbow dél spanyolországban. ezek közül itt az utolsó fog főleg szerepelni, kiegészülve más zőccségekkel lévén hogy ez egy gasztroblog vagy mi.

az úgy volt, hogy nekem fogalmam sem volt a rainbowról, csak arról hogy itt valami nyersevők fognak összegyűlni, és egy hónapig nomádkodni az erdőben. csillagos ég alatt alvás, vadnövények gyűjtögetése, jóga, szabadság és a természet lágy öle.. hát ez mind remekül hangzott. és nemcsak úgy hangzott, az is volt.. pláne, hogy a dolog nem ért véget egy hónap után, de valahogy 3 hónap lett belőle. volt közben narancsliget látogatás, tengerparton barlangban élés, ahol egy egész kis nyers közösség alakult ki, avokádó gyűjtögetés, helyi gyümölcsökkel ismerkedés és még sok más kaland. és bár az egész rainbow sztori a nyersevésből indult ki - és itt is erről dumálok - végül egyáltalán nem ez lett a fontos.
hanem az élet élése.

terülj-terülj asztalkám nyers rainbow módra

na itt azért most mégis a gasztro rész következik.. a rainbown majdnem monóra alakult az étrendem, amit nem erőszakolásból vagy valami furcsa kényszerből tettem, egyszerűen így esett jól. volt szerencsénk helyi bio termelőktől beszerezni mindent, így nem is csoda.
ez hasonlóan folytatódott a narancsligetben, ahol egyik este az egész csapatot (úgy 20-30fő) megörvendeztethettem egy nyers vacsorával. ezért mindenki nagyon hálás volt, mert a többség itt próbálta először a nyersevést, és a hetek óta tartó rögtönzött-saláta-diéta után sokan nem hittek benne, hogy ezt élvezni is lehet. és köszönet persze a szorgos segítő kezeknek is, öröm volt sürögni forogni a konyhában egy hónap nomádkodás után.

a tengerparton hasonlóan folytatódtak a dolgok, gyűjtögettem avokádót, chirimoyát, nisperot, néha még banánt is, és egy közeli biotermelőhöz salátáért is elsétáltam párnaponta, kiegészítve még ezzel-azzal a készletet. éééden.. és a szülinapi tortákat még nem is említettem :) 100%nomád körülmények között elkészítve (tányérunk sem volt!)

kövön'sütött' banántorta

egyedül utazgatni a világban eléggé élménydús - és néha strapás - tud lenni, meg még spirituális és tanulós és fejlődős is, szóval a kaja téma háttérbe szorult. annál is inkább, mert a tengerparti édenből tovább kellett menni, és nem volt mindenhol olyan egyszerű kaját szerezni - főleg nem ingyen, főleg nem biot. így esett, hogy az utazás többi része mindenevéssel telt. hülyeségnek tűnik, mert nyilván jobban érzem magam nyers üzemanyagon..
de nem hiszem már, hogy csak a testünkről szólna ez az egész, vagy hogy az egészet ki lehet okoskodni, és valaki meg tudja mondani hogy nekem vagy neked mit is kéne enni. vannak itt mindenféle más ügyek, amikre lehet hogy mégcsak nem is gondolunk.. és úgy alakítják a világot ahogy, és az egész úgy tökéletes, ahogy van. szóval ennyi.

persze ez a kis kitérő jár most némi kellemetlenséggel - plusszkilókkal például, na - amitől persze nem éreztem magam mindig kicsattanóan a bőrömben mostanában, de annyi baj legyen.
változás. türelem, türelem, türelem. szeretet...

femili

nem gondoltam volna hogy újra ide fogok firkálni, főleg miután herótom lett a kaja körül vert felhajtástól meg a gasztrobuzulástól.. de ma csináltam egy salátát, és nem bírtam nem megosztani legalább virtuálisan. hát az élet ilyen.
mert azt is megtanultam kinn, hogy megosztani - ételt, italt, ölelést, tudást, bármit - a legjobb dolog, és talán ez okozza nekem a legtöbb örömet.. és hátha még nektek is jó!

európai (nem csak nyers) rainbow, portugália - szintén a zavarkeltés végett

szóval a 'recept' ami már nem is igazán lényeges:
alma
saláta
szárzeller majdnem el is felejtettem hogy az alma meg a zeller milyen jó barátok!
kevés tahina
és spirulina ez amúgy nem olyan lényeges, ha van elég zöld levél akkor én is ritkán élek vele.
és lehet pici citromot és sót is tenni hozzá.. meg amúgy még bármit.

szeretettel

rawioli

tehát a kettes számú téli zőccség, a cukkini.. nem, valóban nem igazán téli, de ennyi még belefér. és ha nem csak úgy magában ropogtatom el egy fej saláta kíséretében, akkor metéltet készítek belőle. többnyire gyümölcs öntettel, de nemrég kipattant a fejemből ez az ötlet, és meg kellett csináljam. eredetileg ez is egy egyszerű öntet, de kivételesen - valójában csak a neve miatt - maszatoltam vele egy kicsit.
eltökélt szándékom hogy felhagyok a maximalizmussal, szóval ezzel sem babráltam túl sokat és a következőkkel sem fogok, inkább produkáljak már végre valamit.. (igen, ez nem csak a blogírásra vonatkozik).

öntet/krém:
kesudió (1 ek)
nemes élesztőpehely (2 tk)
egész koriandermag (1/2 tk)
víz
citromlé
só

a kesut kávédarálón krémmé daráltam, elkevertem a frissem megtört korianderrel és a többivel. lehet belőle sűrű krém, ez került a cukkiniszeletek közé, vagy hígabb öntet. nem negyon szoktam ilyesmivel vacakolni, és többfogásos menüket sem készítek - ezt inkább valami előételfélének tudom elképzelni ebben a formában.. csak játékból készült - normális esetben egy adag metéltre öntöttem volna ezt az szószt, sőt így is tettem a maradékkal. mellé egy fej saláta és kész az ebéd.

édeskömény télen-nyáron

azt a rész most ugorjuk át, miért is szünetelek. hosszú.. (például pont azért, mert már túl hosszú lenne az összes dolgot leírni, amit szeretnék :)
inkább jöjjön végre egy recept:

tél van, és alig találok valamit, amit meg tudnék enni. a gyökérzöldségek valahogy nem esnek jól, de a paradicsom, az uborka és tárasaik is régóta hiányoznak a hűtőmből. a biotermelők egén sem süt többet a nap ilyenkor, és talán nemcsak az íztelen termények, de a természeteshez egyre közelítő életmódom is azt diktálják, hogy ne vegyek primőr zöldséget.
az édeskömény viszont maradt, ezt bármikor meg tudnám enni. a másik jockernövényem a cukkini, igaz ezzel vannak azért fenntartásaim ilyenkor, de a banánnal, naranccsal is vannak.. és hát valamit mégiscsak kell enni: azt, ami jól esik.

nyár óta tervezem az édesköményes "receptem" megosztását, fotók készültek is, de a posztig nem jutottam el. pedig igazán egyszerű: az édesköményt félbe majd hajszálvékony szeletekre vágom (a torzsáját kivéve). így elvágom a rostokat - amiket különben macerás lenne rágni - mégis dekoraív szeleteket kapok. a zöldjét lazán aprítva keverem hozzá.
erre jön az öntet, szezonális gyümölcs. nyáron barackot tettem hozzá, turmixolva vagy kockázva, ősszel és amíg még volt finom, körtét. most már az sem az igazi, de az aszalt gyümölcsöket áztatva, turmixolva nagyon szeretem ilyenkor. sűrűn lekvárnak, hígabban pudingnak akár fűszerekkel, vagy a friss gyümölcsturmix téli változataiként.. és öntetként például édesköményre! :) a nagy kedvenc pedig a füge, szinte bármikor bármennyi jöhet, az édesköményt is azzal készítem mostanában.