az elmúlt fél év igen kaotikus volt, igyekszem megérkezni. hogy hová is az jó kérdés, tulajdonképpen ide: a jelenbe, az utamra, ahol vagyok - csak néha nem veszem észre.
közben az asztalra is került sokminden, amit nem tartok igazán odavalónak, de amíg az ember lelke nincsen rendben, nehéz talpra állni.. bármi is legyen az, ahol rendszerre, önfegyelemre, kitartásra van szükség. nekem a kaja a pótcselekvésem, ezt meg kell tanulni kezeni.
most, hogy kezd kiderülni az ég - szó szerint is, mert az első napsugarak belülről is átmelengettek - kezdem összeszedni magam. a nagyböjt kezdetével elhatároztam, hogy meghúzom a bűvös cukor és tejtermék határt - ezeket újra és újra elhagyom, de újra és újra visszatérnek mint a hivatlan vendégek, miközben tudom, tapasztaltam hogy nincsenek rám jó hatással semmilyen téren. ezzel együtt, ugyan nem tartozott a böjti fogadalmak közé, de a kenyér is kikopott a menüből.
és most érkeztem el a bejegyzés valódi témájához.
gondoltam, jó lenne valamiféle tisztítókúrát csinálni, ami testet, lelket, elmét kitakarít, aztán szépen belefolyik egy hétköznapi egyensúlyba, de nem tudtam hol kezdjem és mi lenne a jó. aztán egyik nap egy barátnőm hívott, tartsak vele a léböjtjében. miután átküldte Angela Stokes írását erről a lékalandról, egyre lelkesebb lettem.
dióhéjban a lényeg, hogy mivel a napi energia és tápanyagigényt fedezi az elfogyasztott sok-sok lé, és az emésztéssel a rostok nélkül alig kell bajlódnia a szervezetnek, lehetősége van a teljes átalakulásra és megtisztulásra a kúra 3 hónapja alatt.. és vélhetően hasonló a hatása a gondolatokra is.
mielőtt valaki megijedne (engem is beleértve) nem köteleztem el magam a 3 hónpra. tart, amíg tart, amíg jól esik, amíg bele tudom építeni az életembe. előirányoztam azért egy hónapot, ez alatt az idő alatt már történhetnek változások, van időm megfigyelni a folyamatokat, látni, hova futnak ki dolgok.
először a legnagyobb kihívás a napi 2 óra maszatolás volt, ami a 3 liter lé előállításához kellett. ez részben felgyorsult kicsit, részben rájöttem, hogyan tudom beépíteni a napjaimba. ezen kívül kicsit macerás még gyalog beszerezni a biopiacról a rengeteg zöldet és gyümölcsöt, alig fért a kezembe a 14 fej saláta, 2 kiló spenót, tyúkhúr, zellerszár stb, valamint 10-15 kg alma, citrom és narancs.
az első héten rengeteg energiám volt, pénteken futottam, vasárnap egész nap másztam és jól bírtam a felfelé sétát is. a hét vége fele ugyan elkezdtem nagyon nem kívánni a zöld leveket, ami nehézséget okoz, mert a napi adagot mindenképpen be kellene termelni a lúgosítás miatt, és hogy ellensúlyozza a gyümölcsök cukortartalmát (ami így rostok nélkül még veszélyesebb). ezen kívül furcsa, hogy pont a böjt kezdetére betaknyosodtam és elég lassan jövök ki belőle, még mindig köhögök és jobban fújom az orrom, mint szokásosan, de gyanítom, hogy ennek lehet összefüggése a tisztulási folyamattal.
kicsit zavar néha, hogy nem tudom mi zajlik a testemben, és vajon jó-e az, amit csinálok. de úgy döntöttem, csinálom és figyelek, különben sosem tudom meg.
második hét elejére elmúlt a zöldutálatom, és maradt a sok energia, hétfőn és szerdán bringával közlekedtem már.
szerda estére viszont nagyon elfáradtam, és azóta se szedtem össze magam. most legszívesebben meg se mozdulnék, még szerencse hogy ma semmi dolgom és megtehetem, hogy csak itthon matatok. a zöldundor is visszatért, az a sejtésem, hogy ez összefüggésben lehet a detox folyamatokkal, ahogy az energiaszint csökkenése. a zöldek erősen detoxikálnak, és ez ellen kifejezheti ellenállását a szervezet egy kis fujjolással.. ez persze mind feltételezés, a kombinációkon, arányokon is múlhat, hogy mi ízlik, mi nem, és tény, hogy attól is lehetek gyöngébb, hogy most kevesebb levet ittam és többet mozogtam mint első héten.
türelem, figyelem, kitartás. izgalmas utazás ez.
