szedres-krémes tortácska

a gondolataim egyfoltában a nyers desszertcsodák világában kalandoznak, de a megvalósításuk korántsem tudja tartani az iramot az újabb és újabb ötletek dömpingjével. akkor sem menne, ha a nap 24 órájában ezzel foglalkoznék :)
türelem, türelem, türelem.. csak szépen sorjában..


kosárka:
datolya
mandulaliszt

krém:
kesudió
víz
méz
valilia
kurkuma (opcionális)
utifűmaghéj

és frissen szedett fekete szeder

a kosárkákhoz a datolyát a lehető legjobban összepépesítettem, víz nélkül. annyi mandulalisztetel gyúrtam össze, amíg egészen kemény, már majdnem morzsálódó tésztát kaptam. ezt nyomkodtam a kis szilikon formába. méregetni nem érdemes, mert a datolyák nedvességtartalma nagyon különböző lehet, mindig máshogy veszik fel a lisztet.
a mandulaliszt a mandulatej után visszamaradt "zacc" kiszárítva és - mivel elég csomósra szárad - kávédarálón finom porrá őrölve. ez a krémes, zsíros, egészben őrölt mandulához képest száraz, lisztszerű és nem ragad.

a krémhez a kesudióból és a vízből híg, tejszínszerű turmixot készítettem, mézzel, vaníliával ízesítettem és utifűmaghéjjal sürítettem puding állagúra. így legalább felére lehet csökkenteni az olajos mag arányt. a kurkumát a színe miatt használtam, de nyogodtan elhagyható. eredetileg máshoz készült a krém, amit nem akartam olyan fakóra, és csak elcsentem belőle egy keveset a tortácskákhoz.
pontosabb arányok majd jönnek később, de én általában csak csinálok egy tetszőlegesen zsíros/híg krémet, és addig adagolom hozzá az utifűmaghéjat, amíg a kívánt sűrűséget el nem érem (a hűtőben pár óra alatt még szilárdul kicsit a krém). az arányokkal a sűrű, vajas krém és a könnyű puding között lehet játszani.

összeállítás:
a kosárkák aljára pár szem fekete szedret nyomkodtam, erre jött a krém és a dísz-szedrecske. fél napnál tovább nem érdemes így tárolni, mert elkezd száradni a krém, és az nem olyan szép. ezért is nem készült félbevágott kép.. tegnap félbehagytam a fotózást, és estére terveztem a folytatást, nameg a kóstolást.. nem könnyen álltam meg, hogy kibírjam a fény megérkezéséig, erre ma ahogy elővettem, már nem volt fotogén állapotban.. de nagyon finom volt :)

zöld turmixok

egy ideje nem tettem fel turmixokat, de ez nem jelenti azt, hogy ne ezzel indulna minden reggel. addig halogattam ezt a bejegyzést, amíg lement a bogyós gyümik szezonja, pedig az egyik ok, amiért nem tettem közzé a a turmixokat, éppen a bogyósok gyümölcsök. vagyis inkább a színük. kezdődött az eperrel, aztán jött a ribizli, a fekete ribizni.. színtani ismeretek hiányában is sejthető, hogy zöld levelekkel összeturmixolva az eredmény nem lesz nagyon guszta. a szép zöld helyett a barna különböző árnyalatai jönnek létre, és hát.. na nem fotózgattam.

a tapasztalatok viszont gyűltek:
ami a zöld levelek mennyiségét illeti, minél több lenne a jó, de ha túl sok kerül a turmixba, valami gyomorforgató lesz a szaga, és pár korty után az íze is szörnyű, boá. (más is tapasztalta már ezt, vagy csak én?)
tapasztalat1: ezen sokat segít, ha nem turmixolva, hanem lé formájában használjuk a leveleket. léprésem még mindig nincs, nem is lesz, ezért turmixolás, szitán/molinón átszűrés a menet. így csont szárazra ki lehet nyokodni a zaccot, nem megy kárba semmi :)
tapasztalat2: ez a bogyós gyümiknél kapóra jön, mert bár az ízüket imádom, a sok mag miatt nem nagyon eszem őket és a turmixban is zavarnak. szóval a bogyós gyümit és a leveleket együtt turmixolom, passzírozom, és egészen nagymennyiségű levéllel is jó íze van (ld fotó). ha kicsit édesebbre vágyik az ember, a végén hozzá lehet csapni még egy kis gyümölcsöt, pl őszibarackot, almát. ezeket már nem szoktam passzírozni.
tapasztalat3: a bogyós+zöld lét lehet együtt turmixolni az édes gyümivel, de külön összeöntve szép koktélokat lehet belőle kreálni, ami kompenzálja a barna színeket. így akár a zöld színt is el lehet különíteni a pirostól, szépen rétegezve, de ezzel nem maceráztam.. nekem jó a barna trutyi is :)

saláta, édeskömény és banán

most, hogy egyre több a hazai gyümölcs, nem nagyon eszem már banánt, tulajdonképpen csak ha fagyit csinálok. de most ahogy álltam az édeskömény felett, milyen gyümölcsöt is tennék hozzá szívesen.. ez akadt a kezembe, és nem volt rossz választás.

egy kisebb édesköményhez hozzátépkedtem pár levél salátát, rászórtam a kömény zöldjét (jó sok volt) és csepegtettem rá egy kevés citromot. rákarikáztam 2 banánt - ennyihez mehetett volna nyugodtan több édeskömény és saláta is, de kevésbé zöldpártiaknak pont jó arány.

közben eszembe jutott, hogy keleti tanok szerint egy étkezés alatt minden alap íznek (édes, savanyú, sós, keserű) szerepelnie kell. véletlen egybeesés lenne, hogy ha az ember gyümölcsöt salátával eszik, ez is megvalósul (gyümölcsök: édes-savanyú, levelek: sós*-keserű)?

* a leveleket, zöldségeket egy idő után az ember önmagában sósnak érzi - a sóval is az ásványi agyagokat próbáljuk pótolni, ami a zöldfélékben tökéletes összetételben adott.

mai vacsorám..

leülni a földre egy nagy fej salátával és egy fél dinnyével.. mennyország! levélbe csomagolt kis falatkák, csöpögő dinnyelé: ott vagyok, ahol lennem kell.
nem tudom leírni, teljesen banális. élőnek érzem magam.

ettetek gyerekkorotokban meztelenül, kézzel-lábbal-harapdálva görögdinnyét a kertben? úgy hogy a lábujjatokig csorgott le a dinnyelé? na ez az.
tudjátok, milyen érzés évekig reménytelenül harcolni a manipulált, vegyszerezett, tisztított, finomított, ízesített, tartósított, sütött-főzőtt-szárított, csomagolt, szállított, tárolt (...) élelmiszerek ellen? és egy gondolattal eltörölni a háborút? na ez az.
elválaszthatatlan egységet érezni a természettel? hát ez az.

minden flanc és csicsa nélkül.. de annál nagyobb hálával.

dinnyesaláta

ehhez fűzök némi magyarázatot: nézegettem dr graham étrendmintáját, miheztartás és ötletmerítés végett. (a könyv címe 80/10/10, rövidítve 811. a böjti bejegyzésekben már említettem, de nem térek ki a részletekre, mert elég hosszadalmas lenne, és többen ismeritek is.. talán később, ha már lesznek gyakrolati tapasztalatok)
ám az egész könyv elolvasása után sem teljesen egyértelmű, hogy a zöld levél fogyasztás tulajdonképpen mit takar. mármint mennyiségileg. mert még engem is megdöbbentett, mennyire sokat.. kábé fél kiló zöld levelet naponta. ez mondjuk két nagy fej sajáta, vagy egy nagy zacskó spenót.

eddig azt gondoltam, a zöld szükségletemet kielégítik a reggeli turmixok. hát, eszerint körülbelül a negyedét. ha viszont a turmixban túl sok a zöld, kifejezetten pocsék íze lesz, akkora mennyiségű turmixot meg a fene akar meginni, amibe ennyi levél elfér.
az olajokat már rég kiebrudaltam a konyhából, és a 811 szerint az olajos magok mennyisége is olyan kevés, hogy a korábbi salátaönteteket nagyjából el is lehet felejteni.. de akkor mi legyen??!!
(azért ne kapjon senki a fejéhez, hogy fanatikus lettem.. a 811-et sem szándékozom birkamód követni, mindössze érdekel, működik-e. ehhez pedig nagyjából követni kell a kijelölt utat)

dr graham is használ gyömölcsöt a salátákban, így gondoltam, teszek egy próbát..
hát, mit mondjak. azt azért tényleg nem gondoltam volna, hogy a dinnye JOBB salátával, mint saláta nélkül! komolyan. két szelet dinnyével le is csúszott egy szép nagy fej sali.
a zsenge, roppanós, picit kesernyés saláta tökéletes párja az édes, lédús gyümölcsnek. mmm..
nem, nem kell lemondanom a gasztromániáról!!! :D